A pályázat célja, hogy bemutassa az EQUITONE szálcement burkolati anyag változatos felhasználásának vonzó és kreatív, építészeti minőségét tekintve is figyelemre érdemes példáit.
A szakmai programmal tarkított ünnepélyes díjátadóra hagyományosan január közepén került sor, amelyre ezúttal mind a 17 építész pályázatot benyújtó iroda képviselője meghívást kapott.
„Örvendetes, hogy a nagyszámú családi ház és lakóépület mellett középületek, közintézmények is szerepeltek, bizonyítva, hogy az EQUITONE egyre szélesebb teret és minőségibb felhasználást nyer. Jelentős azoknak az épületeknek a száma, amelyeken a homlokzati anyag már nemcsak dekorációs elem, hanem az építészeti koncepció szerves része” – kezdte méltató beszédét Tima Zoltán, a zsűri tagja. A kiírás évek óta lehetőséget biztosít nem csak a már megvalósult épületek, de a még rajzasztalon lévő tervek megmérettetésére is.
A zsűri tagjai egyetértettek abban, hogy ugyan a díjazottak karakterükben, illetve elsősorban méretükben nagyon különböznek egymástól, egy dolog azonban közös bennük: az anyag adekvát és értő használata. „A minőséget nem a felhasznált mennyiség, hanem a formát az anyaggal egybeforrasztó építészeti koherencia határozza meg” – emelte ki a zsűri véleményét tolmácsoló Tima Zoltán a díjátadón.
Az építészek munkái közül a zsűri három pályaművet részesített I. díjban: Bordás Péter, a debreceni Péterfia Corner tervéért, Nagy-Miticzky Szabolcs, Soós Krisztina és Vesztergom Ádám egy budapesti négylakásos társasház tervéért kapott I. díjat. Halmosi Erik, Prohászka Benedek és Solymár Annamária pedig egy budaörsi ikerház tervével érdemelte ki a zsűri elismerését.
Különdíjat vehetett át Dr. Finta József, Szabó Tamás János DLA, Péter Gábor DLA és Kulcsár Zoltán a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tervezéséért, a LAB5 csapata, Erdélyi Linda, Dobos András, Korényi Balázs és Gáspár Virág Anna, valamint a MŰÉP Építőmérnöki Kft., Zepkó Ferenc és Filepkó László, akik a tatabányai Interspar épületének homlokzatára EQUITONE Linea szálcement burkolóanyagot terveztek.
Kevesebb kötöttség – kreatív használat
„A jövő építészei kevesebb kötöttséggel, ugyanakkor legalább olyan alapos anyagismerettel használták az EQUITONE termékeket, mint a „felnőtt” szakmagyakorlók. A beadott 15 pályamű szinte mindegyike tartalmazott érdekes és innovatív megoldásokat” – mondta el a zsűrit képviselő Tima Zoltán a hallgatói munkákat értékelve – „A díjazottak mindegyike koncepcionális módon használta az EQUITONE megoldásokat, vagyis elmondható, hogy a szálcement az építészeti formálásuk szerves részévé vált, a tervezett épületek minőségéhez az anyaghasználat jelentős mértékben járult hozzá” – folytatta a szakember.
Az építészhallgatók között Czentner Imre solymári lakóépülete I. díjat kapott, Szász Loránd budapesti grafikus stúdió és nyomda funkciójú épülete II. díjban részesült, III. díjas pedig Hegedüs Tímea lett a bécsi „KAPTÁR” közösségi ház tervével.
Megosztott I. díj
Bordás Péter – Péterfia Corner, Debrecen
Méltatta: Kertész András Tibor DLA, Ybl Miklós- és Pro Architectura-díjas építész
Az egykori szakszervezeti székház épületének részbeni visszabontásával és „újraélesztésével” minőségi új épületet sikerült Debrecen belvárosában létrehozni.
Az enyhén íves homlokzati felületen izgalmasan szalad végig a random homlokzati struktúra, aminek plasztikáját fokozzák a bebillentett üvegfelületek. ezeken a felületeken különleges tükröződések, effektek jönnek létre.
A random homlokzati szerkesztésből adódik, hogy a tervezők tudatosan vállalják az atektonikus homlokzati rendszert, amelyhez a szerelt homlokzati rendszer nagyszerűen illik.
Az anyaghasználat és az építészeti szándék teljes egységben van. Mivel az épület két különböző magasságú szomszéd épület közé ékelődik, a magasságkülönbséget szellemesen két különböző színű homlokzati burkolattal oldja meg a tervező. A fehér EQUITONE az alsó zónában, míg a sötét árnyalat az utolsó két szinten jelenik meg.
Összegezve remek az épület és helyénvaló az anyagválasztás.
Megosztott I. díj
Nagy-Miticzky Szabolcs, Soós Krisztina, Vesztergom Ádám – Négylakásos társasház, Budapest
Méltatta: Patartics Zorán, Ybl Miklós- és Pro Architectura-díjas építész
Egy öltözet akkor jó, ha összhangban van a hellyel és az alkalommal, de azzal is, aki hordja. Ez a ház olyan, mint egy jó öltözet. A Rózsadomb, Szemlőhegy levegőjében a jelentőség, minőség, megjelenés elvárásként vannak jelen. Ez persze nem minden, presztízs és felszín mögött a lényeg mégis az intelligencia. A tehetős és jól öltözött társasági figuráról előbb-utóbb mindig kiderül, hogy mi bújik meg a külső mögött. A hitelesség kérdése ekkor dől el.
Ez az épület minden tekintetben kiállja a próbát. Ide kötődik összes ízével. Szemlőhegyi. Annak ellenére az, hogy előképe a környéken nincs. Nem a felszínen kapcsolódik ehhez a közeghez, hanem lényegével. Határozottan foglal pozíciót, nyitottan a völgy, és zártan a hegy felé. Kicsit talányos, mégis magabiztosan formált tárgyként áll, idézve az itteni házakat, noha egyikhez sem hasonlatos. Monolit hatású tömegén az áttörések gesztusértékűek. Magától értetődő, hogy egyszintes, méretes lakások sorolódnak egymás felett – de rossz is volna, ha ebben a házban, ezen a helyen több kis lakás bújna meg!
A profi alaprajzokon a lakások luxus mérete ellenére sem találni meggondolatlan részleteket, szinte tankönyvi, már-már ideális minták, különbségeik pedig jól lekövetik a házon belüli helyzetek különbözőségeit. Ugyanez a profizmus dominálja a tömeget, és a homlokzatokat, az utolsó hézagig.
Ha biztosak lehetnénk abban, hogy a jelentős helyeken csak jelentős dolgok történhetnek, akkor jó eséllyel bízhatnánk benne, hogy a Szemlőhegyen a jövőben olyan házak épülnek, amik habár nem hasonlítanak erre, mégis emlékeztetnek rá. Ilyen intelligensen és hitelesen szemlőhegyiek.
Megosztott I. díj
Halmosi Erik, Prohászka Benedek, Solymár Annamária – Ikerház, Budaörs
Méltatta: Patartics Zorán, Ybl Miklós- és Pro Architectura-díjas építész
A kertvárosias közeg szabályos utcarendszerében az építészeti változatosság – őszintébben: a vegyes, inkább lehangoló minőség – mint adottság cseppet sem szokatlan. Települési környezetben minden építészeti tett alapkérdése az ehhez való viszonyulás. Amikor van megfogható, továbbépíthető és felerősíthető érték, akkor az igazodás, a reflexió, a rezdülés elvárható. Amikor nincs, ugyanez csak talmi értetlenség. Az értéktelenséggel szembefordulni, leminősíteni, demonstrálni azonban ekkor sem feltétlen erény. És ha nincs mihez viszonyulni – úgy hiszem – , még valamit nem érdemes: a kérdésbe belehalni. Ilyenkor leghelyénvalóbb a „kellő távolság” és a „könnyed, ám következetes kreativitás”. Ezeket az erényeket közvetíti az ikerház. Nem kínlódik a kapaszkodók keresésével, de nem is épít kritikai pozíciókra. Nem a környezettel bajlódik, hanem saját lehetőségeit tárja fel, és aknázza ki. Az ikerház műfajt pedig letudja két épület összekötésével, de igazsága van, mert minden a helyére kerül így. A telket kihasználja, a két lakás intimitása hibátlan, a léptékek szerethetők, az alaprajzok szinte kompromisszumoktól mentesek, hatékonyak. S hogy a könnyedség felől kétségünk ne maradhasson: nomen est omen. A tervezők az épületek elhelyezését mintha az utca nevéből csenték volna. Az Átlós utca 21. telkére ugyanis átlósan szerkesztették őket. Felismerték, hogy a ferdeség révén differenciált térrészeket és kapcsolatokat tudnak teremteni. Nyoma sincs az oldalkertek és a kertkapcsolatok keresgélésével töltött kínlódásnak. Egyetlen gesztus a helyére tett mindent. Ugyanez a magabiztosság olvasható a tömegek alakításából, ahogy a homlokzaton a mindösszesen kétféle felület alkalmazásából is. A budaörsi Átlós utca átlós gesztusa követendő példát teremt a kisvárosi, kertvárosi kortárs hazai lakóépület építésben.
Különdíj
Dr. Finta József, Szabó Tamás János DLA, Péter Gábor DLA, Kulcsár Zoltán - Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest
Méltatta: Tima Zoltán, Prima Primissima-, Ybl Miklós- és Pro Architectura-díjas építész
A rombuszba írt, fordított ’Z’ forma a nem csak a tiszta alaprajzi struktúra, de a tömegalakítás szempontjából is meghatározó. A belső fél-átriumok mentén kialakuló kettős réteg nem egy öncélú tömegjáték eredménye, hanem jól értelmezhető téri keretet ad a külsőt és belsőt elválasztó átmeneti tereknek. Ezen az alapgesztuson túl egységes zárt térfalak futnak fel, a kompozíciót abroncsként tartja össze a körbefutó erőteljes párkány. Ennek a rigorózus szerkesztésnek a megkoronázása, kontrapunktja a tetőszinti gépészetet takaró lefedés oldottabb vonalvezetése. A homlokzati anyag választásában talán szerepet játszhatott a korábban épült szomszédos kollégiumépülethez való igazodás. Ez a Campus épület esetében is jó döntésnek bizonyult, a nagy, egységes felületeket szépen homogenizálja a szálcement burkolat. A homlokzat színeinek kiválasztása hivalkodásmentes eredményt hozott, a világos és sötét homlokzati felületek „görögdinnyeelvű” kontrasztja jó egyensúlyt teremt.
Különdíj
LAB 5 architects: Erdélyi Linda, Dobos András, Korényi Balázs, Gáspár Virág Anna
Generáltervezés: MÜÉP Építőmérnöki Kft. / Zepkó Ferenc, Filiepkó László
Méltatta: Kertész András Tibor DLA, Ybl Miklós- és Pro Architectura-díjas építész
A Tatabányán található Interspar épület főbejárati kapuzatának tervezése különleges építészeti feladat. A SPAR az ilyen típusú és nagyságrendű épületeihez figyelemfelkeltő kapuzatokat épít Európa-szerte.
Az itt látott megoldás különösen szellemes és izgalmas. Egyszerre logikus szerkesztésű és formailag helyénvaló. A felületi síkok rafinált játéka már önmagában érdekes megoldást ad, másrészt pedig az EQUITONE Linea burkolat bordás struktúrájú felülete ezt az izgalmat anyagban tovább fokozza.
Építészhallgatók - I. díj
Czentner Imre – Lakóépület, Solymár – Krautgarten
Konzulens: Varga Tamás DLA
Méltatta: Kertész András Tibor DLA, Ybl Miklós- és Pro Architectura-díjas építész
A terv egy szövetszerűen szerkesztett, egységesen formált családiház-elemekből álló lakóegyüttes. Az épületek formavilága egyszerű, tisztán, geometrikusan formált. A kétszintes lakóegységek és a közöttük összekötő elemként értelmezhető gépkocsitárolók, illetve pergolák kellemes ritmusban váltakoznak, jó arányúak. A kompozíció felidézi a '60-as, '70-es évek skandináv szövetháztípusait.
Az idézeten túllépve a tervező mégis XXI. századi együttest hoz létre. Az épületeken megjelenő anyaghasználat újszerű, a táblás burkolat arányrendszere és színének, textúrájának játéka kifejezetten izgalmas és előremutató. A fotovoltaikus panelek beépítése a táblás burkolatok közé új hatást hoz a megjelenésben az energetikai jelentőségről nem is beszélve.
Összegezve a terv szépen kidolgozott, tartalmilag magas színvonalú.
Építészhallgatók - II. díj
Szász Loránd – Grafikus stúdió nyomdával, Budapest
Konzulens: Ungvári Mihály
Méltatta: Patartics Zorán, Ybl Miklós- és Pro Architectura-díjas építész
Cseppet sem ideális, ezzel szemben nagyon is valóságos feladat épületet tervezni olyan ipari környezetbe, aminek alakítása során az építészeti szempontok nemigen merültek fel. Ebbe épületet helyezni, azzal a határozott szándékkal, hogy megjelenésével üzenjen, küldetésszerű, ám mégsem illúzió. Létezhet az az építtetői szándék és érdek, amit a megjelenés szolgálni hivatott. És ez a terv remek bizonyosság arra, hogy létezhet az a megjelenés, amely nem öncélú, sőt, amely logikusan levezethető a körülmények és az igények találkozásából. Ilyen tervvel van dolgunk.
A területen, és a műfajban létező többhajós szerkesztés ismerősen hat, jó alap. A tervező az arányok megválasztásával képletszerűvé sűríti, így felerősíti a kapcsolódást annak ellenére, hogy a képlet az adott helyen nem kifejezetten jellemző, de éppen a két szomszédos telken jelen van. A képlet ereje fokozódik a tömegszerűség révén, valamint annak köszönhetően, hogy kifelé a felületek alapvetően zártak, a külvilággal a kapcsolatokat pedig a tervező a tömeg megbontásával – tehát nem egy nyílással, hanem az alapképlet szinte drámai csonkolásával – teremti meg. Mindezen gesztusok ellentétpárjai, a gondolat lekerekítései a belsőben rejlenek: a kifelé zárt épület belül nyílik meg. Kivett közepének karaktere a szerkesztésből adódik, a ház tereit is szervező és értelmező átrium. Ez a külső inverze, amire olyan határozottan nyílik a terek gyűrűje, mint ahogyan a ház zárt felületet mutat kifelé. Megoldást ad a megvilágítás és a szellőzés igényeire, oázisként teremt kapcsolatot a külvilággal a munkahelyek számára, és drámai értelemben megoldást ad a külső kapcsán felmerülő kérdésekre. Következetes, átgondolt alaprajzok, terek, formálás és anyaghasználat jellemzi a hallgatói tervet, egy határozott építész pályáját vetítve előre.
Építészhallgatók - III. díj
Hegedüs Tímea – „KAPTÁR” Közösségi ház, Bécs
Konzulens: Szabó Adrienn
Méltatta: Tima Zoltán, Prima Primissima, Ybl Miklós- és Pro Architectura-díjas építész
„Nomen est omen – A név előjel”. Amennyiben ez a Plautus-nak tulajdonított latin mondás épületekre is alkalmazható, ebben az esetben többszörösen is helytálló. A kollégiumi hallgatókat befogadó „Kaptár”, ami a (vad)méhek fészkéhez illően parazitaként tapad egy már meglévő épületre – nyilvánvalóan nem kaphat más burkolatot, mint a méhsejtek hexagonális hálórendszerét. A következetesen körbe- és végiggondolt, részleteiben is alapos koncepcióban (ld. tető) még olyan EQUITONE elemek is megjelennek, amelyeket a gyártó még nem fejlesztett ki, de a tervet látva talán ez hamarosan változni fog. A hatszögű homlokzati szerkesztésnek jelentős előképei vannak a kortárs építészetben, esetünkben azonban a választott forma nem válik sematikus rendszerré, mert a ráépítés tárgyszerűsége, a szerkesztési elv többdimenziós végiggondoltsága jelentős többletet, egyedi ízt ad a tervnek.
(x)
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
