Japánban a városi telkek nem tágasságukról híresek, a helyiek számára a szomszédok közelsége a mindennapi élet részét képezi. A házak ugyanakkor a rendkívül kis telkekre is többnyire egymástól függetlenül épülnek, ami az egyszerű szerkezetű épületek aktuális igényekre történő gyakori átalakítását, újjáépítését is elősegíti. A Suppose Design terve arra keresi a választ, hogyan lehet egy parányi foghíjtelken külső és belső terekkel egyaránt rendelkező otthont megvalósítani.
A Seya-ban épült könnyűszerkezetes lakóépület tervezői a „ház a házban” gondolatból indultak ki. Két zónát hoztak létre, melyek közül a külső a természetes anyagok, és az idővel elburjánzó növények által meghatározott privát kert. A lakófunkciókat magába foglaló, mindössze 57 négyzetméteres tényleges épület, a kétszintes belső zóna, bár tolófalakkal összenyitható vele, minimalista felületeivel karakteresen elhatárolódik a külső héj által lehatárolt majdnem-természeti, majdnem-külső tértől. A hálóhelyiségek a legvédettebb területre kerültek, részben terepbe süllyesztve, fölöttük kapott helyet a lakótér, afölött, de még a külső héjon belül, a tetőterasz.
„Mindig is érdekelt bennünket a természet. Az időt és a változást kifejező természet egyes elemeit megpróbáljuk beilleszteni az építészetünkbe. Mindenki érzi és tudja, hogy az ég, a tenger és az erdő hatalmas, de miért éreznek az emberek hasonlóképpen? Talán azért, mert ha valaki egy adott közeg léptékében elveszettnek érzi magát, akkor azt a közeget végtelennek gondolja. A lépték fontos az építészetben, ezért gondolunk munkánk során mindig a méretekre, a magasságra. Ha a természet és az építészet azonos lenne, közeli kapcsolatban állnának egymással, akkor az egymástól átvett léptékek segítségével az építészet és a természet újfajta kapcsolódása jöhetne létre.” – mondja a ház építésze.
A Seya-ban, egy kis telken megvalósult épület építtetője egy virágboltban dolgozik, ezért olyan otthont képzelt el, ahol harmóniában élhet a növényekkel. Ebből a megközelítésből fogant a szokatlan megoldás, hogy a ház falai elsősorban a külső teret ölelik körbe. Az már nézőpont, vagy éppen aktuális használat kérdése, hogy az így nyert belső udvar kertként, vagy szobaként funkcionál. A természet és az épület közötti kapcsolat meghatározója a tervezők szándéka szerint az idő hozta folyamatos változás lesz majd, ami a külső és belső közötti arányban is állandó dinamizmust eredményezhet. A belső kert aktuális használata, berendezése teszi majd teljessé a „kinn is vagyok, benn is vagyok” életérzést a kis családi ház lakói számára.
Képek: Toshiyuki Yano
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
