A falut oklevelekben 1231-ben említették először. 1247-ben a települést a Csanád nemzetség birtokai között feltételezhetjük. Ez a terület kiemelkedett a környék lápvilágából, ezért tűnt megfelelő helynek a letelepedésre. A román és gótikus stílusú téglatemplomot a XIII-XIV. században építhették félköríves apszissal, nyugatra támpilléres bővítéssel.
Nem semmi látvány volt először, amikor a kukoricatábla fölé magasodó betonoszlopot megláttam, szó szerint a puszta közepén. A templom romjai jelenleg is állnak, és két fiatal építész ötlete alapján emléket állítottak az egykori falunak és a templomnak. Az égigérő betonoszlop akár a templom tornya is lehetne, utat mutat. Mellette pedig egy nyitott fémkockához rögzített csigalépcsőn felbandukolva tekinthetünk e kies tájra. Mindkét építmény lépcsőzetes formája asszociál az egykori temlomrom megmaradt tégláinak formáira. Az emlékhelyhez tartozik még egy tűzrakó és egy emlékfal is.