Paul Ott osztrák fotóművész "Memory of Architecture" című kiállítása a FUGA-ban

Támogatók: Osztrák Kulturális Fórum, UNIQA, RE project development, Decor Floor, Vizi&Co, Archishaed, MAPEI

Paul Ott 1965-ben született Grazban. 1989 óta szabadúszó fotográfus.
1991-ben osztrák állami fotográfiai ösztöndíjban részesült. 1997-ben megkapta az Európai Épületfotográfiai Díjat. Állított már ki Berlinben, Zürichben, Bécsben, 2005-ben a VI. Sao Paolói Építészeti Biennálén. Rendszeresen publikál nemzetközi építészeti folyóiratokban, fotói számos könyvben megjelentek.

www.paul-ott.at

Története során a fotóművészet jó néhány metafórát életre hívott, nevezték már “ezüsttükörnek”, “simulákrumnak” de még “Vera Ikonnak” is¹. Ezek után egészen szerény megfogalmazásnak tűnik a fényképészetet “emlékezetnek” vagy az “emlékképek tárolójának”nevezni. Mindenesetre a fényképészeti leképzésre vonatkozó ilyen hivatkozás összefügg a gyakorlattal. Elég csak a családi fényképalbumra utalni, mely alatt nem jól komponált képek vagy figyelemfelkeltő perspektívák gyűjteményét értjük, hanem elsődlegesen meghatározott pillanatokra kell emlékeztetnie és ezzel lehetőség szerint az “időhöz való neurotikus viszonyt” javítani². Egyébként is szokásos – már a 19. század óta – a képi formátumú emlékeknél “fotografikus emlékezetről” beszélni. Az, hogy a fényképezést már a kezdetektől fogva “emlékezet”-ként kezelték, az építészeti fotózás jobban mutatja, mint bármi más, úttörőinek elsősorban az volt fontos, hogy a jelentős és figyelemreméltó építészettel bíró épületeket rögzítsék és a kollektív emlékezet részeként az utókor számára megőrizzék³. Az építészeti fotózás ezek után nemsokára forradalmasította a műemlékvédelmet, az építészeti tanulmányokat és a gyakorlatot, a művészettörténetet és a régészetet is.Paul Ott fényképészeti projektje a “Memory” (lefordíthatatlan többjelentésű szó) éppen az ezzel megnyíló problémakör közepébe talál és egy széles körben közismert játékkal kísérletezik. A Memory nevű kártyajáték a Ravensburgertől, a kiadó szerint a legnagyobb sikere volt⁴. A fotósorozat négyzetes képformátuma és a vékony fehér kerete az említett memóriajátékra emlékeztet. Mindkettőnél két motívum egy pár. Az egyezések a játék és a fotósorozat képei között itt véget is érnek. Ottnál a kártyák alumínium lapra kasírozott képekké váltak. Így egyértelmű, hogy ezzel a memóriaügyességi játék másképpen működik, mint a klasszikus játéknál. Ott fotói a képpel látható oldalukra fordítva lógnak a falon, mégis érdekes a képeket összepároztatni. Ezek ugyanis nem egyszerűen két teljesen egyforma motívumot mutatnak, hanem csak ugyanazt az építészeti objektumot ábrázolják, de eltérő módon: hol a nézőpont más, hol a fókusz, esetleg a felvételideje, de összekötő kapocs lehet a külső és belső nézet is. Néha a párok egyes tagjai csak apró részletekben térnek el egymástól. Máskor a színek segítenek eldönteni, melyek tartoznak össze.Gyakran ismerni kell az ábrázolt építészeti alkotást ahhoz, hogy a helyes párosítás elvégezhető legyen. Ott memóriajátéka ezzel többet ad, mint csupán egy rövid áttekintést egy elismert építészeti fotós munkáiból. Csak az a tény, hogy egy épület teljesen eltérő nézetei is egy párt alkothatnak, szabaddá teszi az építészetet a képi megjelenítéstől. Ezzel megerősítést nyer,hogy egyetlen épület sem azonosítható mindig ugyanazzal a fotóval, hanem sokkal inkább saját látásmódra van szükség ahhoz, hogy az építészetet megértsük. Kötetlenül kerül bemutatásra az építészeti fotózás szerepe az épített környezet “színpadra állításában”. Éppen ebben mutatkozik meg az építészeti fotózás kreatív képessége.

Ulrich Tragatschnig
<sup>1. Bernd Stiegler: A fotográfia képei. Fényképészeti metafórák albuma,Frankfurt a. M. 2006.
2 Utóbbi szempontból Barry King vizsgálta a családi fényképezést : Vgl.Barry King: Az emlékezés munkájáról. A tökéletes pillanat keresése:Herta Wolf (kiadó.): A fotózás és kritika párbeszéde a fényképészeti korszak végén, Frankfurt a. M.2003, S. 173–214.
3 Vgl. M. Christine Boyer: La Mission Héliographique: Architectural Photography,Collective Memory and the Partimony of France, 1851; in: Joan M. Schwartz, James R.
4. Vgl.Ryan (Hg.), Picturing Place. Photography and the Geographical Imagination,London/New York 2003, S. 21–54.</sup>

Támogatók: Osztrák Kulturális Fórum, UXXXXX, RXXXXXXXX, DXXXXFXXXX, VXXXXX, AXXXXX, MXXXX