Lánszki Regő országos főépítész előadásának szerkesztett változata. Elhangzott a magyar építészettörténet eme vitatott korszakáról Miskolcon rendezett konferencián.

A szocializmus időszakában létesült modern városközpontok rehabilitációjának lehetőségeit vizsgálom DLA kutatásom során. Így került a látóterembe Salgótarján megújult modern városközpontja. Az Ajka központjának rehabilitációjáról megjelent elemzésem után, ennek összegzése is olvasható az alábbiakban.

Nem csak Magyarországon, de szomszédunknál, Szlovákiában is sorra veszik elő a szocialista modern épületeket, hogy aztán azokat végleg kitöröljék a városképből, és ezáltal egy történelmi korszak lenyomatait tüntessék el. A pozsonyi Istropolis tehát fokozatosan eltűnik…

Az Őrmező és Kelenföld találkozásánál megvalósuló Dél-Buda Városközpont Fejlesztés kiemelt beruházása a Budapest ONE. Az Etele térnél magasodó, egyedi formájú, hullámzó épülettömegű irodaház a szeptemberben megnyitó Etele Plazával közösen karakteres szimbólumává válnak a dél-budai városrész megújulásának.

Kétségkívül a korszak legmarkánsabb és legmegosztóbb épülete az új városközpont fölé emelkedő húszemeletes lakóépület és a hozzákapcsolódó szolgáltató tömb. Mire azonban megépült, az építészeti tervezésben már új szelek fújtak, a rekonstrukció félbe maradt. A nagyszabású, meg nem valósult tervekből így is sokat megtudhatunk az akkori korszellemről

A belváros rekonstrukcióját több szempontból is egyre inkább sürgetőnek találták. Viszont a helyszín, a Kossuth utca és a Rákóczi tér jelentős lakóépület-állományát először fel kellett számolni, ez az 1960-as évek közepén meg is kezdődött.

Az Egyetemváros által kijelölt déli terjeszkedési irány helyett az 1960-as évekre megszilárdult a város keleti irányú fejlesztésének gondolata. Ennek következményei, a régi kereskedőházak nagy mértékű szanálása, az autósforgalom elterelése és az új városközpont arculatának kialakítása határozták meg az évtized városépítészetét.

Az első nagy építkezések, a szocreál stílus történeti álruhájából adódóan még többé-kevésbé „hagyományos” összképet eredményeztek, a hatvanas évektől induló nagy építkezések viszont már a szocializmus keretei közé szorított modernizmust képviselték.

Veszprém városának mai képe hosszú évszázadokon át formálódott. Hogyan alakult ki a ma látható összkép? Milyen szándékok, társadalmi, politikai megfontolások vezérelték a huszadik század várostervezőit? Hogyan jelent meg mindez a közvéleményben, és milyen örökséget hagytak e zaklatott évtizedek? Ezekre keres választ a következő cikksorozat.