A korábbi hulladéklerakó tevékenysége kedvezőtlen domborzati változtatásokat eredményezett a természetes környezetben. Ebből kifolyólag az új tevékenység helyszínéül a táj sérült részét választották ki. Az üzem méreteinek ellenére a cél a környezetbe történő legmagasabb szintű integráció volt. Ennek elérése érdekében a Batlle & Roig tervezői kiemelten kezelték a terepbe illesztést, így a tájrehabilitációt követően a tetők és homlokzati felületek látványbeli hatása minimális.
A projekt egyetlen tető alá telepített és közös belső áthajtóról feltárt két nagy, eltérő belmagasságú kezelőegységet tartalmaz. A tetősík törése az egyes részek térigényének leképezéséből formálódott, a felületébe gravitációs szellőzőket, felülvilágítókat integráltak. Mindezeket grafikus szemlélettel egy textúra alkotóelemeivé rendezve a táj részévé sikerült alakítani a tetőt. A létrejött pöttyös minta különböző környílásaiban az építészeti és gépészeti elemekkel váltakozva kavics, föld, talajtakaró növények, és cserjék kaptak helyet.
A létesítmény fenntarthatósági szempontból is példaértékű. A teljes vízszükségletét a tetőn összegyűjtött esővíz biztosítja, hulladékból termelt biogáz fedezi az energiaigényt, a felülvilágítók csökkentik világítás elektromos fogyasztást. Mindezzel a projekt az Építészeti Világfesztivál (WAF) hivatalosan meghirdetett Termelő, Energetikai és Újrahasznosító Épület kategória elnevezését is maradéktalanul teljesítve nem véletlenül került dobogóra.

2026. június 12. (PÉNTEK), Kozma István Magyar Birkózó Akadémia Alapítvány