Egy sztárépítész tervezte szociális lakásépítés kálváriája

A 2006-ban kiírt nemzetközi tervpályázaton Toyo Ito japán sztárépítész pályaműve került ki győztesként, maga mögé utasítva többek közt a világhírű brit építész, David Chipperfield, és a borászatairól ismert Jesús Marino Pascual helyi építész elképzelését.

Hullámvonalban futó épületeit energiatakarékos, átszellőztetett kerámiahomlokzat burkolja. Lakásait kedvező tájolás és bőséges természetes fényellátás jellemzi. A közel 26 ezer négyzetméteres telek 50%-a zöldfelületként kerül megőrzésre, 10%-a kereskedelmi, 4%-a pedig sportcélú létesítményként kerül kialakításra. Ezen kívül közösségi térként rendelkezik könyvtárral, wifi-helyiséggel és rendezvényteremmel is.

Az eredetileg 619 állami támogatást élvező lakás kivitelezése azonban nemvárt akadályokba ütközött, minek következtében évekkel csúszott el a tervezett átadás időpontja.

A spanyol lakástámogatási rendszer sorsoláson alapul. Az első lakásukra pályázó fiatalok 18 éves koruktól iratkozhatnak fel a lakóhelyük szerinti település adatbankjába, és nevezhetjük véletlennek vagy szerencsének (egyes esetekben összeköttetéseknek) hogy valakire tizen-, huszon-, vagy harmincvalahány évesen kerül sor. Mint ahogy az is, hogy kinek melyik ingatlanfejlesztés, vonzóbb vagy kevésbé tetszetős lakóépülete jut. A lakásokhoz elvileg jóval azok aktuális piaci értéke alatt lehet így hozzájutni, ezért, ha valaki a felajánlott lakást visszautasítja, az ki is esik a jogosultak listájáról. (A gazdasági válság miatt persze, akik épp kirobbanása előtt lettek „szerencsések” kiválasztva, és aláírták a hitelszerződést a tervek szerinti lakásra, azok most már alaptalanul magas árat kénytelenek finanszírozni 30-35 éves futamidejük hátralévő éveiben. A szociális lakások ráadásul legálisan 15 évig még bérbe sem, és el sem adhatók, max államilag megszabott bekerülési értékén.) Az általános tendencia szerint, a várakozó fiatalok pedig időközben párjukkal közösen, nagyobb lakóterületű, több szobás lakást igényelnek, jogosan már a családtervezésre tekintettel.

A tervek szerinti lakások javarésze azonban 45m²-es volt (max 75), és szokatlanul magas bekerülési áron kalkuláltak,így fordulhatott az mégis elő, hogy a sorsoláson szerencsésen kikerült vásárlásra jogosultak közül több, mint 400-an visszautasították a felajánlott lehetőséget, (mindhiába hogy a lakóegyüttes magas éltszínvonalat kínált úszó- és gyerekmedencével, szabadtéri és fedett teniszpályákkal, illetve játszótérrel). Ennek következtében, áttervezésre került a projekt, kevesebb lakásszámmal, nagyobb lakóterülettel és olcsóbb megoldásokkal. A végeredmény 468 lakás, melyek közt találni 45, 60-70 és 90m² nagyságút is. Áruk 1400-2000 euró/m² között változik, a lakásmérettől és a jogosultság mértékétől függően, mely az eredetihez képest 15-20%-kal kedvezményesebb, és ettől kezdve már sorsolás nélkül lehetett hozzájutni. Az össz lakásállománynak még így is csak 45-50%-át sikerült értékesíteni. A kivitelezőkből és alvállalkozókból a projekt megvalósítására összeállt szervezet (UTE) további gondok elé nézett. Előbb némely tagjuk korrupciós botrányba keveredett, és emiatt kiválásra kényszerült, majd az anyagilag ellehetetlenült kivitelező (mely a magyar ingatlanpiacon is jelenlévő Gestesa fejlesztői csoport tagja) kifizetéseinek több havi elmaradása miatt került csődveszélybe több alvállalkozó is. A többször megtorpant kivitelezés most már a végső szakipari munkáknál tart, így az eredetileg 2010 tavaszára tervezett átadás az előrejelzések szerint, legkésőbb 2012 közepére meg is valósulhat.

A lényeg:
Moneo 1980-ban épült főpolgármesteri hivatala és a londoni FOA által tervezett informatikai központ (2007) után, a város tehát újabb nemzetközi hírű kortárs építészeti látnivalóval várja az idelátogatókat, legyenek azok egy bortúra vagy egy zarándokút résztvevői.