sebesp | 2011.12.11
1961. Miközben a Beatles első fellépésére készül a Cavern Clubban, Gagarin az űrben kerüli a Földet, megszületik Barack Obama és George Clooney, az építészet sem pihen. A Berlini Fal elkészülte előtt néhány héttel Sheffieldben átadják egy másfajta brutalizmus klasszikusát, az évszázad végére szinte teljesen lakatlanná vált Park Hill lakónegyed.
Az észak-angliai Sheffield, a brit acélipar egykori fellegvára, ahol a 19. század második felében Európa acélszükségletének 90%-át állították elő. Mivel az ipar nagy része közvetlenül a város központjának közelébe telepedett, a második világháború német szőnyegbombázásait a történelmi épületeket sem kerülték el. A légitámadások sebeit a mai napig sem heverte ki teljesen a 600.000 lakosú település, a városházától néhány saroknyira számos beépítetlen tömbre lehet bukkanni az egykori gyárak helyén.

A háború után a város nagy része romokban hevert, ezért a város önkormányzata úgy döntött, hogy az egyre növekvő lakáshiány enyhítésére, a Little Chicago-ként elhíresült, száz lakosát ívóvízzel mindössze egyetlen utcai kúttal ellátott, városközponthoz közeli domboldalon nagyszabású lakásépítést valósít meg. Jack Lynn és Ivor Smith építészek hatalmas optimizmussal kezdték el a koncepció kidolgozását. Corbusier Unité d’Habitation inspirálta munkájukat, de radikális beépítési tervükkel tovább is léptek a példaképet jelentő egyetlen épület megvalósításán. A város építészirodával, élén J. L. Womersley-vel megerősödve a hegyoldalon kígyózó, 995 lakást magába foglaló lakóegyüttest hoztak létre. A terv újszerűségét a tereket, parkokat körbeölelő épületkaréjokon túl az „égi utcák”-nak nevezett széles, közösségformáló szerepre hivatott külsőfolyosók jelentették. Utca jellegüket a reggelente a lakások ajtaja elé tejet szállító furgonok közlekedésre is alkalmas szélességi méretükön túl az is erősítette, hogy többségük, kihasználva a dombos terület lejtésviszonyait legalább egy ponton közvetlenül a terepre futott ki. Ez az előny később hátránnyá kezdett válni, mivel a besurranó tolvajok gyors távozását is elősegítette, a focipályának használt külső folyosók pedig kevéssé szolgálták a lakók nyugalmát. A négy-tizenkilenc emeletes tömbökbe a keskeny, viktoriánus városi sorházak kétszintes alaprajzát továbbfejlesztő maisonette-lakásokat terveztek, melyek az angolok által megszokott lépcsőjáró életformájába tökéletesen illeszkedtek. Ha nem is itt forgatták az építése évében bemutatott Álom luxuskivitelben című filmet Audrey Hepburn főszereplésével, a tömbökben kialakított otthonok lényegesen korszerűbbek, komfortosabbak voltak észak-angliai utcák végtelen sorát kirajzoló egyemeletes társaiknál.

Az 1957-ben megkezdett és 1961-ben befejezett Park Hill-t korának jelentős építészeti-városépítészeti projektjeként tartják számon. Amellett, hogy Angliában az első komplexen megvalósult szlöm-rekonstrukció (itthon „szanálás”-nak nevezték volna), ebben a beépítésben a durva formavilágáról, látszó beton felületeiről ismert építészeti brutalizmus a várostervezés új brutalizmus elnevezésű irányzatával együtt valósulhatott meg. Az eleinte kedvelt lakóhely néhány évtized leforgása alatt lepusztult benyomást keltett, és romló műszaki állapota miatt egyre nehezebben talált az önkormányzat a lakásokba bérlőt, sőt a hírhedt kaliforniai börtön után a „Saint Quentin” név is ráragadt.

Annak ellenére, hogy az egyik brit csatorna „Bontsuk le!”-szavazásán a kétes értékű tizenkettedik helyezést érte el, 1998-ban védetté nyilvánították az épületegyüttest, így a Park Hill ma Európa legnagyobb műemléképülete.

Újraélesztéséhez az Urban Splash ingatlanfejlesztő társaságban talált partnerre Sheffield városa, a terveket Hawkins\Brown és a Studio Egret West készítette. A felújítás során az eredeti szerkezet megtartása mellett a minden harmadik szinten végigfutó folyosókról nyíló, új egy- és kétszintes lakásokat alakítottak ki. Az eredeti terv minden értékét – így a lakások kétoldali megnyitását, a délre és nyugatra tájolt lakótereket, a természetes szellőzést, a terepre kifutó „égi utcák”-at – is megtartották az újraélesztés során. Ugyanakkor a széleskörű szakmai és társadalmi konzultációk rávilágítottak, hogy a második világháború utáni szociális lakásépítés elvei, már nem használhatók, ahhoz, hogy a Park Hill ismét Közösségnek adjon Helyet, a megjelenésén változtatni kell.

A műemlékvédelmet képviselő English Heritage és Sheffield Városi Tanács Építészeti Irodájának együttműködése eredményeként több részletet is módosítottak az eredeti arculaton, ezzel az ötvenéves monstrumnak már-már 21. századi megjelenést kölcsönözve. Az eredeti téglafelületeket a kontrasztot növelő, élénk színű alumínium panelokkal helyettesítették; újratervezett, előregyártott filigrán beton korlátok készültek; egyes homlokzatokon megnövelték az üvegezés felületi arányát; a lakások alapterületét helyenként bővítették a folyosók rovására; a közbiztonság növelése érdekében több átlátást engdtek a lépcsők és az „égi utcák” között; panorámalifteket és lépcsőházakat helyeztek a homlokzati vasbeton keret mögé a városközpont felé néző oldalon, ezzel dinamikusabbá téve az épületet. A lakásokon belül egy-egy látszó vaszbeton falat és födémrészt tartottak meg mementóként az eredeti arculat ból.

Szakértők úgy vélik, a Park Hill alapvetően azért nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket, mert elfordult a környező közterületektől, idegen testként tornyosult a tájon, nem kommunikált környezetével. A mostani rekonstrukció gondolati magja a hely különlegessé tétele körül forog. Azt kívánják elérni, hogy saját értékei tegyék vonzóvá a beépítést. Az eredetileg zömében lakásoknak kialakított földszint a problémák melegágyát jelentette, az átépítés után viszont az alsó szintek kereskedelmi és vendéglátó funkcióknak adnak majd helyet, javítva a közösségi aktivitás esélyeit. Az itt alkalmazott transzparens felületek szintén a közösségépítést és a biztonságérzetet segíthetik. Az épületegyüttessel együtt a környező szabad tér is megújul, nagyszerű kilátást biztosítva a szemközti dombon fekvő városközpont irányába.

Az első felújított tömbbe idén nyáron, az eredeti átadás után éppen ötven évvel költözhettek be az új bérlők. Hogy a közösségi érzés javítása érdekében most megvalósított korrekciók elérik-e a remélt hatást, csak a következő években lehet majd megítélni. Egyelőre mindössze annyi bizonyos, hogy a brutalizmus eme figyelemreméltó példája a mélyreható plasztikai beavatkozás, és némi smink eredményeként ráncaitól és szigorú tekintetétől megszabadulván a jövőben felpuhított kivitelben terpeszkedik tovább Sheffield központja felett.
A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár




Építési megoldások