A belsőépítészek nagy öregje, doyenje távozott

Kádár József belsőépítész
(Kőtelek, 1933. július 17. – Budapest, 2026. január 21.)

Tízéves koráig szülőfalujában, a Tisza menti Kőteleken élt.

Édesapja itt – családjukból sorban – már az ötödik kántortanító volt, aki feleségével négy gyermeket nevelt fel, a világtól távol eső faluban.

A középiskolai tanulmányait a szegedi piaristáknál kezdte, amit a közbejött világháború ugyan megszakított, de az addig megismert, síkvidéki-alföldi eszmélés után Ausztria hegyes világa újabb, nagy élményt jelentett számára. Majd ismét Szeged, ahol a kollégiumban ugyanolyan visszahúzódó falusi fiú maradt, mint korábban volt. Tizenhetedik évét újra otthon töltötte asztalosinasként, majd 1950-ben Budapestre került, ahol 1953-ban faipari technikusi minősítést szerzett.

1958-ban a Magyar Iparművészeti Főiskola (ma MOME) belsőépítész tanszakán diplomázott, a főiskolán nagy hatással volt rá tanára, Kaesz Gyula (1897-1967) belsőépítész, bútortervező. Ezután különböző tervezőirodákban dolgozott, míg végül a KÖZTI-ből ment nyugdíjba.

1961-ben megnősült, felesége szintén nagycsaládból származott, ő is tervezőirodákban tevékenykedett. Nyolc gyermekük született. Nagycsaládos apaként nem volt módja időigényes kedvtelésekre, vagy valami finom gyűjtőszenvedélyre. Be kellett érnie azzal, hogy veszni indult dolgokat megmentsen, legyen az öreg imakönyv, használati tárgy vagy ősi, kincses padlások „kacatja”.

Több évtizedig gyűjtötte a régi, bélyeges téglákat. A rakás tégla látványa azonban nem volt kielégítő számára, ezért a gyűjtés mellett elkezdte módszeres feldolgozásukat is. Ebből alakult ki a Magyarországi Bélyeges Téglák Katalógusa, melyben több ezer tétel található.

Óbudán, Táborhegyi házában őrzött gyűjteményében kb. 3000 bélyeges tégla és több száz tetőcserép található a világ minden tájáról.

Komoly kutatásokat végzett a téglagyárak történetéről. Először a Kőbányai téglagyárakról, majd az Óbudai téglagyárakról – melyben 12 db óbudai téglagyár szerepel – jelent meg könyve.

Kádár Józsefet, a lelkes óbudai lokálpatriótát, hely- és ipartörténeti kutatásai eredményeként Óbuda múltját meghatározó téglagyártást feltáró munkásságáért, 2019-ben Pro Óbuda díjjal tűntette ki Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata.

„A körülöttünk lerakódott tárgyak halmaza és dolgok szövevénye jobbára mulandóságra van ítélve (ámbár, a tégla kibír pár ezer évet!). Létünknek nem ’öncélja’ pusztán az élet folytatása. Emberi mivoltunk lényege, hogy életünket milyen módon töltjük el. Így gondolom, hogy munkánkban, gyermekeinkben sok mindent jói indítottunk el, amit érdemes lenne figyelemmel kísérni.” (Kádár József)

Reméljük, bélyeges tégla- és tetőcserép-gyűjteményét megőrzi majd az utókor!

Temetése 2026. február 6-án, pénteken 14.30-kor lesz az Óbudai temetőben

A Pro Óbuda díj kapcsán készült portréfilm