Ebben a háromrészes minisorozatban Spanyolország egyik legkülönlegesebb városába, Toledóba invitálom a kedves Olvasót, hogy válogatásomban bemutathassak néhány egyedi épületet, melyeken átsugárzik a különböző korszakok, vallások és építészeti megoldások fénye.

Ebben a nyolcrészesre tervezett sorozatban különböző dél-európai (Spanyolország, Portugália, Olaszország) országokba kalauzolom a kedves Olvasót, hogy szubjektív válogatásomban bemutathassam a földrészen található kedvenc épületeimet és városaimat.

Ebben a nyolcrészesre tervezett sorozatban különböző dél-európai (Spanyolország, Portugália, Olaszország) országokba kalauzolom a kedves Olvasót, hogy szubjektív válogatásomban bemutathassam a földrészen található kedvenc épületeimet és városaimat.

Az 1992-es világkiállításra épült magyar pavilon Makovecz Imre egyik legfontosabb épülete, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kilencvenes évek magyar építészetének is egyik legemblematikusabb alkotása. Az évek óta üresen pusztuló ház most úgy tűnik, gazdára talál. Egy gazdag spanyol üzletember, Mario López Magdaleno vásárolja meg és újítja fel.

Córdoba jó ötszáz éves arab uralom után 1236-ban került ismételten keresztény kézre, ezt követően csaknem száz év telt el, amikor 1327-ben XI. Alfonz (uralkodott: 1312-1350) az egykori arab erőd falai között berendezte rezidenciáját, amely a 14. és 15. század fordulójára további kertekkel bővült ki.

Emre Arolat, Lousia Hutton, Enrique Sobejano, Stefano Baroffio (OMA), Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa voltak az előadók, míg Dick Sikkes, Anthony Gall, Oliver Sales kerekasztal-beszélgetésen vettek részt.

Erick van Egeraat négy projektje – szemétégetőtől múzeumig – a Mecanoo két kulturális központja és egy kápolnája, a Nieto Sobejano cordobai művészeti központja, és Herman Hertzberger üzenete a magyar építészeknek.

Córdobai utam előtt felcsigázva készültem az ArchDaily és a Dezeen weblapjain egyaránt 2013 tavaszi dátummal publikált, lenyűgözően látványosnak igérkező épület felkeresésére, ám a valóság kiábrándító volt. Az építési terület kordonjának hézagain át próbáltam lencsevégre kapni némi élvezhető részletet.

Makovecz Imre legnagyobb alkotása, a posztumusz elkészült makói Hagymatikum szerepel a Metszet legfrissebb számának címlapján. A lap a közösségi építést járja körül: templomokat mutat be Cordobától Szegedig, identitást adó épületeket: a tihanyi Levendula-házat, a mohácsi Szent Koronát formázó épületet, egy japán múzeum-szigetet, debreceni campust.

Legutóbbi cikkemben Granada és Sevilla királyi palotáit jellemeztem. Ehhez a pároshoz szorosan hozzátartozik a marokkói Tanger városának szultáni palotája is, mivel a középkor egyes századaiban Dél-Spanyolország és Észak-Marokkó egy országot alkottak, hol córdobai, hol észak-afrikai központtal.