A Shiroiya Hotel egy ryokan (tradicionális japán fogadó) Maebashi városában, Tokiótól északra. A selyemtermesztésről ismert, gazdag múltú Maebashi fontos szerepet játszott Japán modernizációjában, közel 300 évig a Shiroiya Hotel támogatta a a selyem kereskedelmét és az innovációját. Legfrissebb formájában a Shiroiya Hotel egy 70-es években épült betonépületben működött, de 2008-ban bezárta kapuit. Hogy megakadályozzák a város legrégebbi szállodájának lebontását, 2014-ben indult egy kezdeményezés a huszadik századi épületrész helyreállítására és újrahasznosítására egy revitalizációs projekt részeként.
Az új, két erősen kontrasztos elemből álló Shiroiya Hotelt Sou Fujimoto tervei alapján valósult meg. A Budapesten épülő Magyar Zene Házát is jegyző japán építész az eredeti épületet a burkolatok eltávolításával és a nyersbeton felületek megmutatásával újította fel, és művészeti alkotásokkal egészítették ki. Kívül Lawrence Weiner művei fogadják a látogatókat, míg belül az épület Leandro Erlich „világító csövek” című alkotásával kel új életre.
Az „örökség tornya” 17 szobát tartalmaz, amelyek közül sokakat a világ minden tájáról származó kreatív elmék terveztek. Michele De Lucchi olasz építész és Jasper Morrison brit tervező szobái előszeretettel használják a fát, míg a Sou Fujimoto és a Leandro Erlich olyan szobákat terveztek, amelyek a projekt más részeinek folytatásaként is tekinthetők, így Fujimoto a zöldet ötvözi minimalista elemekkel, míg Erlich csövekkel dolgozott a szobákban is. Ezen kívül minden vendégszoba helyi és nemzetközi művészek egyedi alkotásait mutatja be.
Cserjék és fák borítják az organikus szerkezetű halmot, a „zöld tornyot”, amely a hotel átriumát foglalja magába, célja a természet épületbe integrálása, oldottabb átmeneti tér megteremtésével. A városi domb madáretetőre emlékeztető, fehérre festett felépítményei egyedi hangulatú társalgó helyeket rejtenek.
A szálloda étterme helyben termesztett alapanyagokból készült francia, illetve nyugati ételeket kínál.
Forrás: designboom.com; shiroiya.com/