exkluzív épületek cikk székesegyház középkor Sámson

Pécsi Székesegyház északi és déli altemplomi lejárói – 3. rész

Az eredeti és másolati reliefek összehasonlítása (Déli lejárat)


szikrisz | 2020.05.10

A cikksorozat utolsó részében a Székesegyház déli lejárójával foglalkozunk, melynek középkori darabjai teljesebben megőrződtek, mint az északi lejárat esetében.

Valószínű, hogy egy új kőfaragócsoport jöhetett az 1170-es években Pécsre, akik francia területről érkeztek, és az akkoriban újdonságnak számító csúcsíves stílus elemeit már ismerték, de ragaszkodtak a romanika kőfaragási hagyományaihoz. Az általuk megalkotott történeti ciklusok a román korra jellemzőek, ennek ellenére – ezúttal a déli lejáró Sámson- és Jézus Gyermeksége-ciklusról beszélünk – alkotásaik egyedülállóak a Közép-Európában ismert egyházi ikonográfiában is.

A déli altemplomi lejárat domborművei

Az egykori déli altemplomi lejárat jóval zsúfoltabb tematikailag, és szerencsére ebből jóval több maradt ránk töredékes formája ellenére is, mint északi párjából, így sokkal gazdagabb forrásanyagként szolgál a középkori szobrászművészetre vonatkozóan. Két bibliai ciklus áll egymással párhuzamosan: az alsó reliefek Sámson életét ábrázolják, aki a keresztény szimbolikában Krisztus egyik előképe volt az Ótestamentumban, a fölötte lévő táblák Jézus születésének történetét mutatják be. Gerevich Tibor szerint a Sámson-ciklust és a Jézus Gyermeksége-ciklust is különböző kőfaragócsoportok alkották meg. Továbbá volt egy harmadik sor is, amihez a templomban látható passió jeleneteket mintázták.

A Dómmúzeumban található leírás így ír minderről: „Török kori sérülései és a 19. század végi szétbontása ellenére ez a Dómmúzeumban rekonstruált nagy faragványegyüttes ma is jól érzékelteti egykori, különleges felépítését, domborműves képsorokkal körülvett, szűk tere a székesegyházban az altemplomba vezető lejárat helye volt. Az eredetileg három sorból álló, pompás reliefburkolat mindenhonnan erős rövidülésben látszott, és félhomály borult rá; képeinek azonban kétféle olvasata is volt, mellyel a hívek figyelmét magára vonta. Az egyik elsődlegesen a cselekményt követte, ez balról jobbra futott; kőlapjainak szélén ki- és beforduló alakok tagolták a történeteket jelenetekre, olykor – így az altemplom bejárata fölött – egymást keresztező lábuk kapcsolta egybe a képsor egyes kockáit. A történetmondásnak ez a módja mindenkit lenyűgözhetett, mert a jelenek jó részét egyházi szövegek nyomán sokan ismerték; másrészt, a képi elbeszélés újdonságaival a hazai kőszobrászatban elsőként éppenséggel a pécsi székesegyházi domborművek mesterei lepték meg a kortársakat. Túl a mozgalmas képsorok iránti primér érdeklődésen, volt azonban e reliefsorozatoknak egy lényegesebb, teológiai olvasta is, mindhárom ciklus bibliai tárgyú. Közülük az alsó Sámson életét s halálát ábrázolják, a középsők Krisztus születése és gyermeksége történetét, két további töredékben pedig Krisztus passiójának  fennmaradt részleteit kell látnunk (ez utóbbiak külön kiállítva).”

Az egykori déli altemplomi lejárata és kőtáblái rekonstruált állapotban a Dómmúzeumban tekinthetők meg. (2. kép)

A Jézus Gyermeksége-ciklus jelenetei a Dómmúzeumban a felső sorban, illetve a Bazilikában az egyenes szemöldökű ajtó fölött, illetve annak bal és jobb oldalán a középső sorban, három részletben találhatóak. A bal oldalon látható az Angyali üdvözlet; Szűz Mária látogatása Erzsébetnél, Jézus születése; Angyali szózat Szent Józsefhez; Jézus bemutatása a templomban; A betlehemi pásztorok égi jelre figyelnek. Ez utóbbi jelenet a sarkon áthajlik a középső mezőbe. (3-4. kép) A dombormű egyes figurái szinte csak síkban maradtak ránk, de minden alak rekonstruálása megtörtént.

A középső mezőt alapvetően két jelenet foglalja el: A Háromkirályok betlehemi látogatása; ill. A királyok Heródesnél. (5-6. kép) (Az eredeti dombormű-részleten is jól látszik, hogyan hódolnak a Háromkirályok Jézus, illetve a trónon ülő Madonna előtt. A figurák feje többnyire hiányos vagy teljesen hiányzik, ill. a „lángos csillag”, azaz üstökös,- ami talán eredetileg ott sem volt-, a fejeket viszont analógiák alapján viszonylag hitelesen lehetett rekonstruálni.

A jobboldali felső, ill. jobboldali középső sor visszalévő három jelenetén a Háromkirályok álma; A betlehemi gyermekgyilkosság; ill. a Menekülés Egyiptomba című jelenetsort látjuk. A bal felső sarokban látható Háromkirályok álma a jelenetsor, egyben a déli lejárat legkedvesebb képe, ahol a rekonstrukció is hűen követte az eredetit, azt látható, ahogy a korabeli szokásoknak megfelelően három személy alszik egy ágyban. (1. kép)

A lejárat alsó sorában, jobb oldalt Krisztus előképének tartott Sámson történetének legérdekesebb jelenetei láthatóak: folytatódik: egy ifjú vezeti a vak Sámsont, Sámson egy fát tép ki tövestől; Sámson megragadja az oszlopot és összedönti a filiszteusok palotáját, Sámson az égre néz. (7-10. kép) Ezen az oldalon is számtalan finomság lelhető fel, a legfontosabb a „fanyűvő Sámson” ábrázolása, amely egy kevéssé ismert, apokrif történet. A kitépett fáról két riadt madár száll fenn, ezek a fennmaradt töredék alapján kerültek rekonstruálásra. Az arcok viszont itt kivétel nélkül a rongálás mikéntjét megfigyelve valószínűsíthetően az arcábrázolások eltüntetésének estek áldozatul. A fanyüvő Sámson arcábrázolása maradt meg a legépebben, a lehajtott fejtartásának köszönhetően. Azontúl, hogy Krisztus előképének tekintették Sámsont, adódik még egy érdekes párhuzam, melyre már Ipolyi Arnold is felhívta a figyelmet: a megvakított Sámson és Péter király közti hasonlóságra, akinek szintén elvették a szeme világát, és akit talán az altemplomban temettek el.

Összegzés

A pécsi Székesegyház és a hozzá tartozó gyűjtemények számos titkot rejtenek, ezekből próbáltam most egyet részletesebben bemutatni. A középkori Pécs, és a középkori Magyarország kőfaragványainak kutatásához elengedhetetlenül szükséges az eredeti román kori altemplomi lejárók töredékeinek ismerete. A korabeli külföldi és hazai mesterek egyedülállóan magas színvonalat képviseltek, páratlan értékű munkát végeztek a középkori katedrális belső terének díszítésekor. A legjobb persze az lenne, ha in situ lehetne ezeket a remekműveket megcsodálni, de láttuk, hogy a legutolsó átépítés idején divatban lévő, purista hozzáállással végrehajtott műemléki felújítások és rekonstrukciók még az eredeti román kori elemeket sem tűrték meg, ha a kitalált koncepcióban zavart keltett volna a jelenlétük. Szerencse, hogy a pécsi Dómmúzeum hatszáz darabos gyűjteménye híven ad számot a középkori épület belső kialakításáról.

Ehhez a cikkhez szorosan hozzátartozik az északi altemplomi lejáratról szóló cikk: 

https://tervlap.hu/cikk-nezet/a-pecsi-szekesegyhaz-eszaki-es-deli-altemplomi-lejaroi-2-resz

Valamenyi fényképfelvételt a Szerző készítette.

 

Felhasznált irodalom

  • BUZÁS, Gergely: Építészeti emlékek. IN: FEDELES, Tamás – SARBAK, Gábor – SÜMEGI, József /szerk./: A Pécsi egyházmegye története I. A középkor évszázadai (1009-1543). Pécs, 2009, 611-690.
  • DIVALD, Kornél: Magyarország művészeti emlékei. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1927.
  • FEDELES, Tamás: „Eztán Pécs tűnik szemünkbe” A város középkori históriája 1009-1526. Pannónia könyvek, Pécs, 2011.
  • KOSZTA, László: A püspökség alapításától (1009) a 14. század közepéig. IN: VONYÓ, József /főszerk./: Pécs története II. A püspökség alapításáról a török hódításig. Kronosz Kiadó, Pécs, 2015, 21-172.
  • LEVÁRDY, Ferenc – BOROS, László – KALÁSZ, Gyula: A pécsi székesegyház. Pécs, 1991.
  • ROMVÁRY, Ferenc /főszerk./: Pécsi lexikon I., Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., Pécs, 2010. (ROMVÁRY, 2010A)
  • ROMVÁRY, Ferenc /főszerk./: Pécsi lexikon II., Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., Pécs, 2010. (ROMVÁRY, 2010B)
  • SZAKÁCS Béla Zsolt: Másolás és újraalkotás: A pécsi altemplomi lejáratok domborművei. IN: Ars Hungarica http://epa.oszk.hu/01600/01615/00002/pdf/241-256.pdf [letöltés: 2019. 01.21.]
  • TILLAI, Gábor: Zsebemben Pécs. Héthatár Bt., Pécs, 2002.
A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár






Építési megoldások