Az Owl’s Shield House (Bagolymenedék ház), az Atelier Schwimmer tervei alapján, a kanadai Québec tartomány Laurentides régiójában, egy 500 méter magas dombon lévő tisztáson helyezkedik el. A megbízók egy nyugodt menedéket kerestek a természet közepén, amely ugyanakkor tartós és könnyen karbantartható.
A ház tervezése során az építészek célja egy oltalmazó, visszafogott épület létrehozása volt, amely harmonikusan illeszkedik az erdei környezetbe. Az épület hátat fordít az útnak és az uralkodó széliránynak, ez biztosítja lakói számára a kívánt intimitást és nyugalmat. Az épület egyik oldalát monolitikus, időjárásálló acél homlokzatburkolat védelmezi, míg a másik oldalon padlótól mennyezetig érő üvegfelületek nyújtanak kilátást a völgyre. A gombafejszerű, nagy kiülésű tető egész évben védi a homlokzatot a csapadéktól, nyáron árnyékolást biztosít, és látványában is erősíti az épület védelmező karakterét.
Az építészek az anyagok kiválasztása során az időtállóságot és a környezettel való harmonikus kapcsolatot helyezték előtérbe. A homlokzatot corten acéllemez borítja, amely időben változó patinával gazdagodik, az épület idővel beleérik környezetébe. A kiülő ereszek alját időjárásálló fehér cédrusfa borítja, míg a padlózat viaszolt beton, amely nemcsak esztétikai, hanem hőtároló funkciót is betölt. Ugyanakkor a faburkolat alig észlelhető, csak a vízszintes felületek alsó síkján jelenik meg, ami összességében inkább rideg, ipari építészeti megközelítést eredményezett. Ezzel ugyanakkor sikerült teljesíteni a megrendelők alacsony karbantartási igényére vonatkozó elvárását.
A déli tájolású nagy üvegfelületek maximális napenergia-nyereséget biztosítanak télen, míg a tető túlnyúlása nyáron csökkenti a túlmelegedést. A betonpadló hőtároló tömege segít a belső hőmérséklet kiegyensúlyozásában, míg az északi homlokzat magas szintű szigetelése és az intelligens páragát fokozza az épület energiahatékonyságát.
A 130 m2-es épület helyiségei egyetlen szinten helyezkednek el, ez elősegíti tulajdonosainak a szintkülönbség nélküli hozzáférhetőséget és az ezzel járó kényelmet életük végéig. A belső tér elrendezése világosan elkülöníti a privát és közösen használt zónákat. A tervezők a mennyezetsíkok magasságának finom változtatásával szándékozták strukturálni a terek hierarchiáját, ugyanakkor a belső felületek steril anyagválasztása a természeti helytől kissé idegenre sikerült.
Az Owl’s Shield House tervezése során a lehető legteljesebb autonómiára törekedtek. Önellátó vízgépészeti megoldásokkal rendelkezik, minimalizálva a környezeti terhelést. A vízellátást egy artézi kút és egy autonóm víztisztító rendszer biztosítja, míg a szennyvízkezelést gravitációs elven működő szeptikus rendszer oldja meg. Az elektromos energia a helyi vízerőmű hálózatából származik, ami tovább csökkenti az ökológiai lábnyomot.
A pihenőház a modernista építészeti hagyományokat minimális kortárs fűszerezéssel ötvözi. Esztétikája a fenntarthatósággal és a természettel való kapcsolatot keresi, egyértelmű állásfoglalással ugyanakkor inkább ipari irányba tereli a végeredményt.
Képek: v2com / Phil Bernard
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
