Architektonikus formastruktúrák

A grafikai válogatás az építészeti formákhoz, elemekhez, épületekhez, illetve városrészekhez kapcsolódó, azokból építkező, képi elemeket megvalósító új formaelemeket tár elénk, az európai, és a magyar építészeti kultúra vizuális alkalmazásával. Egyúttal bepillantást enged a néző számára a grafikai technikákba, melyeket Ürmös Péter virtuóz módon, szinte kivétel nélkül alkalmaz. Láthatunk itt, grafikai lapok gyanánt rajzot, linóleum-metszetet, rézkarcot, foltmaratást, litográfiát, szitanyomatot, de számítógépes grafikát is.

A grafikai lapok gazdagságát tovább fokozza, hogy nem csak fekete vonalak, felületek jelennek meg rajtuk, hanem változatos, szép színes képi elemek is megtalálhatóak rajtuk. Ez igazán megköveteli a mesterségbeli tudás magas szinten való művelését.

Felvetődik a kérdés, hogy mi indította, mi vezette művészünket el azon az úton, ami az építészeti értékek, jelek, és nyelv használatának e széles tárházát tárja elénk.

Ürmös Péter Pécsett szerezte rajztanári diplomáját, de már ez előtt is foglalkoztatták az építészeti témák. Hallgatóként kezdte kimetszeni a tettyei háztetők rendszerét, amelyet később színes számítógépes grafikákkal egészített ki, és melyek e kiállításon is láthatóak. Már ekkor, igen korán fellelhető az az alkotói hozzáállás, miszerint az építészeti elemek, szerkezetek csak apropóul szolgálnak, és a képi építkezés autonóm. Ez a továbbiakban is végigkíséri pályáján.

A diploma után Salzburgban tanult litográfiát, ahol a városi vizuális elemeket, mint lehetséges grafikai képalkotó elemeket is tanulmányozta. Az újabb diploma – a Budapesti Műszaki Egyetem, Építészmérnöki Karának Rajzi Tanszékén – a színdinamikai és építészeti formatervezői volt. Ez közvetlen kapcsolatot jelentett az építészettel, annak számos vonatkozásával, de baráti kapcsolatokat is eredményezett gyakorló építészekkel is. E kurzus során mélyedt el a színek használatában, a színharmóniák mesterfokon történő komponálásában. Azóta is tagja az Építéstudományi Egyesületnek.

A színekkel, a színdinamikával való foglalkozás azonban továbbra is foglalkoztatta, így néhány év múlva nemzetközi színdinamikai szakértői diplomát szerzett, melyet a Milánói, a Berlini, a Kiotói, és a Budapesti Műegyetem akkreditált.
Meg kell említenünk még e sorban, számos tanulmányútját, melyeket Európába, de különösen Olaszországba – két alkalommal – Svédországba, Dániába, Németországba, Ausztriába tett. Ezen utakról mindig gazdag rajzi, és fotóanyaggal tért haza, melyet azután műtermében megalkotott grafikai lapok dokumentálják, persze e kiállításon is.

A kiállítás anyaga összefüggő sorozatok láncolata. A sorozatok vezéreszméje változik, és néha a technika is. Közös azonban bennük az évszázados hagyomány, érték megőrzésének, és a „jel” hagyásának, létrehozásának művészi vágya. A jel fontosságát Herakleitos így említi: „Az Úr(…) nem mond ki semmit, nem rejt el semmit, hanem jelez.” Annak is tanúi lehetünk, hogy néha e két művészi kiindulópont szinte eggyé lesz miként egy Karthausi szerzetes Grenoble-ban megfogalmazta: „Aki a jelet elhagyja, összedől a háza”.

Másféle sokszínűség is felfedezhető e kiállítás, de általában Ürmös Péter életművében. Gyakran váltogatja, és nagy biztonsággal közlekedik a grafikai műfajokban, úgymint képgrafika, emléklap, könyvjegy (exlibris), és persze – nem egyszer – a grafikai lapok méretétét is változtatja, a nagytól az egészen kicsiig.

Meg kell emlékeznünk a sorozatok szellemi hátteréről is, a kiállított művek kapcsán.

A városkép – mint képalkotó motívum – igen jelentős művekkel szerepel e kiállításon.
Ez néha a klasszikus fekete-fehér formákra egyszerűsítve, néha pedig logószerű ábrázolásban. Ilyen a moszkvai madonna, a római capitólium, vagy a salzburgi dóm és környezete című képek. A párizsi Notre Dame még fekete-fehér ábrázolás, de a fények és ellenfények játékában az építészeti együttes szinte feloldódik, és organikussá válik. Talán így lesz fogyasztható az építészeti érték az ember számára – aki többek közt célja is a művészetnek. A sorozat utolsó lapja pedig már a kék színekben pompázó Velencét mutatja. De ide tartozik a nagyméretű, és kisméretű rézkarcként is elkészített Pápai emléklap, mely főhajtás, tisztelgés a szülővárosnak, ahová annyi szállal kötődik Ürmös Péter.

Nagyon hangsúlyos elemei e kiállításnak a homlokzattipológia segítségével történt ábrázolások. A technikák vegyesek, a foltmaratástól a szitanyomaton át a számítógépes grafikáig. Itt azonban tanúi lehetünk egy újabb – ám számos művön visszaköszönő – grafikai képalkotó elem alkalmazásának, mely a töredék. E képi-építészeti elemek csodálatos grafikai érzékenységgel kerültek ábrázolásra, ám mindig önálló alkotói ötlet megvalósításaként. Ezek szemlélésekor eszünkbe jut Esterházy Péter, a Harmonia Caelestisben írt sora: „a töredék nem attól az, mert hiányzik belőle valami, hanem attól, ami benne megvan.”

A képek igen színgazdagok, és a színharmóniák fajtáit szinte egytől egyig megtalálhatjuk rajtuk. A Via Róma képei e sorozat alkotói. És így el is érkeztünk a következő sorozat művészi gondolatához, mely az architekturális, homlokzati elemeket néha természethűen, néha képalkotó elemként használja. Egyesül itt az értékmegőrzés, és az önálló művészi megvalósítás. Különösen szép példái e módszernek a Gótika című két kép, de a motage technikát is alkalmazó stuttgarti utcakép, és ide sorolódik a strassburgi Fachwerk, a Rajna menti romtemplom, valamint a welsi műhely is. Ez utóbbinál a díszítés – mint vizuális elem – döntő szerephez jut. Megragadó e lapok igen gazdag koloritása is.

Az építészethez való igen értő, és érzékeny viszony érezhető meg a Palladió-rajzok, -tervek alapján készült – még a címében is építészeti jelet megjelölő – Archigram című lapon,
vagy a Római Konzervatóriumot is ábrázoló színes rézkarcokon. E sorozathoz tartozik a „Tisztelet Palladiónak” című sorozat, mely minden lapján mélynyomást is, és magasnyomást is tartalmaz, ezzel a pozitív–negatív hatást is kihasználva.

A műfajok, és technikák közötti szabad átközlekedést mutatja a koppenhágai kovácsműhelyből metamorphosison átesett Holmen’s templom három grafikája. A rajz, a rézkarc rézlemeze, és a kinyomtatott rézkarc.

Külön szép blokkot képez a kiállításon a kisgrafika szerepeltetése. Exlibrisek, emléklapok láthatóak fekete-fehér, de színes grafikai kivitelben. Meg-meg jelenik a grafikai lapokon a népi építészet, illetve annak építészeti elemei, díszítései.

A teljes elszakadás a valóságtól, és a szürrealitás az utolsónak választott sorozat műveinek művészi mozgató rugója. Az „Aranykupola” című lap litográfia, ofszet arany rányomtatással. Itt már az architektonikus elem csak jó értelembe vett háttér, hiszen az ember, embercsoport ábrázolás része csupán. A Terra Madre című grafika elmeséli nekünk, hogy némely kultúra piramist épít, egy másik viszont meddőhányót, és hogy talán kéne tennünk valamit nekünk, nézőknek az Anyaföldért. A római ponte Rottó egy kis részén még szinte naturalisztikus ábrázolás, azonban a kép maga igazán a hídépítő elem önálló képi életre keléséből, a variáció szépségéből építkezik.

Ünnep ez a kiállítás, szinte római ünnep, a grafika ünnepe, amihez Ürmös Péter felszolgálta a „sült csirkét” is, igaz azt is litográfián, de azért aki teheti, és megnézi e képeket kóstolgassa, ízlelgesse, hiszen szürreális ugyan, de szép.

Sík Sándor O.Sch.P. versrészletével kívánjuk Ürmös Péter grafikus művésznek, hogy még nagyon sok szép grafikával örvendeztessen meg minket:
„Ne hagyj Uram, megülepednem,
Sem eszmében, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni egy ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál.”

A kiállítás 2012. április 25-ig hivatali időben tekinthető meg.