A kanadai Reigo & Bauer stúdió geometriai manőverekre alapozta ezt a házat, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a szűk telekből, és különleges épületet alkosson.
Az épület hangsúlyosan függőleges formája a házak fölé magasodó öreg fákat szólítja meg. Külseje szinte teljes egészében szürke, rombusz alakú palával van burkolva, amely a tetőről a falakon át egészen a garázsajtóra is lecsorog, így az épület egyetlen monolitikus tömegként értelmezhető. A homlokzat egy része a déli oldalon ki van metszve, így biztosít helyet a bejárati ajtóhoz vezető lépcsőknek. A további ablakok a beharapás két oldalán egymás felé néznek, nem pedig a szomszédos ingatlanra, egyúttal több fényt juttatnak a ház közepébe.
A déli homlokzat egy része a főhomlokzattól hátrébb van húzva, és fehér szálcement lapokkal van burkolva egészen a tetőig, lent pedig az alatta lévő bejárati lépcső fölé is ível, kissé rejtve az utca felől a bejáratot. Az egyszerű geometriákkal való játék a váratlan eredmények elérése érdekében a tetőn is megjelenik, amely háromszög alakú síkokból tevődik össze, és átlósan köti össze az eltolt gerincvonalakat.
A keskeny, lépcsőzetes ablakok mind a rövidebb első, mind a hátsó homlokzaton rengeteg fényt engednek be az épületbe, miközben megőrzik lakói privát szféráját. Az utcára néző étkezőben ezek az ablakok a mennyezet síkja fölé vannak húzva a további függőleges kiemelés érdekében. Hátul a nappali mennyezete felfelé hajlik egy görbülettel, hogy illeszkedjen a hosszúkás ablakokhoz, és a tekintetet a ház mögötti erdős dombra irányítsa. Ezen gesztusok hatására sokkal magasabbnak érződnek a terek anélkül, hogy belemetszenének a felső emeletbe.
A játékos ablakok sora a ferde tetőn is folytatódik, így a napszakok változása dinamikus fényjátékot eredményez a ház belsejében. Szintén egyedi nyílások tagolják a lépcső falát, melynek zöld színe összefogja az egyes szinteket.
A Reigo & Bauer építészei három dimenzióban tudták értelmezni a teret, így a szigorú szabályozás által meghatározott korlátozások ellenére is optimalizálni tudták a terek használhatóságát. Az eredmény olyan külső, amely semmiben sem hasonlít az utca többi házához, mégsem kellemetlen a környezetében. A belső terek dinamikusak, mégis kiegyensúlyozottak maradtak.
Az épület határozott kortárs építészeti állásfoglalás egy hagyományos, de karakter nélküli torontói utcában.
Képek: v2com / Doublespace Photography
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
