Kent hagyományos komlószárító-tornyos* házai és mezőgazdasági épületegyüttesei inspirálták a Caring Wood nevű kúriát, melyet RIBA House Of The Year (Év Háza) díjjal jutalmaztak. Építése során számos helyi építési fogást és hagyományt alkalmaztak, beleértve a helyi anyagból készült, kézzel készített agyaglapokat, és a köveket is a környékről gyűjtötték. A ház tömegét négy torony határozza meg, földrajzi vonulatokként egymásba fonódó tetőkkel, csokorban álló hagyományos házakat idézve.
James Macdonald Wright (Macdonald Wright Architects) és Niall Maxwell (Rural Office for Architecture) jegyzi az idei nyertes projektet, a Caring Woodot.
A zsűri a "többgenerációs életmód bátor, új prototípusaként" írja le a projektet, mely egy család három generációjának ad otthont. Négy, egymással összekapcsolt blokkból áll, amelyek a család négy egységét képviselik: a tulajdonosok és lányaik férjükkel és gyermekeikkel.
A blokkok szögletes tetőit terrakotta tónusú kőagyag burkolattal látták el, míg a lábazatot egy közeli bányából származő kővel burkolták. Az forma és az anyagok a területen jellemző komlószárítókra utalnak.
"Ez az ambiciózus ház új építészeti módszereket, anyagokat és kézműves megoldásokat tár fel, ezzel lehetővé teszi számunkra, hogy újraértelmezzük a lakhatás jövőjét és a többgenerációs élet fogalmát" – mondta a Ben Derbyshire, a RIBA elnöke.
"Nem kétséges, hogy a Caring Woodban kidolgozott ötletek nagy része befolyásolni fogja az Egyesült Királyság lakóépületeit még hosszú éveken át."
*A hagyományos komlószárító-tornyokat arra tervezték, hogy a komló száraz nőivarú virágait kiszárítva a sörfőzés fő összetevőjévé tegyék. A komlóval készített sör a 17. századtól kezdve népszerűbb lett a hagyományos, kizárólag malátából főzöttnél. A komló ízt és aromát ad a sörnek, egyúttal tisztább és kevésbé romlandó is lett. A komlónak köszönhetően megszületett a "keserű" modern brit barna sör, a szárítására épített kúpos tetők pedig a mai napig a kenti táj jellegzetes elemei.
Forrás: Dezeen.com, Architecture.com
Fotók: James Morris és Heiko Prigge