A Magyar Építőművészek Szövetsége és az ICOMOS állásfoglalásához hasonlóan a műemlékvédelmi intézkedések ellen tiltakozó nyílt levelet adott ki a RÉKE Egyesület (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete), melyhez csatlakozott az MTA Művészettörténeti Tudományos Bizottsága, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat, az ÓVÁS Egyesület és a CentrArt Egyesület. A nyílt levél:
„A magyar kormány 2017-re megvalósította a nemzettudatunk részét 145 éve képező műemlékvédelem egyetlen szakintézményének felszámolását, és bezárta a gyakorlati valamint a tudományos műemléki munka alapját képező gyűjteményeket (tervtár, fotótár, könyvtár, irattár). A szakmai megalapozottság biztosítására képes háttérintézmény megszüntetésével a politikától és/vagy a gazdaságossági szempontoktól teljesen függő helyzetbe hozta a korábban már a helyi építésigazgatásba áthelyezett hatósági szakembereket.
A műemlékvédelem intézményei a rendszerváltás óta a folyamatos átalakítások miatt és ellenére sem tudtak megfelelni a társadalom, az egyházak és az államigazgatás elvárásainak. Mindezt érzékelve a szakemberek számos koncepciót, stratégiát készítettek, azonban a döntéshozók ezeket rendre figyelmen kívül hagyták.
A műemlékvédelem megmaradt, szervezetileg széttagolt, nem összehangoltan működő állami szervei – járási hivatalok, minisztériumi főosztályok, állami tulajdonú kft. – ma nem alkalmasak arra, hogy ellássák a műemlékvédelem alapfeladatait, amelyek elsősorban nem az állami presztízsberuházásokban való közreműködést jelentik. A még mindig hatályos 2001. évi Kulturális Örökségvédelmi Törvényben és az ahhoz kapcsolódó jogszabályokban meghatározott állami alapfeladatok közül napjainkra lényegében csak a hatósági eljárás maradt meg. Megszűntek az állami műemlékvédelem kezdeteitől végzett olyan alapfeladatok, mint az ország feltáratlan és folyamatosan pusztuló műemléki értékeinek számbavétele, a védett műemlékállomány felülvizsgálata és az ezekre épülő törlési valamint védési eljárások lebonyolítása, a műemlékjegyzékek és topográfiák összeállítása. 2017-re eltűnt az összes szakmai periodika és könyvsorozat, holott ezek a kiadványok nem pusztán a műemlékvédelem, hanem a történeti, építészettörténeti és művészettörténeti alapkutatások közlésének is elsőrendű, széles nemzetközi elismerést élvező fórumainak számítottak. A műemléki gyűjtemények a Kárpát-medencei épített örökséghez kapcsolódó terv- és kutatási anyagok egyedülálló archívumai voltak, amelyek bezárásával megszakadt egy, a 19. század közepe óta tartó folyamat.
Megszűnt a szakmai utánpótlás, nagy tudású szakemberek kényszerültek távozni, nem épült ki a gyakornoki rendszer, noha az elmúlt időszak sikere volt, hogy több egyetemen indult műemlékvédelmi képzés. Továbbra is hiányzik a kedvezmények és támogatások – magánszemélyek számára igényelhető – más országokban alkalmazott kiszámítható eszközrendszere; a műemlék-tulajdonosok csak a korlátozások és előírások nyűgét ismerik. Ellehetetlenült a magyar műemlékvédelem nemzetközi kapcsolatrendszere, miközben a közép-európai műemlékvédelem számára a Magyarországon kidolgozott kutatási gyakorlat a közelmúltban még példaértékű volt.
Meggyőződésünk, hogy hazánk épített öröksége az európai kulturális örökség integráns része, ennek megóvása és átörökítése a jelen helyzetben veszélyeztetett Magyarországon. Felkérjük a hazai- és európai társintézményeket, szakmai/civil szervezeteket, tudományos intézeteket valamint a kultúrpolitika alakítóit, hogy minden fórumon hallassák hangjukat egy újjászervezett műemléki intézmény létrehozása érdekében.”
A MÉSZ és az ICOMOS állásfoglalása:
Állásfoglalás a műemlékvédelem átszervezésével kapcsolatban
A műemlékvédelem területén jelenleg is folyó intézményi és személyi átalakítások aggodalmat keltenek, mert átláthatatlanok. Január elején megszűnt a Forster Központ, a több mint 140 éves múltú magyar műemlékvédelmi szervezet utolsó maradványa. Bár elvben a Miniszterelnökség utódintézményként átvette a feladatait, valójában – úgy tűnik – sok feladat végleg áldozatul esik az átalakulásnak. A Forster Központ szakvéleményekkel segítette a műemlék-felügyelők munkáját. A szakvélemények elkészítéséhez nagy tapasztalattal rendelkező művészettörténész és építész munkatársak mellett régész, kertépítész, statikus, gépész, restaurátor kollégák is rendelkezésre álltak. Ez a feladatkör megszűnt, sok szakembert áthelyeztek, holott a jelenlegi helyzetben nagy szükség lenne a szakértelmükre. Egykor a műemlék-felügyelők komoly szakmai szervezetre – a műemlékvédelmi hivatalra – támaszkodhattak, így tudták segíteni a tervezők munkáját is. Ma a kormányhivatalokba került munkatársak, felügyelők képzettsége általában gyengült – műemlékvédelmi szakmérnök pl. csak elvétve akad köztük –, szakmai vezetőjük szinte sehol nincs, és egymástól is elszigeteltek. Munkájukat a folyamatosan változó jogszabályi és szervezeti környezet is nehezíti.
A januárban a Miniszterelnökséghez került tudományos szakemberek közül - talán fiatalítás miatt - most több idősebb kolléga kikerül a szervezetből, holott tudásukra, tapasztalatukra nagy szükség volna. Műemlékes szakembert ugyanis nem képeznek, a szakma egyes részei csak a gyakorlatban tanulhatók meg; ehhez az egykori szervezet igen jó műhelyt biztosított. Ismereteink szerint a megmaradó szakemberek egy része a Minisztériumba, mások a Budavár Kft-hez, vagy az MMA-ba tagozódó Építészeti Múzeumba kerülnek.
A műemlékvédelmi hivatal másfél évszázadra visszatekintő gyűjteményei jelenleg hozzáférhetetlenek, sorsuk megnyugtató rendezéséről nincs hír. Így a jogszabály szerinti dokumentációk elkészítéséhez és a szakszerű műemlék-helyreállításokhoz szükséges legfontosabb alapadatok – régi rajzok, fényképek, korábbi kutatások, beavatkozások dokumentumai – nem ismerhetők meg. Bizonytalanná vált a műemléki kutatás, falkutatás intézményi feladatainak megfelelő ellátása is.
A műemléki tanácsadó testület végzi a dolgát, de a jogszabályi bizonytalanságok miatt kétséges eredményességgel. Jelenleg nem egyértelmű, milyen terveket kell megvitatnia a testületnek, és figyelembe kell-e venni a szakvéleményt. Ugyanakkor az ott bemutatott tervek más szerv tervtanácsa elé bocsáthatók, és ilyenkor a véleményeltérések bizonytalanságot okoznak a megbízóban, hatóságban és tervezőben egyaránt. A testület opponenseket nem tud alkalmazni, holott az elmúlt években ezt a funkciót a Forster Központ szakemberei is be tudták tölteni.
Továbbra sem megoldott a műemlékek helyreállításának pénzügyi segítése pályázatok, adókedvezmények formájában, így műemlék-tulajdonosnak lenni változatlanul nyűg, és ez a műemlékeket veszélyezteti. A műemlékeket is érintő pályázatok jó részét sok esetben a műemlékekre káros módon használják fel (utólagos hőszigetelés, ablakcsere, idegenforgalmi célú fejlesztések). A társadalmi és örökségvédelmi ügyekért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős helyettes államtitkárság újabban közös miniszter-helyettes alá tartozik ugyan az építészetért felelős helyettes államtitkársággal (amelynek nem feladata a műemlékvédelem), előbbinek azonban nincsenek építész szakemberei.
Az egész problémakörre megoldás lehetne egy műemlékvédelemmel foglalkozó önálló hivatal (újra)szervezése. Ilyen intézmény tudomásunk szerint minden európai országban működik a múlt értékeinek valóban hiteles megőrzése érdekében.
2017. augusztus 20.
Golda János
alelnök, MÉSZ Elnökség
Dr Fejérdy Tamás
elnök, ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület


2026. június 13. (SZOMBAT), Budapest, Jedlik Ányos Gimnázium 