Szellemváros lesz Biatorbágy mellett: felszámolás indult a Tópark projekt generálkivitelezője ellen

Egy bárban álmodhatta meg a Biatorbágy határában félig elkészült Tópark megaprojektet Petrovszky Gábor, a Petro-Cartell Nemzetközi Ingatlanforgalmazó Kft. tulajdonosa. Legalábbis erre utal, hogy két whiskymárka nevét viseli az M1-es, M7-es és M0-s autópályák találkozásánál, 180 hektárra tervezett műváros befektetőcége, a Walker and Williams Investment Group Hungary Zrt. A rejtélyes, Virgin-szigeteki hátterű társaságnak öt évvel ezelőtt sikerült meggyőznie a német Eurohypo bankot, hogy finanszírozza a projektet, ami az első, irodaházakból és lakásokból álló ütem esetében több mint 130 millió euró lehívását jelentette volna.

Másfél éve azonban befejezetlen szellemváros csúfítja Biatorbágy határát, félbehagyott csomóponttal és felüljáróval a tó felett. A beruházás 2010 végén leállt, miután a bank felfüggesztette a hitel folyósítását. A HVG-nek adott hivatalos indoklás szerint azért, mert egy 2009-es stratégiai döntés értelmében számos piacról, köztük Magyarországról is kivonult. Egyes hírek szerint viszont a bank szabálytalanságokra hivatkozva visszakozott, többek között azért, mert rájött: nincs annyi leszerződött bérlő az irodaépületekbe, amennyit a finanszírozási szerződés megkötésekor a projektcég, a Walker and Williams érdekeltségében lévő EIK Európai Innovációs Központ Kft. állított. Az EIK így nem fizetett tovább a generálkivitelező Deutsche General Bau Kft.-nek (DGB), illetve az infrastruktúra-fejlesztésért felelős Bia-Projekt Zrt.-nek, amelyek pedig nem honorálták az alvállalkozók elkészült munkáját.

"Pár hónappal előbb kezdtük a munkát, mint a többi szerkezetépítő cég, és 2009 végén el is készültünk vele. Akkor azzal halogatták a fizetést, hogy be akarják várni, míg a három másik szerkezetépítő vállalkozás is elkészül a maga részével" - utalt Grabarics Gábor, a Grabarics Építőipari Kft. tulajdonos-ügyvezetője a HVG-nek arra, hogy a fizetési késedelmek jóval a banki finanszírozás 2010. második félévi leállása előtt kezdődtek. Az 1,16 milliárd forintos munkára szerződött Grabaricsnak a mai napig 220 millió forinttal tartozik a DGB, egy másik szerkezetépítő, az Épszerk-Pannónia Invest Építőipari Kft. 266,5 millió forintot követel tőle.

A többhavi egyeztetés során olyan ajánlatot is kaptak az alvállalkozók, hogy a tartozásnak nagyjából a negyedét azonnal megkapják, ha a többiről lemondanak. A négy szerkezetépítő cég közül a P.A.M. Invest Kft. elfogadta a diszkontált árat, a Wallis-érdekeltségű Moratus Szerkezetépítő Kft. viszont kis híján az összes járandóságát felvehette. Az út- és hídépítéssel megbízott, osztrák tulajdonú Porr Építési Kft.-nek egy telket ajánlottak fel kifizetés helyett, amelyről később bebizonyosodott, hogy az értéke messze elmarad a tartozás 772 millió forintos összegétől. Ráadásul késedelmes, hibás teljesítésre hivatkozva a Porr 320 millió forintos bankgaranciáját is megpróbálta lehívni a vele szerződésben álló Bia-Projekt, ám azt a Porr kérelmére a bíróság megtiltotta. A Grabarics és az Épszerk-Pannónia 2011 nyarán közjegyző előtt aláírt tartozáselismerő nyilatkozatot is beszerzett a DGB-től, a Porrnak idén februárban a választottbíróság ítélte meg a követelését.

Mindeközben ellentmondásos híreket kaptak az alvállalkozók arról, hogy a bank mennyi pénzt fizetett ki az EIK-nak, illetve az EIK ebből mennyit adott tovább a DGB-nek. A HVG információi szerint a 130 millióból nagyjából 80 millió eurót - azaz körülbelül 60 százalékot - utalt át a pénzintézet, miközben az épületek készültségi foka a vállalkozók levonulásakor aligha haladta meg a 40 százalékot. "A mélyépítési munkák a teljes beruházási költség 5-6 százalékát, a szerkezetépítés a 25-30 százalékát teszi ki" - becsülte a HVG-nek Babály László, az Épszerk-Pannónia ügyvezetője.

Üzleti titokra hivatkozva sem a bank, sem Petrovszky nem árult el pontos részleteket a finanszírozás állásáról. A kifizetett összeg és az elkészült munka közti különbségeket az alvállalkozóknak azzal magyarázták, hogy jelentős összeget fordítottak marketingre és menedzsmentköltségekre. Tény, hogy a Tóparkot óriási csinnadrattával és hatalmas összegekből reklámozták az elmúlt években. Ami pedig a menedzsmentköltségeket illeti, a cégbirodalomban olyan illusztris személyek is felbukkantak, mint Kuncze Gábor egykori SZDSZ-elnök, aki a Bia-Projekt felügyelőbizottságát vezette 2008 és 2010 között, a vezérigazgató pedig akkoriban Pimper Richárd egykori miniszterelnöki hivatali szakállamtitkár volt. A megahitelhez a banki kapcsolatok is elengedhetetlenek. Egy időben az a hamis hír terjedt el a projektről, hogy hátterében a Deutsche Bank áll, holott az összefüggés mindössze annyi, hogy a Walker and Williams luxemburgi anyacégének elnöke, Lotfi Farbod e pénzintézet magyar leányának elnök-vezérigazgatói posztjáról érkezett a céghez. Értékes német banki kapocs lehet Radnóczy Zsolt ügyvéd is, aki a 2007 óta UniCredit néven működő HypoVereinsbank magyarországi vezérigazgatója volt, most Petrovszky és Farbod mellett a luxemburgi Walker and Williams Investment Group vezető tisztségviselője.

Míg az alvállalkozók a pénzük után futnak, a projektgazda EIK és a generálkivitelező DGB látványosan, jogi úton estek egymásnak: egyik a folyósítás elakadását, a másik a hibás teljesítést kifogásolja. Az EIK pedig a bankot perelte be. Mindeközben az EIK és a DGB cáfolja, hogy kettejük közt bármiféle összefonódás volna, holott a cégadatok igenis ezt bizonyítják. Az EIK jogelődje volt ugyanis a Bia-Projekt Zrt., amelynek közös tulajdonosa van a DGB-vel. Az alvállalkozók úgy ítélik meg, hogy a DGB-t a tulajdonosok csak pajzsnak használták köztük és az EIK között, a végső döntéseket mindig Petrovszky hozta meg.

Nem csoda, hogy Petrovszky - aki ingatlanos kollégái szerint túl nagyot álmodott - Luxemburgba "menekült", az alvállalkozóknak összesen nagyjából 2 milliárd forinttal tartozó generálkivitelező cégek pedig tavaly ősszel Zalaegerszegre helyezték át székhelyüket, történetesen a Zala Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítványéval azonos címre. (A zalai megyeszékhelyet cégjogászok elefánttemetőként emlegetik, rejtélyes okból ide költözött korábban a Vegyépszer is.) A DGB - vélhetően időhúzás céljából - december elején végelszámolást is kért maga ellen, mégpedig két nappal az után a november végi határidő után, amikorra korábban részfizetést vállalt az Épszerk-Pannóniának és a Grabaricsnak. Azóta mindkét alvállalkozó felszámolást kezdeményezett a DGB ellen, a Porr pedig márciusban a Bia-Projekttel tett így. A napokban a bíróság az Épszerk-Pannónia kezdeményezésére meg is indította a felszámolási eljárást a DGB ellen. Felszámolóként a Kossuth Holding Zrt.-t jelölte ki - éppen azt a céget, amelyet maga a DGB választott tavaly decemberben végelszámolójának, s amelynek egyik felszámolóbiztosát a közelmúltban vesztegetésért börtönbüntetésre ítélték.