Egy 1931-es menükártya őrzi egy Gundel-ünnep ételsorát, zenéjét és vendégeit. Konyha, kert, épület és belső tér együtt adja az éttermi élményt. Mi történik ezzel az egységgel, ha a Gundel elhagyja saját épített környezetét, és egy másikba érkezik?

Változik a forma, a forrás és az építészeti nyelv, miközben az útkeresés megmarad. Árkay Aladár pályája a szecessziótól az új templomépítészet felé vezet, majd fiánál, Bertalannál folytatódik. A százéves Rákócziánum is változik, miközben a tér őrzi építészeti karakterének lényegét. Hol húzódik a határ változás és megőrzés között?

Építészkonferenciával ünnepelte százéves fennállását a Krisztus Király templom.

Hajógyár épült, hajó sosem készült benne. Az Atlantica nagyszabású terveiből egyedi ipari épületegyüttes maradt ránk, amelyet később a honvédség használt, körülötte pedig szinte érintetlen természeti világ alakult ki. A természet értéke ismert és védett. De ismerjük-e ugyanígy az épített örökség értékeit – és tudjuk-e, mit kellene megőrizni belőlük?

Egy ilyen házat nem egy ember épít – és nem is egy ember állít helyre. Ybl mesterek, művészek és iparosok munkájából teremtett egészet; 140 évvel később Zoboki Gábor és társai ennek működését fejtették vissza. A nézőtér, a láthatatlan zengőtér, a levegő és a fény ugyanannak az Operaháznak a részei.

Egy csésze kávéhoz elég egy asztal és egy szék. Kávéházhoz azonban már tér kellett: kerekasztalok, amelyek körül társaságok, olykor „Kerek Asztalok” születtek. A Múzeum Kávéház másfél évszázados története arról is szól, hogyan alakította egymást tér és használat, miközben változott a kávézás, az étkezés és maga a vendéglátás.

A Művészetek Völgye programsorozatán belül megrendezésre került egy építészeti kiállítás, amely az elmúlt évek népi építészeti alkotótáborainak munkáit hivatott bemutatni.

Kevés iskola mondhatja el magáról, hogy történetében egyaránt megjelenik egy város fejlődése, a magyar iskolaépítészet változása és több nemzedék személyes emlékezete. A Jedlik Ányos Gimnázium ilyen iskola. Megújulása ezért nem egy épület átalakítása, hanem egy hetven éve íródó történet új fejezete.

A szecesszió nem csupán építészeti stílus, hanem tudatos kulturális program volt. Mit jelent ez ma? A Városi Szalon első beszélgetése Lechner Ödön építészetén, Róth Miksa üvegművészetén, a restaurálás és a mecenatúra példáin keresztül kereste a választ. A képsor egy évtized kutató- és fotómunkájából állt össze.

A profi városnézők első szabálya: nézz fölfelé is! Fenn, a tetők síkjában épp annyi látnivaló akad, mint az utcák szintjén. A kerámia tetőcserepeket gyártó Tondach felkérésére kiválsztottam hét magyar várost, amelyeket érdemes felkeresnie a tetők szerelmeseinek és minden megszállott városbúvárnak is.

A Lechner örökség című film újra ráirányította a figyelmet arra, hogyan született meg a magyar építészet egyedülálló nyelve – és milyen emberi együttműködés tette ezt lehetővé. Lechner Ödön és Zsolnay Vilmos közös munkája nem csupán technikai innováció volt, hanem szellemi kísérlet is: a hit, a tudás és az anyag összehangolása.

Lechner Ödön építészete a tetőn találta meg a legmagasabb erkölcsi pontját. Ahol más lezárást látott, ő ott megkoronázást tervezett. A Zsolnay-kerámiák, pirogránit figurák az „ötödik homlokzat” szavai, amelyek az égnek szóltak. Ma ez a nyelv már ritkán hallható, de Lechner épületei még most is beszélnek arról, hogy az építés egykor ima is volt.