A húsz olaszországi tartomány közül Umbria azon kevesek közé tartozik, amelyeknek nincs tengerpartja. Toszkána, Marche és Lazio tartományok közé szorítva azért Umbria is rendelkezik vízfelülettel, itt található ugyanis a Trasimeno-tó, amely Hannibál hadjáratának eseményeiből lehet ismerős. De ezenkívül Umbria egy sor csodálatos várossal, és semmihez sem hasonlítható történelmi háttérrel is rendelkezik, mégis Toszkána felől azért érezhetően érkezik egyfajta lesajnálás.
Olaszokkal beszélgetve kiderül, hogy számukra is rengeteg meglepetést tartogat még az országuk: egész biztos, hogy nemcsak az ország határain kívül, hanem Itálián belül is milliók csodálkoztak rá Gubbio és Spoleto szépségeire a don Matteo krimisorozatnak köszönhetően.
Az elmúlt húsz évben a Terence Hill főszereplésével leforgatott tizenvalahány évad napi szinten eljuttatta az itteni hangulatokat sokak otthonába, ezáltal fel is kerültek ezek a városok a világ turistatérképére. Feleségemmel öt évvel ezelőtt fedeztük fel Umbria csodáit, és közben nem feledkeztünk meg korábbi olvasmányélményeinkről sem, hiszen don Matteo előtt már Szerb Antal hősei, Mihály és Erzsi is jártak ezeken a tájakon, és kalandjaikat az Utas és holdvilág című regény lapjain örökítette meg a szerző. A könyv digitális verziója módot ad egy gyors számolásra: jelen cikk tárgya, Gubbio 32, a tartományi székhely, Perugia 24, Szent Ferenc városa, Assisi 7, továbbá Spoleto és Spello 3, ill. 2 alkalommal kapnak említést a kötetben.
Látni fogjuk, Gubbio nem véletlenül felülreprezentált a regényben; az umber őslakosok által alapított, római színházzal és különleges kőházakkal a hegyoldalra szabályosan felfutó városka névtáblája alatt az alábbi magabiztos szöveg olvasható: Gubbio – la più bella città medievale, azaz Gubbio – a legszebb középkori város! Bizalomgerjesztő fogadtatás, már itt tudtuk, hogy megérte megtenni Perugiából ezt a 40 km-es útszakaszt, melyet buszunk a hegyeken át jó másfél óra alatt küzdött le.
Begurultunk a piactérre, és kezdetét vette az egész napos gubbiói tartózkodásunk, amikor is a hegyoldalba ültetett város minden utcájával, fontosabb épületével és múzeumával megismerkedtünk. Utaztunk emberméretű madárkalickába zárva fel a hegytetőre Sant’ Ubaldo kolostorához, hogy aztán a kilátásban gyönyörködve visszasétáljunk a városba. Újabb magyar kapcsolódási pontot jelentett, hogy a kerámiamúzeumban egy Zsolnay-tárgyat is találtunk.
De haladjunk szépen sorjában.
A tábla nem hazudott, Gubbio valóban az egyik legszebb fekvésű olaszországi város, amit valaha láttunk. A település alsó és felső utcái sokkal organikusabban lélegzenek együtt, mint az olyan helyeken, ahol az alsó- és a felsőváros megközelítése gyalogosan nem lehetséges.
Gubbióban mindennél jobban sűrűsödik a múlt. Minden történelmi korszak képviselteti magát a településen, csak fel kell fedezni őket. 2017 őszén még csak a turistákat sem kellett nagyon kerülgetnünk, csupán egy néhány fős amerikai társaság járta helyi vezetővel az utcákat és hallhattak számos érdekességet a település múltjáról.
A főtéren don Matteo és Cecchini főtörzs sakkozás közben készített fényképe fogad bennünket és „mellesleg” itt található az egyik legszebb épület is. A 14. századi Palazzo dei Consoli, egykoron nemesi palota, ma a várostörténeti múzeumnak ad helyet, ahol az őslakos umberek nyelvén írt táblák a legértékesebb kincsek az egyéb látnivalók mellett.
A római időszakra a római színház emlékeztet, melynek romjai a város melletti lapos zöldfelületen láthatóak. Innen nem messze Szent Ferenc és a farkas szoborkompozíciója a középkorba visz bennünket, felidézve a jelenetet, amikor a legenda szerint Szent Ferenc megszelídítette a farkast, egyezséget kötve a vadállattal, hogy többé nem bántja a település lakóit.
A reneszánsz kort pedig a híres gubbiói lüsztermázas kerámiák elevenítik fel. A források maestro Giorgio nevét és munkásságát említik, akiről utcát is neveztek el. A város különösen érdekes a Zsolnay-kerámia kedvelői számára, mivel az irizáló lüsztermáz középkori eredete ide vezethető vissza. Ez az oka annak, hogy a városkapu mellett a városfalban kialakított múzeumban Mattyasovszky László által adományozott Zsolnay-tárgyat láthattunk a kiállítás anyagaként.
A kerámiakészítés sokezer éves történetének felidézése helyett elég, ha csak a 8. századig megyünk vissza, amikor az arabok behozták a mázas kerámia technológiáját Európába. Az általuk előszeretettel alkalmazott majolika nevére a Baleári-szigetcsoport legnagyobbikában, Mallorca nevében ismerhetünk rá. Később Faenza vált kiemelkedő kerámiagyártó városkává Itáliában, a fajansz névadójaként. Innen már csak egy ugrás Gubbio, ahol a fémes hatású, ún. reduktív technológiával készített lüsztermázas kerámiák születtek. Ezt lett a Zsolnayak által kifejlesztett, tulajdonképpen újra felfedezett híres eozinmáz elődje. Ismeretes, hogy a 19. század legvégén Wartha Vince, a Budapesti Műszaki Egyetem kémikusprofesszora egy gubbiói edény kis cserépdarabkája segítségével rekonstruálta az eozin modernkori receptjét.
De nemcsak a múzeumok, hanem a kőházak falai is árulkodnak a település múltjáról, a számtalan befalazott nyílászáró jól láttatja az építési periódusokat.
Az itt töltött 8 órában megszemléltük a házakat közelről, megcsodáltuk a városképet a levegőből és megállapítottuk, hogy madártávlatból is igen jól mutat. Késő délután élményekkel tele, de mégis kissé szomorúan vettünk búcsút Gubbiótól, reménykedve abban, hogy egyszer még visszatérhetünk ide akár a Szent Ubaldo-ünnepe körüli össznépi őrületben, vagy inkább Advent idején, amikor a hegyoldalba helyezett égők segítségével felkapcsolódik a világ legnagyobb karácsonyfája.
/folyt.köv./
Kohári Gabriella fényképfelvételeivel
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
