Ghile GáborMind építészként, mind fotósként meghatóak ezek a fotók. Csodás tájakra kalauzolnak, "egyszervolt" tündérmesékbe pillanthatunk be, de a vidámparkokban már nincsen gyerekkacaj. A kastélyok kihaltak, Angkor Wat-ban már csak a turisták hada kattogtat. Az élet egy színház, de bizony van, hogy lehull a függöny - és az élet megy tovább. "Világvallások" tűnnek el és jönnek létre, de a természet voltaképpen örök. Az ember nélküli épületek, szobrok, járművek mementóként szolgálhatnak az utókornak: itt valami véget ért...
GG
"Különösen aktuálisak ezek a gyönyörű, de elhagyatott helyek a XX. század egy másik nagy tanulsága kapcsán, amelyeket 1945-ben az amerikai hadsereg tanított meg a világnak. Ez egy kettős lecke: egyrészt, az emberiség rendelkezik olyan fegyverrel, amivel maradéktalanul el tudja törölni önmagát, másrészt, hogy a győzelemért néha semmi se túl drága…
Ha az elképzelhetetlen megtörténne, és egyszer, a jövőben egy idegen faj egy lelkes felfedezője végigjárná bolygónkat, mit látna? Mi maradna az emberből mutatóba? Miről tanúskodnának azok a maradványok? Egy zseniális, ügyes lényről, melynek szépérzéke is volt a boldogulás képessége mellé, mindezt egy csodálatos tájakkal teli bolygón – és ennek ellenére képes volt elpusztítani saját magát?"
Forrás:
myscienceacademy.org
galaktika.hu
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére