Meghalt Richard Rogers

Richard Rogers, a high-tech irányzat egyik vezéralakjának neve a tartószerkezetet és a gépészeti vezetékeket őszintén megmutató párizsi Centre Pompidou társalkotójaként robbant be a köztudatba 1977-ben. Pályája során mindvégig következetesen ragaszkodott a 45 évvel ezelőtt forradalminak számító stílushoz, melyet néhány éve Londonban megrendezett életműkiállításának címével összegezve "kifordított építészet"-ként titulált.

Pályafutása során az építészet összes rangos kitüntetését megkapta. 2007-ben a Pritzker Díjat – mint az építészet legmagasabb elismerését –, 1985-ben a RIBA Royal Gold Medal-lal, 2019-ben az amerikai AIA Gold Medal-lal, 2000-ben pedig a japán  Praemium Imperiale for Architecture díjjal tüntették ki.

Irodája kétszer nyerte el a Stirling-díjat – az Egyesült Királyságban egy épületért adható legnagyobb kitüntetést  – először a madridi Barajas repülőtérért 2006-ban, majd később a londoni Maggie's Centerért 2009-ben.

A firenzei születésű Rogers az Egyesült Királyságban kezdte iskolai tanulmányait, majd az Architectural Association képzésén vett részt, majd az Egyesült Államokba költözött, hogy a Yale-en tanuljon, ott ismerkedett meg Norman Fosterrel.

Miután visszatért az Egyesült Királyságba, létrehozta a Team 4 építészeti stúdiót Fosterrel, Su Brumwell-lel és Wendy Cheesemannel. Bár a stúdió csak néhány projektet élt meg, megteremtette a high-tech építészet alapjait.

1967-ben, a Team 4 feloszlását követően, Rogers megalapította a Richard + Su Rogers Architects céget Brumwell-el, akivel később összeházasodott. A stúdió egyik legjelentősebb projektje egy élénksárga high tech villa volt, amelyet Rogers szüleinek terveztek.

Három évvel később Rogers és Renzo Piano olasz építész megalapította a Rogers + Piano-t. A viszonylag ismeretlen páros hamarosan megnyerte a rendkívül nagy horderejű pályázatot a párizsi Pompidou központ megtervezésére, amely a huszadik század egyik legjelentősebb építészeti alkotásaként tartanak számon.

A Center Pompidou 1977-ben készült el, amikor Rogers megalapította a Richard Rogers Partnershipet, amelyet 2007-ben Rogers Stirk Harbor + Partners névre kereszteltek.

Rogers egy sor high-tech épületet készített el, köztük a londoni Lloyd's székházat, amely az 1980-as évek egyik legnagyobb hatású épülete, mindössze 25 évvel megépülte után műemléki védettséget műemléki védettséget kapott.

A stúdió további jelentős projektjei közé tartozik a londoni Millenium Dome (mai nevén O2 Arena), a Senedd épület, a Heathrow 5-ös terminálja, a One Hyde Park, a NEO Bankside, a Leadenhall Building, a New York-i 3 World Trade Center és az International Towers Sydney-ben.

Rogers tavaly vonult nyugdijba, lemondott a Rogers Stirk Harbor + Partners elnöki posztjáról.

Lord Rogers utolsó projektje, mely a dél-franciaországi Château La Coste szőlőültetvény közepén, egy domboldal fölé nyúló galéria is rendkívül friss szellemiségről árulkodik, ez év elején került készült el.

Norman Foster így emlékezik Richard Rogers-re:

Mélyen elszomorít legrégebbi és legközelebbi barátom, Richard Rogers elvesztése. A majdnem pontosan 60 évvel ezelőtti, a Yale Egyetem hallgatójaként történt találkozásunk óta Richarddal rokon lelkek voltunk.

Első alkalommal a Yale Masters Class projektjein működtünk együtt, és minden szünetben együtt utaztunk az Egyesült Államokban, hogy ihletet kapjunk múltbéli és modern mesterek munkáiból. A kapcsolatunk minden építészeti vonatkozásban egy olyan közös nyelvezet volt, amelynek része volt a kritika ugyanúgy, mint az elismerés.

Egészen rövid szünet után folytattuk a barátság és az együttműködés egyedülálló keverékét két építész hölggyel Team 4 néven, majd végül 1967-ben külön irodákban folytattuk tovább a saját utakat. Azóta teljes kört tettünk meg, hogy családként még közelebb legyünk egymáshoz. Ha egy tiszteletadás egy életről szól, és nem a távozásról, mert Richard öröksége tovább él, akkor hogyan kezdhetném el meghatározni kedves elhunyt barátom életét és munkásságát. Kezdjem a személlyel, és folytassam az építészet felé, vagy fordítva? Bármelyik módon működik, mert az egyik a másik megnyilvánulása.