Az új Trianon-emlékmű megosztó lesz – hogyne lenne az, ilyen témánál ez sajnos ma természetes. Az esztétikai érvek és ellenérvek mellett az utóbbi időben egyre nagyobb hangot kapott az ideológiai is. Bár látni még senki sem látta, egyre többen kérdeztétek, hogy nekem mi a véleményem róla. Szóval nagyon óvatosan, de megpróbálom megfogalmazni.

Az egykori Igazságügyi Palota épületét mindenki úgy ismeri, hogy a Néprajzi Múzeum. Ugyanis az működött a Kossuth téri épületben 1973 és 2017 között. Pár éve aztán döntés született az intézmény kiköltöztetéséről, hogy ismét a Kúria kapja meg házat. Ám azt kevesen tudták, hogy az épületnek durván a harmadát nem is a múzeum foglalja el.

A húszas években számos olyan harangot öntöttek, és helyeztek el a magyarországi templomokban, amelyeknek a felirata Trianonra emlékeztetett. Ezek közül szerencsére több mind a mai napig megvan, furcsa módon évtizedeken keresztül nem tűnt fel a jelenlétük azoknak, akik üldöztek mindent, amit irredentának ítéltek.

Június 4-én lesz a trianoni békediktátum századik évfordulója, ami elég fontos és elég kerek évforduló ahhoz, hogy az állam emlékművet állítson. Megkönnyebbülés volt, mikor kiderült, hogy ez nem egy újabb, kopjafa hegyében üldögélő szentkoronás turul lesz, amit szomorkodó emberek vesznek körbe. Mielőtt nekem jönne valaki: ezek is erős és fontos szimbólumok, de olyan tömegben és színvonalon lettek elcsépelve az elmúlt évtizedekben, hogy egy egész országnak szóló emlékmű esetében jó lenne ezen továbblépni.

A látványtervek alapján nem is gondoltuk volna, milyen lesz az Országház az új emlékhelyről nézve.