A műemléki hatóság mint a szakmai támogatás eszköze?

A beszélgetésnek a FUGA – Budapesti Építészeti Központ adott helyet, a Breuer Marcell teremben, a moderátor Haris Andrea, a RÉKE elnöke volt.

Zelenyánszky Éva jogász, igazgatásszervező vitaindító előadása a hatósági munka mint jogalkalmazás témakörét járta körül. A legtöbb hatósági ügy az ügyfél jogának vagy kötelezettségének megállapítása, jogsértés megállapítása, hatósági bizonyítvány kiállítása, illetve a döntések érvényesítése, vagyis a végrehajtás. Emellett feladat még a nyilvántartás vezetése, amire azonban gyakran nincs kapacitás. Mivel kevés a szakember, a hatóságot mentesíteni kellene a nem hatósági ügyektől, mint például az állami elővásárlási jog – példaként említette a Mester utcai Brauch hentesüzletet, amelyet egy 262 albetétes, többszintes társasházzal építettek körül. Probléma az is, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelet beruházásokra más szabályok érvényesek. A kulturális örökség védelme közérdek, ezért elsőbbséget élvez a tulajdonjoggal szemben, ezt különböző adó- és illetékkedvezményekkel kompenzálják – de az építési tevékenységbe a bontás is beletartozik, amire aggályos kedvezményt érvényesíteni, mert nem a műemlék megőrzését célozza. A jogorvoslati lehetőségek áttekintésekor érdekes volt látni, mennyire más ügymenetre számíthatunk fellebbezés, illetve bírósági felülvizsgálat esetén: előbbi a teljes eljárást felülvizsgálja, utóbbi csak a keresetlevélben foglaltakat, ráadásul hosszabb és drágább eljárásra számíthatunk. Probléma, hogy a kormányhivatali integráció óta II. fokon nincsenek építésügyi szakemberek a jogászok mellett, így más szempontokat fognak figyelembe venni, mint I. fokon.

Veöreös András építész, az ICOMOS MNB elnöke mint műemléki szakügyintéző mutatkozott be, amely megnevezés már önmagában is aggályos, a műemlékfelügyelő jobban leírja a feladat mibenlétét, mert a felügyelő a rábízott értékekről gondoskodik, nem csak egy-egy benyújtott ügyet kísér végig. A műemlékfelügyelet célja a társadalmi identitás erősítése – ennek "pozitív mellékhatásai" a beruházásokkal együtt járó munkalehetőségek, a turisztikai célpont fejlesztése, vagy a környezetbarát hasznosítás. Felvetette, hogy a műemlék, illetve épített örökség fogalmakat tisztázni kellene, példaként említve Lengyelországot, ahol csupán 175 műemlék van, mert csak a legkiemeltebbeket sorolják ide (Magyarországon ezzel szemben kb. 15 000 műemlék van). Rámutatott, hogy az építéshatósági szemlélet nem alkalmas a műemléki értékek védelmére, és felvetette azt az est során többször felmerülő gondolatot, hogy a hatóság inkább segítő, támogató, mentoráló kellene legyen. Ideje lenne a végzettségeket és a jogosultságokat is összehangolni, hiszen ma építész- vagy építőmérnöki alap- vagy mesterképzéssel bárki lehet műemlékfelügyelő. A bírságokról beszélve megjegyezte, hogy ha már bírságolni kell, akkor érdemes lenne a befolyt összeget egy műemléki alapba visszaforgatni. 

Hozzászólóként Bátonyi Péter rámutatott, hogy a műemlékkategóriák már nem csak bírságkategóriák, és nem jó irány egy-egy műemlék "visszafokozása" alacsonyabb kategóriába, az Agrárminisztérium példáját említve. Lengyelország nagy háborús károkat szenvedett, Krakkón kívül egyetlen nagyobb város sem maradt meg a II. világháború után, és számos városban nagymértékű rekonstrukciókat végeztek. Sarkadi Márton építész ehhez kapcsolódva megjegyezte, hogy több épület műemléki védelme arra is szolgál, hogy ne essen ingatlanspekuláció áldozatául, ne legyen érdemes megvásárolni és lebontani vagy elépíteni. Bugár-Mészáros Károly hozzáfűzte, hogy a 15 000 műemlék nem sok, hiszen például Nagy-Britanniában kb. félmillió van, ami a népességhez viszonyítva is sokkal több. Lővei Pál felidézte, hogy az 1990-es években Sedlmayr Jánossal feleltek a műemlékkategóriák kidolgozásáért, megjegyezve, hogy egy műemlékekben szegényebb vidéken a település egy-két, kevésbé jelentős műemléke is fontos helyi tényező, és nagyobb helyi értékkel bírhat, mint egy kiemeltebb műemlék. Varga Piroska építész tervező arra a gyakorlatra hívta fel a figyelmet, hogy a műemlékekkel kapcsolatos kisebb felújításokat inkább be sem jelentik, mert adott esetben az eljárás lefolytatása többe kerül, mint maga a felújítás, például egy ajtócsere.

H. Kolláth Mária építész, műemléki szakértő előadásában felvázolta, milyen lenne a működőképes műemlékvédelem, hogyan működne jól az előkészítés, az engedélyezés, a kivitelezés kísérése, illetve a záró dokumentálás. Rámutatott, hogy a közbeszerzés szoros határidői sokszor nincsenek szinkronban az engedélyezéssel, ami a bürokráciacsökkentést célzó átszervezés folyományaként hosszabb időt vesz igénybe, mint korábban. Segíti a további munkát, ha az örökségvédelmi engedély gyors és lényegre törő, és megnevezi a későbbiekben bevonandó szakértőket. Tudatosítani kell a feltárt értékek jelentőségét, és a tervezett munkákat összevetni azzal, hogy mire elegendő az építtető költségkerete. A kivitelezés során az lenne jó, ha mentori műemlékfelügyelet valósulna meg, amely az egyes munkafázisok megfelelő elvégzését segíti, és a kivitelezés közben kiderülő meglepetéseket is kezelné. Az ideális mentori műemlékfelügyelő a megrendelő partnere, széleskörű szaktudással rendelkezik, érdeklődő, megoldásra törekvő. Fontos, hogy legyen helyismerete, és a műemléki érték megőrzésében vétójoggal rendelkezzen. Jó példaként említette, amikor a környező régiók műemlékfelügyelőivel kapcsolatot tudtak tartani, és megosztani egymással a jó gyakorlatokat, jól megvalósult példákat. Az is fontos, hogy a minisztériumban dolgozó, előkészítést végző kollégáktól tudjon kérdezni akár az engedélyezés vagy a kivitelezés során. A záró dokumentációval kapcsolatban megjegyezte, hogy érdemes egy példányt papíron is megőriznie a megrendelőnek a későbbi felújításoknak alapot adva. Végezetül felhívta a figyelmet a szakmán belüli és kívüli érzékenyítésre, a különböző műemlékes programokra, bejárásokra és a médián keresztüli reprezentációra.

Bátonyi Péter hozzáfűzte, hogy jó lenne a műemlék-felújítás minél korábbi fázisában találkozni a műemléktulajdonosnak és a műemlékfelügyelőnek, hogy az álláspontját a műemléki értékek ismeretében alakítsa ki. Ugyanezt segítené elő szerinte az is, ha az értékleltár készülne el legelőször. Haris Andrea ezt azzal egészítette ki, hogy az értékleltár elkészítésénél fontosabb, hogy az építtető beszéljen a műemléki hatósággal. Hozzászólók kifogásolták, hogy sokszor a tervező az értékleltártól függetlenül (esetleg annak elkészülte előtt) tervez és a kutatásra inkább csak mint zavaró tényezőre tekint, hogy a műemlék épület a tulajdonos számára jelen hatósági környezetben leginkább átok, míg a hatóság leginkább csak fék. Jó példa a brit National Lottery Heritage Fund, ahol a szerencsejáték-bevétel teljes összegét műemlékvédelemre fordítják. Makay István arra hívta fel a figyelmet, hogy az egységes műemlékvédelmi hivatalnak a kormányhivataltól függetlenül kellene működnie, és az építésüggyel való kapcsolatot is rendezni kellene. Feltette a kérdést, hogy az átállás időszakában hogyan működhet a hivatal, és mennyi időt fog felölelni az átmenet.

Sarkadi Márton építész Hatóság vagy szakhatóság? címmel tartott előadást. Felütése, hogy a laikusok a korábbi kormány sikereként könyvelik el, hogy legalább a műemlékvédelmet sikerült felszámolni, derültséget okozott, de igazságtartalmában nem kételkedünk. Emlékeztetett arra, hogy 2010-ig a műemléki hatóságok egyre nagyobb önállóságot szereztek, közben viszont egyre gyengébbek is lettek, így a kormányhivatalokba való betagozás viszonylag könnyen végbe tudott menni.

Klaniczay Péter felidézte, hogy 1992-ben azért osztották 6 területre a műemlékfelügyelőséget, mert 6 szakembert találtak alkalmasnak ezek vezetésére – ezt követően a hatóságba bevont szakemberek száma rohamos növekedésnek indult. Várhatóan nem lesz gyors az építésügy újraszervezése, és a műemlékügyét csak ezután lehet megtenni.

A beszélgetésről felvétel készült, amely ezen a linken megtekinthető.

A következő alkalom témája Feladatok és intézmények a műemlékvédelemben, a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

• Helyszín: FUGA – Budapesti Építészeti Központ
• Időpont: 2026. júniu 16. kedd, 17 óra