A David Chipperfield brit építész által tervezett épület tervezését 20 évvel ezelőtt kezdték, végül 134 millió euróba (mintegy 43,6 milliárd forint) került. Az első, 2006-ban bemutatott tervét a német kritikusok lehúzták, nem tartották az UNESCO világörökségi helyszínéhez méltónak. Az üvegdobozok káoszát egy „dicsőséges nyilvános WC-nek” titulálta egy szakértő.
A most 65 éves építész csapata visszatért a rajzasztalhoz, és klasszikus elemeket gyűjtött össze a szomszédoktól, a Friedrich Schinkel Altes Múzeum tágas bejárati lépcsőjéről, Friedrich August Stüler oszlopsoráról és a szomszédos Pergamon Múzeum súlyos kőtalapzatáról. Ezeket az elemeket lazán szintetizálták olyan struktúrává, amely teljesen egyedi, egyfajta darabokra bontott, egyszerre hatásos, mégis finomkodó klasszicizmus. Az eredmény egy furcsa, megfoghatatlan léptékű szerkezet, amely bizonyos szögből monumentálisnak tűnik, másokból bizonytalanul tárja fel föld alá rejtett valódi célját.
A múzeumot az egyik legjelentősebb XIX. századi zsidó adományozóról nevezték el, a gesztus célja, hogy sok más olyan adományozóra is felhívják a figyelmet, akiket a náci korszakban törlölni próbáltak a történelemből. A James Simon Galéria több mint 4000 m2 alapterületű kiállítóterülettel rendelkezik és otthont ad egy előadóteremnek is. Legfontosabb funkciója azonban, hogy a szigeten található múzeumok főbejárataként szolgáljon. Sokak szerint az új épület a Múzeumsziget 180 éves fejlődésének záróköve.
A galéria a korábbi raktárház területére került, az épületre egy tartóelem emlékeztet a Neues Museumba vezető átjáróban. A hatalmas faoszlop az építkezés egyik fő problémáját is jelképezi: a jégkorszakban jelentkezett kimosódás miatt a stabil alap megteremtése érdekében 1200 cölöpöt kellett búvároknak leverniük az iszapos berlini talajba.
A galéria kő talapzata magasan a csatorna vonala fölé emelkedik. Közvetlenül a vízparton egy sor filigrán oszlop határozza meg az épület homlokzatát. Széles lépcsősor vezet a fénnyel elárasztott előcsarnokba, ahonnan a jegypénztárakhoz, a ruhatárakhoz, a kávézóhoz, a szuvenírbolthoz, a nagy auditóriumhoz és a kiállítóhelyhez lehet továbbjutni.
IV. Frigyes Vilmos porosz király a berlini Múzeum-szigetre vonatkozó elképzeléseit „kulturális akropoliszként” fogalmazta meg; szent hely a művészetek és a tudományok számára, amely a porosz fővárost az észak Athénjeként helyezné középpontba. Majdnem két évszázaddal később David Chipperfield tette teljessé a víziót a káprázatos fehér templommal.
Forrás: The Guardian
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
