A spanyol Batlle & Roig Architects iroda hulladékgazdálkodási üzeme szinte belesimul Vallès Occidental hegyeibe.
A Barcelonától 50 kilométerre fekvő hegyoldalon korábban egy felszíni hulladéklerakó üzemelt, melynek kapacitása a vége felé közeledett, ezért a vezetőség a bezárás, egyúttal a jövőbeni hasznosítás előkészítése mellett döntött. A lehetőségek sorba vételekor a hulladékkezelő mű (CTRV) is felmerült. Végül a gazdasági-logisztikai és a környezeti hatások szempontrendszerét sikerült úgy integrálni, hogy lehetővé váljon a hulladékgazdálkodási tevékenység megvalósítása és működtetése.
A korábbi hulladéklerakó tevékenysége kedvezőtlen domborzati változtatásokat eredményezett a természetes környezetben. Ebből kifolyólag az új tevékenység helyszínéül a táj sérült részét választották ki. Az üzem méreteinek ellenére a cél a környezetbe történő legmagasabb szintű integráció volt. Ennek elérése érdekében a Batlle & Roig tervezői kiemelten kezelték a terepbe illesztést, így a tájrehabilitációt követően a tetők és homlokzati felületek látványbeli hatása minimális.
A projekt egyetlen tető alá telepített és közös belső áthajtóról feltárt két nagy, eltérő belmagasságú kezelőegységet tartalmaz. A tetősík törése az egyes részek térigényének leképezéséből formálódott, a felületébe gravitációs szellőzőket, felülvilágítókat integráltak. Mindezeket grafikus szemlélettel egy textúra alkotóelemeivé rendezve a táj részévé sikerült alakítani a tetőt. A létrejött pöttyös minta különböző környílásaiban az építészeti és gépészeti elemekkel váltakozva kavics, föld, talajtakaró növények, és cserjék kaptak helyet.
A létesítmény fenntarthatósági szempontból is példaértékű. A teljes vízszükségletét a tetőn összegyűjtött esővíz biztosítja, hulladékból termelt biogáz fedezi az energiaigényt, a felülvilágítók csökkentik világítás elektromos fogyasztást. Mindezzel a projekt az Építészeti Világfesztivál (WAF) hivatalosan meghirdetett Termelő, Energetikai és Újrahasznosító Épület kategória elnevezését is maradéktalanul teljesítve nem véletlenül került dobogóra.
A korábbi hulladéklerakó tevékenysége kedvezőtlen domborzati változtatásokat eredményezett a természetes környezetben. Ebből kifolyólag az új tevékenység helyszínéül a táj sérült részét választották ki. Az üzem méreteinek ellenére a cél a környezetbe történő legmagasabb szintű integráció volt. Ennek elérése érdekében a Batlle & Roig tervezői kiemelten kezelték a terepbe illesztést, így a tájrehabilitációt követően a tetők és homlokzati felületek látványbeli hatása minimális.
A projekt egyetlen tető alá telepített és közös belső áthajtóról feltárt két nagy, eltérő belmagasságú kezelőegységet tartalmaz. A tetősík törése az egyes részek térigényének leképezéséből formálódott, a felületébe gravitációs szellőzőket, felülvilágítókat integráltak. Mindezeket grafikus szemlélettel egy textúra alkotóelemeivé rendezve a táj részévé sikerült alakítani a tetőt. A létrejött pöttyös minta különböző környílásaiban az építészeti és gépészeti elemekkel váltakozva kavics, föld, talajtakaró növények, és cserjék kaptak helyet.
A létesítmény fenntarthatósági szempontból is példaértékű. A teljes vízszükségletét a tetőn összegyűjtött esővíz biztosítja, hulladékból termelt biogáz fedezi az energiaigényt, a felülvilágítók csökkentik világítás elektromos fogyasztást. Mindezzel a projekt az Építészeti Világfesztivál (WAF) hivatalosan meghirdetett Termelő, Energetikai és Újrahasznosító Épület kategória elnevezését is maradéktalanul teljesítve nem véletlenül került dobogóra.
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
2026. március 6., Budapest, Jedlik Ányos Gimnázium 