London délkeleti részén egy Viktória korabeli polgárházsor végén működött egykor a garázs-műhely, melyet John Robert O’Shea angol építész kiszemelt saját otthona számára. Az alig három méter széles telek vége ugyan kiszélesedik, de az utcai frontot leszámítva, falakkal teljesen körbezárt, tehát ablaknyitásra kifelé nem volt lehetőség. A tervező ezért a telken belül kisméretű átriumokat alakított ki – azokra nyitva háza ablakait –, a tetőre pedig felülvilágítókat helyezett.
A két hálószobás városi ház hosszan elnyújtózik az utcai bejárattól, a keskeny folyosóról nyíló földszinti helyiségek három kis udvar felől kapják a természetes fényt. Az egyik növényekkel van tele, a másik külső teraszként szolgál, a harmadik pedig mindössze fél méter széles, afféle angolablak, ódon téglafallal. Mindhárom átrium a nappali-konyha-étkező térhez kapcsolódik, ha kilátást nem is, de legalább természetet és fényt csempészve a család által közösen használt terekbe.
A földszinten kapott még helyet a gyerekszoba és a fürdőszoba. A nappaliból dolgozó-galériára vezet fel lépcső, míg a szülők hálószobája az utcai szárnyban kapott helyet egy panorámaablakos zuhanyozóval. Az utóbbi utcai nyílásának átlátszó üvege egyetlen kattintással diszkrét tejüveggé varázsolható.
Ez a kreatív megoldás azonban nem tetszet mindenkinek – beleértve az önkormányzat embereit és a szomszédokat is –, így hosszas viták, fellebbezések, végül a legfelsőbb bíróság ítélete kellett ahhoz, hogy az építész beköltözhessen saját tervezésű házába.
Fotók: ©SP
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
