Quito vidéki peremén áll a House in the Andes (Ház az Andokban) nevű magánlakóház, amely újragondolja az építészet, a táj és az anyag kapcsolatát. A ház az építéséhez kitermelt talajból készült, és a formált terepbe ágyazódik. Az épület három szintre tagolódik, amelyek egy platform köré szerveződnek. Térbeli letisztultsága és perforált, földből készült burka a kortárs lakóépítés érzékeny megközelítését tükrözi.
A Correa+Fatehi építészei az őshonos növényzettel borított dombokból emelték ki az épületet, melynek tájépítészeti koncepciója a helyi domborzatot idézi, és a hegyvidéki vadon érzetét kelti. A megközelítés útvonala a dombok közé vágott hasadékról tárja fel a döngölt földfalakat, utalva a Chaquiñánra, azokra az ősi ösvényekre, amelyek egykor az Andok zord vidékén a tájékozódást segítették. Ezáltal az épülethez vezető útvonal a terepen át vezet egy lesüllyesztett bejárathoz és egy elmélyülő térsorhoz.
Távolról nézve a ház tömör, függőleges monolitnak tűnik, visszafogott és földből gyökerező formának. Belül azonban a terek egy mindhárom szinten átívelő dinamikus platform köré szerveződnek. Ez nem csupán közlekedési elem, hanem a tér rugalmas használatát is lehetővé teszi. A funkciók idővel és használattal együtt változhatnak, összeolvadhatnak, újrarendeződhetnek. A második szinten az épület kifelé nyílik egy gyeppel, illetve vízzel fedett fennsíkra. A belső medence és a külső kert eltolható üvegfelülettel kapcsolódik össze, egyetlen gesztussá egyesítve a tájat és a belsőt.
A kitermelt földet döngölt földfalakba tömörítették, illetve egyetlen, egyedi méretű vályogtégla-modullá formálták. A szellőző, „lélegző” homlokzat szabályozza a hőmérsékletet és a fényt, miközben a nap járásával változó, finom árnyékokat vet. Éjjel lágy, szűrt fényt sugároz, így a monolitikus tömeg különleges atmoszférát képez. Azáltal, hogy a ház a telek saját talajából épül, egyszerre válik a táj anyagi és szimbolikus kiterjesztésévé.
A talaj épületformává alakításával a House in the Andes elválaszthatatlanná válik helyszínétől. Az építészeti elem nem tárgyként kerül a tájra, hanem olyan térbeli rendszerként, amely igazodik annak vonalaihoz és feltételeihez. Formája, ritmusa és atmoszférája közvetlenül a tájból ered, így olyan lakóhelyet teremt, amely mélyen gyökerezik a hely szellemében, reagál a kontextusra, és csendes szándékossággal komponált.
Képek: v2com / Bicubik
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére