Kaszás Károly építész professzor magas finn állami kitüntetésben részesült

Kaszás Károlynak a kitüntetés átvétele alkalmával mondott szavai. „Nagyon boldog vagyok, hogy megérhettem ezt a napot. 52 éve csodálom és keresem a finn építészet titkait. Nekünk, magyar építészeknek és főként az én korosztályomnak példaértékű és lelkesítő volt az, hogy egy hasonlóan kis nép ilyen nagy eredményeket ért el az építészeti kultúra terén.” „Miután sikerült mélyebben megismernem alkotásaikat, feladatomnak éreztem objektív elemzéssel megmutatni, hogyan alakulhatott ki ez a csoda. Nemzeti karakterüket nem formai egység, hanem tartalmi-gondolati egység sajátos vonása jellemzi. Szükségét látom ennek a folyamatnak könyvben való megjelenítését is.” „A finn-magyar építészeti kapcsolatok több mint száz éves folyamata mindkét nép építészetét gazdagította. Ez a kitüntetés ennek a kapcsolatnak és minden résztvevőjének is szól. Kiitos Suomi – Köszönöm, Finnország!”

Kaszás Károly DLA Ybl-díjas, ny. egyetemi tanár 1937-ben született Hajdúszoboszlón. Építészmérnöki oklevelét 1962-ben vehette át. Azóta a Középülettervezési Tanszéken oktatott egészen nyugdíjazásáig, 2007-ig. 1997-ben szerezte meg a Doktor Liberal of Arts mester fokozatát. 1999-ben nevezték ki egyetemi tanárnak. Folyamatosan tanulmányozta és előadta a finn és japán építészetet. Kiemelt fontosabb megépült épületei: Tihanyi ravatalozó (Ybl-díj), Nagykőrösi Kossuth Lajos Általános Iskola. Az 1980-as években a Műegyetem szakértői és szaktervezői gárdájával készítette el a 100 éves Műcsarnok rekonstrukciós terveit, amelynek I. üteme megvalósult. És a péceli református temető ravatalozója. Utóbbi épületnél a finn építészet eszmei és kivitelezési tapasztalatait messzemenően felhasználta.

Az emberek tudatában a piramisforma az egyiptomi fáraók temetkezési archetípusával azonosul. Ezért a péceli református-temető új ravatalozója az elmúlás eszméjét egyértelműsíti. A talajszint alá bújtatott építmény azt fejezi ki, hogy a föld a testet befogadja. A négy háromszögű tetősík felpattanásával azonban – mint egy gúla alakú absztrakt rügyfakadás – az alatta megbúvó tér felfelé szélesedő üvegcsíkjaival az ég irányába megnyílást, a ravatalon nyugvó elhunyt lelke számára az öröklétbe újjászületést az építészet eszközeivel adekvátan szimbolizálja. Az épületet 2008. szeptember 8-án szentelték föl.

Az építmény szerkezetileg két főrészből áll. A sík vasbeton födémre középen gúla alak illeszkedik. A piramis – meglepően – a faépítészet alkotásai közé tartozik. Tervező jellemzően alkalmazott építőanyaga a fa, hiszen egyik legismertebb művét, a tihanyi ravatalozót 1978-ban szintén fából szerkesztette. Ez a vonzalma a finn architektúra iránti, hosszú idő óta fennálló és mély rokonszenvéből fakad. Nem utolsó sorban jól tudja, hogy a fa könnyű, szép, az enteriőrben meleg hatású, gyorsan kivitelezhető építőanyag, s a nálunk is beszerezhető, elsőrangú finn fatermékekkel a feladat kiemelkedő színvonalúan megoldható. A konstrukció maga az építész leleménye, a statikus csupán a szükséges ellenőrző számításokat végezte el. A tetősüveg négy oldalát 8 darab felezett, 4,08x8,50 méter méretű, derékszögű háromszögű panelből tervezte. A párhuzamosan, egymástól 80 cm-re állított, 41 mm vastag, 13 rétegű falemezből leszabott bordákkal együtt a rátett 27 mm vastag rétegelt-ragasztott falemez teherhordó dobozszerkezetként működik. Ez adja újszerűségét. Ácsüzemben gyártották le, s a helyszínre szállítva egy autódaru egy nap alatt emelte be. A paneleket csúcsuk közelében rozsdamentes acélból hegesztett nyolcágú csillag fogja össze, ill. támasztja ki, hogy a táblák 65 fokos szögben álljanak. A külső héjalás függőleges lécezésre csavarozással rögzített, hőkezelt finn faburkolat, amit 210 fokon gőzölve a cellulózt az anyagból kiégették, ezáltal rovar- és gombaellenállóvá tették. Ezen kívül minden felületi kezelés nélkül szépen patinázódik, így fenntartási költsége nincs. Rövid időn belül a szatmári és erdélyi fatemplomok fedésének zsindelyes faktúrájához és színéhez válik hasonlatossá. Ezt az építőanyagot eddig csak falburkolatként használták. Tetőhéjalásra alkalmazására a világon elsőként itt került sor.

A megvilágítás optimális. A Nap vándorló fénye következtében a fénycsíkok mindig más és más részre vetődnek, hangtalan színjátékkal megsokszorozva a liturgia eseményeinek hatását. Ennek a gondolatnak a megvalósításához Kaszás az ötletet finn ravatalozók elemzéséből merítette. A tervező szándéka az volt, hogy a búcsúzás terének ily módon történt kialakításával alkalmat adjon a hozzátartozóknak az elmélyedésre, a testből a lélek eltávozásához a felemelkedés térélményét nyújtva. A szakrális építmény üveg tetősisakjának csúcsát a reformátusok jelképe, a csillogó, fém Luther-rózsa díszíti. – Az épület ismertetése leírásomban megjelent az Alaprajz 2009/1 számában.

A kitüntetés átadását követő díszvacsorán Kaszás Károly felszólalt. A száz évre visszatekintő finn-magyar építészeti kapcsolatokról szólt. „Az első évtizedek az ébredő finn nemzeti építészet hőskorát idézik, amikor a finneknek a magyar építészet volt a példaképük. Helsinkiben és Tamperében számos középület viseli nyomát a magyar romantika, a szecesszió és Kós Károly hatásának.” „Eliel Saarinen Nagy Helsinki városterveinek készítése mellett részt vett Budapest városközpontjára kiírt nemzetközi tervpályázaton, ahol díjat is nyert.” „Szabados László évfolyamtársam Dr. Vargha László, a népi építészettörténet professzora ajánlására jutott ki Aarne Ervi irodájába. Később feleségemmel mi is eljutottunk hozzá és termékeny beszélgetést folytattunk.” „Amikor a MÉSZ elhatározta, hogy Alvar Aalto 100. születésnapja kapcsán építészeti kiállítást kíván rendezni Budapesten, Dr. Vargha László nevének említésére a megközelíthetetlen nagyság, Arno Rusuvuori professzor is kitárulkozott és szívesen segített.” „Az egyetemen Weichinger Károly professzor támogatásával a finn építészetről előadás-sorozatot és kiállítást kezdeményeztem. Vidéki előadásainkat a Finn-Magyar Baráti Társaság szervezte.”

Az 1960-as években megfordult a helyzet, „az érdeklődés alapja az volt, hogy a magyar építésztársadalom példaképének akkor már a finn építészetet tartotta.” A BME és az Otaniemi-Helsinki Egyetem közötti szerződések révén oktatócserékre került sor. „Finn előadók, akik Magyarországra jöttek: Tuomo Siitonen professzor, Pentti Kareoja építész, később professzor, Ahti Korhonen dékán, Juhani Pallasmaa professzor, Juha Leiviskä, Miko Hercling és Tide Housser építészek.” „Volt egyetemi hallgatóink szívesen kapcsolódtak be a két ország építészeti együttműködésébe. Közülük megemlítem a következőket: Rosta Csaba, Südi Enikő, Juhász Ákos, ma tanszékvezető egyetemi tanár, Duzs Sándor, Zombori Zsolt.” „A nagykövetség mindenkori kulturális titkárai nagy segítséget nyújtottak rendezvényeinkhez és finnországi szakmai utaink szervezéséhez. Közülük ki kell emelnem Outi Hassit, Kirsi Rantalát és Peregi Dórát.” „Remélem, hogy a finn-magyar építészeti kapcsolatok újabb eredményes évszázad elé néznek, s a fiatalok ugyanolyan lelkesen dolgoznak majd együtt, mint a mi generációnk tette.”

Kaszás Károly építész professzor Finn Oroszlán Lovagrend első osztályú érdemrendjével történt kitüntetéséhez gratulálunk!