Egy nyomozás története nyolc stációban

1. A corpus delicti (bűnjel)

2011 májusában feleségemmel a Balfi Gyógyfürdőkórházban háromhetes mozgásszervi rehabilitációs kezelésen vettünk részt. Az egyik egészségügyi séta alkalmával a kórház ősparkjában, a patak partján, a fenyők sűrűjében feleségem egy építményre lett figyelmes. Benyomulva a fák közé, nagy meglepetésemre egy hatalmas, faragott kőpillérre leltem. Homloklapján erősen sérült dombormű látszott, alján latin felirat volt olvasható, felül pedig bevésett 1667-es évszámmal rendelkezett. Azonnal megfogalmazódott bennem a kérdés: Vajh, honnét kerülhetett ide ez a régi kődarab, és mi volt a rendeltetése? Ám az érdekes, majdnem 350 éves kőpillér eredetéről a kórházban – sajnos – semmiféle felvilágosítást nem kaptam. Adva volt tehát egy ismeretlen tárgy, és nyomban felébredt bennem a kutatói ösztön – mint vadászebben, ha szagot fog – hogy kiderítsem származási helyét és történetét. A kővel kapcsolatban bűntényre ugyan nem gyanakodtam, de úgy gondoltam, ha corpus delictinek nevezem, felkelthetem vele mások érdeklődését is.

2. A felfedezés

Egy szombati napon, amikor a kezelések szüneteltek, feleségemmel kirándultunk Sopronbánfalvára, az egykori pálos templomhoz és kolostorhoz. A szentek kőszobraival díszített barokk lépcsőn ballagtunk fel a templomhegyre. A lépcsőt 88 lépcsőfok alkotja, hét lépcsőpihenő szakítja meg, két oldalt 2x7 szobor kíséri. Felérve a dombtetőre, a restaurált kolostorépület előtt ért a második, még nagyobb meglepetés. Szemben velünk, a kórház parkjában látotthoz hasonló, de szépen helyreállított, két faragott kőpillér állt, tetején szobrokkal, latin feliratokkal és az ominózus évszámmal: 1667. Íme a kapcsolat a balfi kővel. Már csak az összefüggést kell megtalálni! Egy kutatónak szerencsére is szüksége van, hogy nyomozása sikeres legyen.

3. A szerencse

Az Év Belsőépítésze 2010 díj díjátadó ünnepségén, Budapesten, 2011. április 13-án 13 órakor 13-ik alkalommal adták át a díjat. A pályázatra beérkezett 21 pályaművet a helyszínen kiállították. A díjért a legjobbak között versenyzett a sopronbánfalvai pálos kolostor műemléki helyreállítása is – mondta el a zsűri elnöke, Dr. Finta József. Miután a díjátadó rendezvényen alkalmam volt részt venni, hogy az építész szakmát a Metszet szakfolyóirat hasábjain tudósítsam, eszembe ötlött ez az emlék az alapos rekonstrukciós munkát dokumentáló, szépen installált tablókról. A pillérek előtt döbbenten állva úgy tűnt számomra, a 13-as szám hozta meg kutatói szerencsémet.

4. A nyomozás

Hazatérve a többhetes, eredményes fürdőkúráról, kaptam kézhez a Metszet építészeti folyóirat legújabb, 2011/3 számát, a lapban publikált írásommal a belsőépítészeti díjátadóról, valamint Pazár Béla és Magyari Éva építészek sopronbánfalvai monostorrestaurációjáról szóló cikkel. Azonnal hívtam a főszerkesztőt, Csanády Pált. Megadta az építész telefonszámát. Rajta keresztül jutottam el Dávid Ferenc művészettörténészhez a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban, aki a pálos kolostor helyreállításában az építészekkel együttműködött, s aki kezembe adta a rejtély kulcsát.

5. A megoldás

Dávid Ferenc elmondta: A pillérek egy sopronbánfalvai kálvária stációi a 17. század második feléből. Ekkor azonban még nem alakult ki a stációk végleges, 14-es száma. Itt csupán öt állomást létesítettek, a fájdalmas rózsafüzér öt titkának megfelelően.

1. Aki érettünk vérrel verítékezett.
2. Akit érettünk megostoroztak.
3. Akit érettünk tövissel megkoronáztak.
4. Aki érettünk a nehéz keresztet hordozta.
5. Aki érettünk meghalt a kereszten.

A stációk az eltelt évszázadok során szétszóródtak. Két stáció áll a kolostor előtt. Egy pillér a pálos templom előcsarnokában található, egy pillér Sopronban, egy családi ház kertjében, s az ötödik pedig Balfon. Az utóbbi háromról hiányoznak a szobrok. A Soproni Rehabilitációs Gyógyintézet igazgatója több évtizeddel ezelőtt egy soproni katonai iskola udvaráról szerezte meg ezt a pillért, szállíttatta Balfra és állíttatta fel a parkban.

6. A stációk Sopronbánfalván

A kálvária 2. és 3. állomása található restaurálva a monostor előtt.

A bal oldali, 2. stáció latin felirata:

IVNC ERGO APREMENDIT PILATVS IESVM ET FLAGGELAVIT : IOANNIS 19

Magyar fordítása: Erre Pilátus lefogatta és megostoroztatta Jézust. (Jn 19,1)

A jobb oldali, 3. stáció latin felirata:

ET MILITES PLECTETE CORONAM DE SPINIS IMPOSTEARVT CAPITI EIVS : IOAN 19

Magyar fordítása: És a katonák tövisből font koronát tettek a fejére. (Jn 19,2 első fele)

A latinról magyarra fordításban unokabátyám, Timon László (*1931) volt segítségemre az Újszövetségi Szentírás alapján. Fordította: Békés Gellért – Dalos Patrik. Róma, 1972.

7. A balfi kőpillér

Felmérésem alapján a kőpillér befoglaló mérete 56x91 cm, mind a négy sarkán 13x12 cm-es kiharapással. Így homlokfelülete 65 cm széles, oldala pedig 32 cm vastag. Két domborműves darabja 93, illetve 95 cm magas. A 20 cm magas, latin feliratos követ az összeállításkor azonban rosszul, legalulra, alapozásnak tették. Ez kétszeresen elhibázott volt. Egyrészt a feliratot a felcsapódó eső és hó fokozottan mállaszthatja, másrészt a szöveg elolvasásához szinte hasra kell feküdni. Az erősen károsodott domborművek rajzolatai egyértelműen már nem állapíthatók meg. Csupán a dátum nagyméretű számai vehetők ki jól. A pillér anyaga: puha Lajta-mészkő a Fertőrákosi kőfejtőből.

A pillér latin nyelvű felirata:

ET IACTVS EST SVDO EIVS SICVT GUTTAE SANGVINIS LV: 22

Magyar fordítása: Verejtéke, mint megannyi vércsepp, hullott a földre. (Lk 22,44 második mondata)

A szövegből következtethető, hogy ez volt az első stáció pillére.

8. Remélt végkifejlet

A sopronbánfalvai kolostort Kovács Gábor, a KOGART Művészeti Alapítvány tulajdonosa 2005-ben vásárolta meg. A helyreállításhoz az EGT és a Norvég Finanszírozási Mechanizmusok program keretében kapott kiegészítő támogatást. A tulajdonos elhatározott szándéka, hogy amennyiben újabb pályázati támogatáshoz tud jutni, a sopronbánfalvai kálváriát is eredeti helyén helyreállíttatja. Ehhez minden pillér az említett helyeken megvan. A többi a művészettörténészek és a szoborrestaurátorok feladata.

Reméljük, hogy a Balfi Fürdőkórház parkjából az elhanyagolt állapotú faragott kőpillér is visszakerülhet eredeti helyére, Sopronbánfalvára és ott gyönyörködhetünk majd a helyreállított kálváriában, a többivel együtt restaurált barokk stációk szépségében. (Az írást a Metszet c. folyóirat 2011/4 számában már közzétettem.)