2025 végén a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. árverésre bocsátotta a Béla király úti egykori kormányvendégházat. A 28,36 milliárd forintos kikiáltási ár egy több mint hetvenöt éven át zárt, őrzött, állami hatalmi tér történetét zárja le – vagy inkább most teszi először láthatóvá. Ami eddig a falakon belül maradt, az az árveréssel nyilvánossá vált.

A 4. számban hagyományosan az oktatási épületeket vesszük sorra.

Új kiadásban jelent meg a 101 éves Dragonits Tamás építész, Szemtanúság – Emlékeim a budai Várnegyed helyreállításának évtizedeiből című könyve.

Jövő tavasszal a Budapest100 visszatér a gyökereihez: tíz év kihagyás után ismét a százéves házaké a főszerep. A KÉK – Kortárs Építészeti Központ szervezésében megvalósuló fesztivál ezúttal az 1916 és 1926 között épült lakóházakat és intézményeket mutatja be – így azokat a „szülinaposokat” is, akik az elmúlt években kimaradtak.

Bevallottan a példamutatás szándékával osztják ki a Budapest Építészeti Nívódíjat, immár (kisebb megszakítással) harminc éve. Idén a zsűri a felújításokat, társasházakat ...no és azt az irodát találta legjobbnak, aki nem először tarol a díjkiosztón.

Ünnepélyes keretek között írták alá a Magyar Építészeti Központ és Múzeum területén lévő Köztestületek Háza tervezési és kivitelezési szerződését december 2-án, a Magyar Művészeti Akadémia irodaházában.

Főként az elindult M1-es autópálya-bővítésnek köszönhetően nőtt a megkezdett építőipari kivitelezések értéke 2025 3. negyedévében – derül ki az EBI Építésaktivitási Jelentésből. A július és szeptember között építési fázisba lépő projektek összege folyó áron meghaladta az 1000 milliárd forintot, mely az elmúlt tíz év második legmagasabb szintje.

Népépítészeti Konferencia a Magyar Építőművészek Szövetsége Kós Károly termében – Vargha László Népépítészeti Életműdíj átadása, Emlékelőadás, Népépítészeti kerekasztal

Két kivételes ember, két jó barát, két építész | Makovecz Imre és Paolo Portoghesi | Filmvetítés a Hegyvidék Galériában.

Időtlen modernitás – Magyar építészörökség Sanghajban címmel különleges magyar-kínai építészeti és kulturális kiállítás nyílik a Budapesti Kínai Kulturális Központban. A Budapesti Kínai Kulturális Központ 2024-es alapítása óta aktívan szervezi a két ország közötti kulturális párbeszédet, hidat építve a kínai–magyar kulturális, turisztikai, művészeti és technológiai együttműködés számára.

Ahol a város, a forma és az ember találkozik a sötétben – a fény fest, de nem takar; kibont, de nem elfed.  A fényfestés mint párbeszéd: az építész, a város és az éjszaka közös nyelve. Mit jelent a fény az épített tér számára, és mit jelent számomra. A fény érzelmi és térbeli szerepét járom körül, azt a finom határvonalat keresve, ahol a fény nem dísz, hanem érintés, amely a várost esti életre kelti. Ez az írás egy szemléleti alapvetés: egy sorozat első darabja, amelyet a budapesti fényfestéseket elemző cikkeim követnek majd.

Kevés bútordarab formálta olyan mélyen Európa vizuális kultúráját, mint a Thonet-szék. Michael Thonet 19. századi találmánya – a gőzölt, majd sablonban hajlított bükkfa és a hatlyukú nádfonat kombinációja – nemcsak új bútortípust hozott létre, hanem egy teljesen ipari gondolkodást is megelőlegezett: a modern tömeggyártás rendszerét. Michael Thonet eredeti jelmondata: „Es biegt sich, aber es bricht nicht.” [1]