Bécsi impresszió

Szubjektív magánvélemény

Előre kell bocsátanom, nem fogok épületszerkezetekről írni. Sem építészekről, várostervezőkről. Egy szép tavaszi napon negyedmagammal kinéztünk pár újabb bécsi épületet a térképről, és bebarangoltuk a Wienerberger-negyed házait.

A parkolóból egy gyaloghídon megyünk át az út túloldalára, ahol rögtön egy felsliccelt homlokzatú ház vár. A kiszögellő almazöld kocka az arcomba vág. Meg a "közterületbe".

Úgy látszik, a határon túl máshol van a közterület határa...

Micsoda perpatvar volt nálunk a Terror Házának dísze körül. A Nemzeti Múzeum bővítésének pályázatán felmerült bennem (meg még sok más emberben is természetesen), hogy a mi Múzeumunk előtti tér miért nem nyitott, mint Párizsé vagy Londoné?

Döbbenetes, hogy a közös és a saját tulajdon viszonyában máig milyen kettősség él a magyar emberben. A kerítés, a "határok védelme" nálunk rendkívül fizikális síkon valósul meg. A sok-sok kamera, riasztó, biztonsági rendszer jelenléte azt mutatja, hogy félünk. Lichben járva - egy tündéri sváb kisváros Frankfurt mellett - riasztót sem láttam a házakon - ellenben fotovoltaikus napelemet annál inkább a hétszázéves "fachwerkhaus" (favázas szerkezetű) házak tetején.

A játékos bécsi előtetők láttán lehet fogalmunk arról, hogy mit is jelent a "bejárat" szó. Hány "régi" társasház lakója van tudatában annak, hogy a lakásajtaja és a kapuja között lévő tér is az övé?! Vagy a parkoló és kapu között? A határok ugye...

Szingapúr a világ talán legtisztább városa. 500 dolláros büntetés jár a szemetelésért. Pár nap múlva végre tilos cigarettázni. Vajon mikor jövünk rá, hogy a csikkeket nem az ufók dobják ide? A pécsi "tornaterem" előtt ledöbbentem, hogy némely huszonéves hallgató a hamutartó mellé dobja a csikket. Kérdésemre, hogy miért, a válasza roppant "ésszerű" - egyben megoldást talál bolygónk minden közgazdasági problémájára:
- Hogy legyen munkája a takarítónőnek!
- Szerinted ki fogja kivenni a lecsavarozott pallók közül? - kérdem a leendő kolléganőmet.
Bamba szemek néznek rám némán, valamit karattyolok még neki a mexikói tengerparton látott hajnali szemétszedőkről, és csak reménykedem, hogy a külföldi déelázás után visszajőve az agyukban is marad némi emlék az igazi Európáról...

Addendum: 2008-ban egy kamionszervizt terveztem, művezettem. Kissé letörtem, amikor először megláttam a csikkeket a vadonatúj, füvesített parkolóban - annak ellenére, hogy mindenkinek saját helye van. A kommunikációnak és az igazgatónak (Kocsis Lászlónak) hála azóta nincsenek ott csikkek...

nem ennyin múlik a tiszta Európa?!

GG


_{A fotók a szerző képei. Minden jog fenntartva.} www.ghx.hu