Ilyen lesz egy park, ha a budapestiek tervezik maguknak

Mindig kicsit szkeptikusan állok hozzá a „nép bevonásához”, amikor egy köztér megtervezéséről van szó. Általában, valahogy szétcsúsznak a dolgok valamelyik véglet irányába. Ugyanis vagy mindent kompromisszumosan szeretnénk megcsinálni, és akkor a végeredmény dögunalmas lesz – de legalább nagyon lassan halad a tervezés is. Vagy ott a másik véglet, amikor már előre megvannak a kész terveink – „mi úgyis jobban tudunk mindent mindenkinél” –, de a formaság kedvéért gyorsan lezavarunk egy-két fórumszerűséget, ahol tök mindegy, ki mit mond, a végén az eredeti terv valósul meg.

A gondot alighanem az okozza, hogy:

• egyrészt, a városlakók időnként elfelejtik, hogy az építészet, tájépítészet, az egy szakma. Éppúgy, mint az autószerelés, vagy a belgyógyászat. Nem, sajnos nem érthetünk mindenhez egyformán jól, vakbélműtétet és motorfelújítást nem csinálunk otthon;

• másrészt, időnként az építészek és tájépítészek is elfelejtik, hogy egy szakma az övék, és a feladatuk éppúgy szolgáltatás, mint az autószerelőé és a belgyógyászé. Nem, sajnos nem szólhat minden az önkifejezésről. Ha csinos hímzést varrunk a gyomorfekélyre, vagy a motorunk Chopin-noktürnöket duruzsol, akkor nagy művészek vagyunk ugyan, de ha a megrendelőnek továbbra is fáj a hasa, és nem indul az autója, akkor rossz munkát végeztünk. Merthogy azt ő is érzi, akkor is, ha nincs szakmai végzettsége.

Szóval ami a közösségi tervezést illeti: muszáj megkérdezni az embereket, hogy mit szeretnének, nekik pedig muszáj elfogadniuk, hogy ez nem azt jelenti, hogy ők tervezhetik meg a köztereiket. Már csak azért sem, mert valószínűleg mindegyikük mást szeretne.

Tehát a fentiek miatt elég szkeptikusan álltam hozzá a kozossegitervezes.hu oldalhoz, amelyet a főváros lőtt ki pár napja. Ám néhány dolog miatt mégis tetszik a kezdeményezés. Először is, fontos a téma: négy fővárosi park (Városháza park, Városmajor, Vérmező és Horváth-kert) tervezéséről, valamint két már elkészült terület (II. János Pál pápa park, Nehru part) véleményezéséről van szó. Nem terekről, burkolásról, építésről, hanem zöldfelületekről.

Parkokról leginkább akkor hallunk, amikor valamelyiket veszély fenyegeti, teszem azt, múzeumokat akarnak építeni bele, vagy letarolja valami fesztivál. Pedig időnként ezeket is fejleszteni kell, és a fejlesztés persze nem egyenlő a favágással és vendéglátóegységek építésével. Hogy akkor mégis mit jelent, nos, többek közt erre is választ lehet adni az oldalon.

A másik, ami tetszik, hogy végre előveszik a Városháza park kérdését. A száz éve kitalálatlan területtel talán kezdenek valamit ezúttal, ha már megígérték. Nincsenek illúzióim, néhány kérdőív még nem garancia arra, hogy bármi is történni fog, de már ez is nagyságrendekkel nagyobb előrelépést jelent ahhoz képest, ami az elmúlt években zajlott ez ügyben.

Klassz, hogy a válaszokat térképes felületen adhatjuk meg: pontosan bebökhetjük, hogy a terület mely pontján tetszik, vagy nem tetszik nekünk valami, illetve azt, hogy hova mit szeretnénk. Szimpatikus az is, hogy a válaszokat azonnal megkapjuk, ahogy amúgy az egy netes szavazásnál ma már természetes. Vagyis a válaszok megadása után egyből látszik, mi is a netes népakarat. Mondjuk a fenti képernyőkép az egyike azoknak az ábráknak, melyek megmutatják, mit is szeretnének leginkább a Városháza parkba a válaszadók (április 27-én, 403 kérdőív kitöltése után).

Persze, hogy mindennek mennyi haszna van, az csak akkor derül ki, amikor elkészülnek a fejlesztések. Akkor meglátjuk, sikerült-e figyelembe venni a népakaratot, és azt ésszel építeni be a végleges tervbe egy jó tájépítésznek. Addig is ide várják hozzá az ötleteket.