A királyné Zita Mária Adelgunda Mikaéla Rafaéla Gabriella Jozefa Antónia Lujza Ágnes Bourbon–Pármai hercegnőként született 1892-ben Olaszországban, a Viareggio közelében fekvő Pianore kastélyben. Apjának, a trónjáról az olasz egység érdekében 1859-ben lemondott Róbert pármai hercegnek első és második házasságából is 12-12 gyermeke született, Zita ezek közül a tizenhetedik volt. Anyja, Mária Antónia portugál infánsnő azután lett a pármai herceg hitvese, miután a 12. gyermek születésekor annak első felesége meghalt. Zita a testvéreivel együtt korán elsajátította a francia, német, olasz, portugál és angol nyelveket, majd később magyarul és csehül is megtanult.
Tizenegy éves korától egy bajorországi szaléziánus leánynevelő intézetben, majd Angliában a bencés rendi Szent Cecília zárdában tanult. Az ottani hűvös és nyirkos éghajlat azonban nem tett jót az egészségének, ezért 1909-ben Csehországba, Franzensbadba küldték gyógykúrára. Ekkor egy közeli kastélyban tett rokoni látogatás során találkozott Károly Habsburg-főherceggel, aki első látásra beleszeretett.
Uralkodói körökben ritka szerelmi házasság
„Nagyon összebarátkoztunk, és természetesen boldogok voltunk, hogy újra meg újra találkozunk… Károly főherceg még serényebbnek mutatkozott, amikor 1910 őszén fülébe jutott a pletyka, hogy jegyben járok egy távoli spanyol rokonommal, Don Jaime madridi herceggel” – írta emlékirataiban a királyné. 1911 júniusában Károly eljegyezte Zitát, majd októberben össze is házasodtak. Szerencsésnek tarthatták magukat, ugyanis az övékhez hasonló szerelmi házasság akkoriban az uralkodóházak körében igen csak ritka volt. Első gyermekük, Ottó 1912 novemberében született meg.
IV. Károly 1887-ben született Ottó Ferenc főherceg és Maria Jozefa szász királyi hercegnő gyermekeként. Nyilvános iskolába, a bécsi bencés gimnáziumba járt, majd Prágában magánúton jog- és államtudományt, valamint közgazdaságtant tanult. Csak miután Rudolf trónörökös öngyilkos lett, majd a trón következő várományosát, Ferenc Ferdinándot 1914. június 28-án meggyilkolták, lépett elő trónörökössé, ugyanis Ferenc Ferdinánd gyermekeit – rangon alul kötött házassága miatt – nem illette meg az öröklés joga.
Ettől fogva a főhercegi párt már a trónra lépésre készítették elő, Ferenc József rendelkezése alapján Schönbrunnba költöztek, ahol maga az idős császár igyekezett őket felkészíteni jövőbeli feladataikra. Ferenc József 1916. november 21-én bekövetkezett halála után, december 30-án került sor Károly és Zita megkoronázására.
„Örömmel teljesítem a nemzetnek Önök által nyilvánított kívánságát"
Zita királyné ezüstliliomokkal és kettős keresztekkel díszített uszályos ruhája a magyarországi arisztokrácia nőtagjainak ajándéka volt, az elkészítéséhez harminc méter atlaszt, harminc méter taftot, ugyanennyi flanelt és tizennyolc kilogramm aranyat használtak fel.
A királynét az évszázados hagyomány szerint a veszprémi püspök, báró Hornig Károly koronázta meg, aki a kor önzetlen, áldozatkész, nagyformátumú egyénisége volt. Az eskütételkor Zita magyarul válaszolt a kérdésekre: „örömmel teljesítem a nemzetnek Önök által nyilvánított kívánságát, amely saját forró óhajtásommal is találkozik”.
A Mátyás-templom belső dekorációját: trónszékeit, baldachinjait, szőnyegeit, kárpitjait és csillárjait dr. Kismarty-Lechner Jenő tervezte, akinek ez a munkája nagy hírnevet szerzett.
A történelem viharaiban
IV. Károly és Zita uralkodása – amint azt a történelemkönyvekből is tudjuk – nem volt zavartalan. Zita már az I. világháború kitörésekor nehéz helyzetbe került, a Bourbon-Pármai családot kettészakította a frontvonal, testvérei mindkét oldalon harcoltak, ő maga pedig származása miatt volt a támadások kereszttüzében. Királynéként aktív szerepet vitt a birodalom kormányzásában. IV. Károly sógorán, Bourbon-Pármai Sixtus hercegen keresztül próbálta felvenni a kapcsolatot a francia elnökkel a békekötés érdekében, ez azonban végül nem vezetett eredményre, viszont egy évvel később a francia kormány nyilvánosságra hozta az ún. Sixtus-levelet, amiből a monarchia és Németország között komoly feszültség támadt.
A monarchia összeomlása után IV. Károly és Zita gyermekeikkel együtt svájci emigrációba kényszerültek. Károly két kísérletet is tett, hogy a magyar trónra visszatérjen, mindkettőt sikertelenül. Az antant Madeira szigetét jelölte ki számukra tartózkodási helyül, ahol Károly 1922 áprilisában spanyolnáthában elhunyt. Zita ekkor a nyolcadik gyermeküket várta. Ezután a család Spanyolországban, Belgiumban, majd 1940-től Amerikában élt. A királyné 1952-ben Luxemburgba költözött, hogy idős édesanyját ápolja, majd az ő halála után egy svájci ferences kolostorban töltötte élete hátralévő éveit. 1989-ben, 96 évesen hunyt el.
A Nemzeti Múzeumban és a veszprémi Érseki Palotában egyaránt kiállítással emlékeznek a koronázás 100. évfordulójára, a budapesti kiállítás 2017. március 19-ig, a veszprémi május 5-ig tekinthető meg.
Pesti Monika - Lechner Tudásközpont
Források:
http://www.rubicon.hu
http://mult-kor.hu
http://www.fokusz.info
http://24.hu/tudomany
http://www.nlcafe.hu
http://www.rubicon.hu
Képek forrása:
Látványtervek: Boldog IV. Károly apostoli király és Zita királyné emlékezete – a veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény kiállításának prospektusa és honlapja
Archív fotó: http://www.nlcafe.hu
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
