Elsőre az egyébként tükörsima - legfeljebb csatornákkal tagolt - tájon a dombra lettem figyelmes, és csak jobban odanézve tűnt fel: a domb épületet rejt. A mesterséges dombból csak pár archetipikus épületforma emelkedik ki, jelezve: ez épület, nem földhányás.
Manuel és Francisco Aires Mateus egy olyan problémára ad megoldást, ami korunk egyik szégyene: a városokat körülvevő sztaniol-övezetre. Miért ne lehetne szemet nyugtató dombba rejteni a bevásárlóközpontokat ahelyett, hogy terjedelmes, ötlettelen fémdobozokat teszünk le. Ráadásul a zöldtetők számtalan előnyét (védett szigetelés, kiegyenlített hőviszonyok, nagyobb hőkapacitás stb.) is ki lehet használni. Persze hosszabb távra kell gondolkodni, de ez Jesolóban, a régóta népszerű olasz fürdőhelyen nem hiányzik: 2012-re az egész várost meg akarják újítani Kenzo Tange tervei szerint. Az 1997-ben kezdődött programban olyan neves építészek vesznek részt: Richard Meier, Bruno Dolcetta, Gonçalo Byrne, Manuel and Francisco Aires Mateus, Aurelio Galfetti, João Nunes, Valter Tronchin, Shigeru Iwakiri, Carlos Ferrater, Tiziano Vudafieri, Zaha Hadid.
Az épületről további képek, angol/olasz leírás:
www.igiardinidijesolo.eu