épületek cikk dóm Németország Speyer székesegyház UNESCO Világörökség

UNESCO világörökségi helyszínek Németországban 2.

A speyeri császárdóm


szikrisz | 2015.02.06
Ha összehasonlítjuk az 1000 és 1200 között megépült norvég fatemplomokat az itáliai protoreneszánsszal, az angliai katedrálisokat a nyugat-dunántúli kis templomokkal, rögtön világossá válik, hogy a romanika korszaka egyike a legsokrétűbb építészettörténeti fejezeteknek.

Építészeti zarándokutunkon ezúttal az érett romanika egyik legszebb példájánál időzünk el a németországi Speyerben. Lapozgatom a román korszakkal foglalkozó csodálatos gyűjteményes albumot, ahol így írnak: „Speyer minden addigit felülmúló monumentalitással megépített székesegyháza a császári hatalom töretlenségének demonstrációja lett.” [Román stílus. Építészet-szobrászat-festészet. Kulturtrade Kiadó, Budapest, 1998, 46. o.]

Becsukom a könyvet, lehunyom a szemem és képzeletben ezer kilométert utazom Magyarországról, hogy Németország Rajna-vidék-Pfalz (Rheinland-Pfalz) tartományának keleti csücskében megtekinthessem a közel 1000 éves császárdómot Speyerben, amely méltán került fel 1981-ben az UNESCO világörökségi jegyzékére, a második németországi helyszínként közvetlen az aacheni palotakápolna után.

A romanika már az Ottó-korban megteremtette a maga remekműveit a mai Németország területén, elég ha csak Essen, Hildesheim, Soest, Paderborn vagy Köln egyes templomaira gondolunk. A Száli-dinasztiával azonban új korszakhatár nyílt, valami nagyobb és fenségesebb tört utat magának, amit ma érett romanikaként tart számon a művészettörténet. Szűz Mária és Szent István tiszteletére felszentelt speyeri székesegyház korának legnagyobb emléke, egyben az érett romanika egyik csúcsalkotása, mely a későromán korszaknak mutatott utat az alaprajzi elrendezés, a négy toronnyal hangsúlyozott tömegformálás és a szimmetrikus elrendezés terén.

Az ICOMOS 1980. december 31-i dátummal ellátott, francia és angol nyelvű ajánlása röviden ismerteti a templom történetét; megemlíti a 11. századi építkezés két periódusát, megemlékezik mindazon sötét korszakokról is, amelyben a dicső múltú templom megsérült, minek következtében csak a 19. századi historizáló átalakításoknak köszönhetően nyerte vissza régi pompáját. De ezzel együtt a templom nemcsak a 11-12 századi román építészet, hanem a 18. századtól kibontakozó műemlékvédelem szép hagyományait is megtestesíti.

Kinyitom a szemem, és hirtelen a katedrális előcsarnokában találom magam, ahol II. Konrád, III. Henrik és IV. Henrik is oly sokszor megfordult uralkodása alatt, hiszen feljegyezték a krónikák, hogy szívesen időztek Speyerben. És itt időznek ma is, mivel több dinasztia számos uralkodójának sírhelyét alakították ki az altemplomban. Így lett ez a székesegyház a középkor egyik piramisa, mely az invesztitúraharcok idején, de még a kanosszajárások előtt hirdette a császári hatalom nagyságát.

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár

Tervlap
Archmaaik

Építési megoldások