Észbontó spanyolok

Az építésztől

A terv egy régi kerámiamanufaktúra történetét írja tovább, egy viszonylag sokrétű építészeti programnak eleget téve. Kiállítóközpont, Sevilla Triana negyedének sajátos értelmezésű turistaközpontja, és a Szent Anna Edénygyár (Ceramica Santa Ana) kereskedelmi és előállítási részlegének új műhelye jött létre egy építményben.


Triana

A Guadalquiviren átkelni Trianába egyet jelent egy láthatatlan határ átlépésével, amelyen túl Sevilla nőtt városszerkezetének történeti logikája többé nem érzékelhető. Triana kerülete kicsinynek és zártnak, már-már családiasnak mutatkozik, ám összetett, rejtőző városiassága magában egyesíti a 20. századi urbanizáció legkülönfélébb építészeti folyamatainak lenyomatát: a szomszédsági udvarokat, műhelyeket, lakóházakat és minden egyebet. Trianában gond nélkül együtt él a megélhetési és a hagyományos kézművesség, csakúgy mint a művészet legkülönfélébb formái, mint a kerámia és a flamenco. A városrészben egy levegőt szívnak a különböző mesterségek, és a nyüzsgő utcákon jelenlétük felfedezhető mindenütt. Triana az egyszerű élet hétköznapjainak élvezetétől hangos.

Triana teljes gazdasága a fazekasműhelyek első manufaktúráira épült. A kézművesek utcáiban tömörülő műhelyek és lakóházak identitásteremtő ereje megkérdőjelezhetetlen. Ebben a körzetben épp ilyen erős kortárs építészetre lenne szükség, ami kompenzálhatná az új építésű nagy középületek hiányát. Az átépítések és kisléptékű beavatkozások nyomán felfeslő történeti szövet azonban már többször megmutatta a sokszínű és heterogén örökség kihasználatlan építészeti lehetőségeit.


Birtokba vett örökség

Az együttes Triana örökségének és kultúrtörténetének színes mozaikját alkotja. Egyesíti az ipari, a kereskedelmi és a lakófunkciót, amire világosan felel az együttes elrendezése: három különböző épület csoportosul két egybenyíló udvar köré, miközben az utca felé más és más homlokzatokkal reprezentál.

Az első épületben elszállásolt Trianai Kerámiaközpont (Centro Ceramica Triana) a Szent Anna Edénygyár egyedi tervezésű kerámia hirdetőtábláival hívja fel magára a figyelmet. Az épület sarka az Altozano térre, a trianai hídfőre tekint. A második, ipari jellegű épület valamivel alacsonyabb és szigorúbb megjelenésű. A sorban harmadik egykor önálló utcai kapuval rendelkezett, és három emelet magas volt.

A régi gyár a 20. század végéig üzemelt, és ennek köszönhetően igen sok üzemi szerkezet maradt az eredeti helyén: hét égetőkemence, egy kút, festékmozsarak, műhelyek és különféle raktárak. A régészeti feltárás során nyolc további égetőkemencére bukkantak, amelyek közül a legidősebb már a 16. században is üzemelt. A kemencék közül kettőt megtartottunk és beterveztünk az új épületbe. A régi gyár kívülről nem látható, mert két városias karaktert mutató épület mögé rejtőzik.


Jövőbe mutató elképzelések

A fazekasközpont kialakulása egy történeti folyamat eredménye, amelynek során a belső tér meghódítása nem a művészi formálás, hanem a felmerülő igények és műszaki megoldások mentén zajlott le. A folyamat részét képezte mind a kézművesség, mind az ipari terjeszkedés, a munkások elszállásolásának igénye, a raktározás, majd később a modernizálás. Az új terv a jelenkorból szemlélve már csak egy aprócska kiegészítésnek tűnik, amely az épület amúgy is változatos együttesét hozzáadott értékkel gazdagítja.

A Trianai Kerámiaközpont a negyed heterogén városi szövetébe szinte észrevétlenül illeszkedik, de annál gazdagabb belső tájat fest a látogatók elé. A tervezett terek belmagassága és alakja a meglévő épületekhez alkalmazkodik, az épület kívülről teljesen semleges. Nincs homlokzata, és – mondhatni – ellenáll a kísértésnek, hogy kritikátlanul magára öltse Triana építészeti karakterét. Az együttest belülről kell felfedezni, hogy valódi értékét feltárva megajándékozzon önmagával.





Földszint: Ariadné fonala a gyár labirintusában

A földszinti alaprajzot úgy terveztük, hogy egy megszakítás nélküli útvonal alakuljon ki az égetőkemencék között. Bejárata a San Jorge útról nyílik. Ez a szint egy üzlethelyiségen, egy új műhelyen és a történeti iparcsarnok területén osztozik, amit kiállítótérré alakítottunk át.

A fazekasmesterséget bemutató tárlatot úgy terveztük, hogy a különböző égetett agyag termékek az előállításuk eredeti helyszínére, valódi kontextusába kerüljenek. Az égetőkemencék és a gyár használaton kívüli helyiségei között vezető labirintusos útvonal a trianai kerámiamanufaktúra szervezett működéséről és történeti munkafolyamatáról tájékoztatja a látogatókat. Hogy mindez hiteles legyen, a műhelyek rekonstruálásakor térben és időben fel kellett idézni a munkavégzés miliőjét: a füstöt, a rendetlenséget, a tárgyak elhelyezésének esetlegességét, a korabeli téglát, fát és hamut – mindazokat a tárgyi emlékeket, amelyek ezen örökség részét képezhetik.


Emelet: kiállítócsarnok és agyagból készült tájkép

Az első emeleti függesztett szerkezetű kiállítócsarnok fénye körkörös kerámiaelemek mögül szüremkedik elő. Az épületrész függetlenül működik a földszinttől és látványosan ellenpontozza azt. Az alsó rész földszinthez horgonyzott útvesztő, míg az emeleti önálló szerkezet fizikailag különválik az előbbitől, és a válaszfalak segítségével szögletes útvonalat definiál.

Az így létrejövő forma a feltételesen újra üzembe helyezhető égetőkemencék körüli munkahelyek térigényére felel. A kiállításon átvezető út során hol tágul, hol összeszűkül a tér. A galériák a szélesebb keresztmetszetű tereket foglalják el, de az egykori üzemről szűkebb keresztmetszetű helyiségek révén kapunk teljesebb képet. Ide kerültek a középkori, reneszánsz, barokk és 19. századot bemutató állandó tárlat műtárgyainak otthont adó térsorok is.

A gyárudvar közepét egy régi, kétemeletes épület foglalja el. Egykor a kerámiafestők dolgoztak itt, ma az időszaki kiállítások helye. A kijárathoz valamivel közelebb található „Aquí Triana” (Triana itt) a városnegyed turistaútvonalait ismerteti és értelmezi a látogatók számára.

Az belső terek emeleti burkolásának módja a teljes építményt jellemző környezeti alkalmazkodás koncepcióját erősíti. Az enteriőr horganyzott acél rácsára négy méretben legyártott üres kerámiaelemek kapaszkodnak, mintha egy fazekasraktár tömött polcain pihenő öntőformák volnának.  Valójában a beeső heves napfénytől és – látószögtől függően – a betekintéstől védenek.


Fordította: Katona Vilmos
Fotók: Jesús Granada
Forrás: Archdaily

Építészet: AF6 Arquitectos
Tervezők: Miguel Hernández Valencia, Esther López Martín, Juliane Potter, Francisco José Domínguez Saborido, Ángel González Aguilar, Angélica Cortés , Ana Blanco, Elías Pérez, Rubén Ingelmo, és Reyes López és Alfonso Pleguezuelo Hernández.

Helyszín: Calle Triana, 41500 Alcalá de Guadaira, Sevilla, Spanyolország
Összterület: 2241.0 m²
Kivitelezés éve: 2010

A 12. Nemzetközi Építészkongresszusra itt is jelentkezhet!