Dubaj a legek városa

Dubaj napjainkban a világ leggyorsabban fejlődő városa, amely néhány évtized alatt szinte a semmiből épült fel. Itt található a világ legmagasabb épülete, a 828 méter magas Burj Khalifa, repterét a legdinamikusabban fejlődő jelzővel szokták illetni, mesterséges szigetei és lélegzetelállító építményei évente turisták millióit vonzzák a városba. A folyamatosan épülő és fejlődő Dubaj ráadásul 2020-ban az Expo színhelye is lesz. Az ALUTA Egyesület szervezésében 40 magyar szakember 4 és fél nap alatt a város legfontosabb épületeit járta be és elemezte. A tapasztalatokról Lovász Károly, a KAV Hungária ügyvezetője írt beszámolót. 

Ott, ahol a hatvanas években szinte még csak sivatag volt, ma egy nyüzsgő metropolisz található. Érdekesség, hogy a területen semmilyen építőanyag nem állt rendelkezésre helyben. A 20. században azonban angol segítséggel a területen élő addig ellenséges törzseket összefogásra tudták bírni, majd a brit kilépést követően hosszú egyeztetések után megalakult az Egyesült Arab Emírségek – vagyis országok szövetsége –, így közös struktúra mentén indulhatott el a fejlődés. Az olajból származó bevételeket Dubajban – ami csupán egy tizede a vele egy közösségben álló Abu Dhabi olajbevételének – az uralkodó operatív segítségével a város fejlesztésébe forgatták vissza, és centrális állami irányítás mellett, 10-30 éves távlatokban városfejlesztési tervet hoztak létre, melynek köszönhetően a világon egyedülálló fejlesztések indultak el. Nem hagyták ki azt a megismételhetetlen lehetőséget, hogy az olajbevételeket dobbantóként használva olyan ipart és gazdaságot, valamint az ezt generáló páratlan idegenfogalmat fejlesszenek, amire hosszú generációk tudnak majd építeni, biztonságot és hátteret biztosítva a jövő állampolgárainak. A központi akaratot, és az előremutató gondolkodást jól példázza, hogy amikor 2013-ban elnyerték az Expo rendezési jogát, nagyon gyorsan átalakították a városfejlesztési terveket. Így egy évvel a Világkiállítás előtt már az infrastruktúra szinte minden eleme elkészült, köztük a vásárterületig jelentősen meghosszabbított metró is, amit kezdetben mindenki feleslegesnek tartott, most már viszont félmillióan használják, vagy a sivatagot keresztülszelő autópályák, melyek mentén villaparkok és lakóépületek épültek. A fejlődés annyira kézzelfogható, hogy olyan érzésünk volt, mintha az ott töltött négy nap alatt is bővült volna a város.

Dubaj megpróbálja azokat az előnyöket kihasználni, amit saját maguknak találtak ki és teremtettek meg. Például közlekedési csomópontként megálmodott repülőterük évente 85 millió embert fogad, melynek nagy százaléka átutazó, hiszen innen az ázsiai, amerikai és ausztrál célállomások is kényelmesen elérhetők. Mégis ezt infrastrukturálisan megfelelő mennyiségű és minőségű szállodával, irodával, kiszolgáló egységgel és luxusszolgáltatással képesek ellátni. Irodai és lakóépület fejlesztésük erőteljesen egy irányba mutat: az ingatlanbefektetések terén 1-2 éves megtérülésben gondolkodnak. Az épületek jó minőségűek, nagyrészt indiai és pakisztáni vendégmunkásokkal építtetnek, akik az otthoni fizetésük kb. tízszeresét keresik meg Dubajban. Jelenleg a város lakóinak csupán 9 százaléka őslakos, a 3 millió ott élő ember mintegy 200 különböző náció tagja. Dubaj egyfajta szigetet képez a környező országok között, hiszen itt sokszor egymással ellenségben álló népcsoportok élnek békében, mindenki a saját szokásainak elhagyása nélkül. A kiszolgálásuk az építési kultúrában is meg tudott egy olyan közös nevezőn állapodni, amit mindenki el tud fogadni. A gépészeti megoldásaik is attól különlegesek, hogy a legmindennapibb eszközöket, például a WC-t, a tusolót is olyan megoldásokkal tudják megvalósítani, ami egy ázsiai, egy afrikai, egy amerikai vagy egy európai ember számára is teljesen megfelelő. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy bárki otthon tudja érezni magát Dubajban.

Az 1-2 éves megtérülésnek miatt az árakat szinten kell tartani annak ellenére, hogy minden építőanyagot importálnak az országba. Bár alumíniumiparuk van, de ezt szintén beszállított alapanyagokból állítják elő. A helyi adottságok miatt teljesen másként működik a fővállalkozói szektor, mint Európában és mások az építőanyag-felhasználási filozófiák is. Nincsenek klasszikus privát generálkivitelező cégek, állami tulajdonú fejlesztő cégek beruházásában épülnek a felhőkarcolók és a nagyobb épületek, az alapanyag beszerzést és a kivitelezést is irányítottan végzik. Nem engednek be olyan egyéni külföldi céget, ahol nincs legalább 51 százaléknyi helyi tulajdon, ezt sokszor egy dubaji, ahogy ők nevezik, szponzor bevonásával kell megoldani. A multinacionális vállalatok éppen ezért csak a speciális – más, jobban szabályozott – szabadkereskedelmi területeken tudnak jelen lenni.

Az építőanyag felhasználás területén egy dirhammal sem lehet többet költeni a szükségesnél. Homlokzatokat például úgy építenek, hogy nem a rendszergyártók által meghatározott profil-léptékekben gondolkodnak, hanem az épületre méretezett egyedi elemeket gyártatnak egy adott beruházás kedvéért, a konkrét szélterhet és meteorológiai igénybevételt figyelembe véve. Ennek köszönhetően az alapanyag beszállításon rengeteget spórolnak, másrészt a sok emberi erőforrást igénylő termékek beszállítói szépen lassan helyben kezdtek el gyártani, mert így kifizetődőbb. A pakisztáni és indiai vendégmunkások jelenléte ugyanis biztosítja az emberi erőforrást, és a munkabérük is hasonló szinten van, mint az európai munkaerőé. Érdekesség, hogy nyári időszakban az akár 48-50 fokos nappali meleg miatt mindent éjszaka építenek, míg a téli időszakban legtöbbször 24 órában, két – 12 órás – műszakban dolgoznak az építkezéseken.

A kiemelt épületek tervezésekor mindig megjelenik egy fontos kritérium, hogy különlegesek legyenek. Két egyforma felhőkarcolót, irodaépületet, homlokzatot nem lehet látni. A magas házak tartószerkezete vasbetonból és acélból, az alacsonyabbak szintén betonból vagy falazott vázkitöltő elemekből épülnek. A felhőkarcolóknál mindig üveges homlokzat jelenik meg olyan különleges, egyedi megoldásokkal, ami megjegyezhetővé teszi a házat. A legnagyobb építészirodák is jelen vannak, köztük a Foster + Partners, az épületek között pedig ott van, a még Zaha Hadid tervei alapján készülő The Opus, amelyen a világon egyedülálló homlokzati megoldás jelenik meg: a két különálló tornyot egy szabálytalan kocka egyesíti, melynek köszönhetően egy nonfiguratív üreg jelenik meg az összekapcsolt épülettömegek között. A világ jelenlegi legmagasabb épülete, a Burj Khalifa – melyben a szakemberek számára is tanulságként szolgál, ahogy a prémium és az egyszerűbb megoldásokat ötvözték például a csomópontoknál úgy, hogy az mégis legmagasabb minőségűként hasson – utána pedig már egy 1300 méter magas – új rekordot felállító – felhőkarcolót terveznek.

A vízellátás különlegessége, hogy a felhőkarcolóknál általában 20-30 emeletenként vannak gépészeti szintek, melyek víztoronyszerűen működnek, és így pumpálják feljebb és feljebb az ivóvizet. Emellett a lakóövezetekben sincsenek víztornyok, mert nem akarták ezzel a környezetet elcsúfítani, így mindenhol alacsony a víznyomás. Ennek kiküszöbölésére a családi házaknál egyedi vízpumpákat szerelnek fel – sokszor a tetőre, teljesen elrejtve. A víztakarékosság két kiemelt eleme, hogy nagy forgalmú mosdókban tekerős csapteleppel nem nagyon találkoztunk, szinte mindenhol infrás érzékelők vannak beépítve, míg a fekete vizet biológiai kezeléssel tisztítják, és az így nyert szürke vizet tápanyag hozzáadással a közterületek öntözésére használják fel. Az öntözésnek – mellyel a sivatag közepén élő, zöld ökoszisztémát tudtak létrehozni – külön hálózata van.  Jellemző az épületek túlhűtése, az európai szemmel sokszor pocsékolásnak tűnő energiahasználat, amikor például bevásárlás idején a mélygarázsokban az autókat akár másfél óráig is járó motorral parkoltatják, hogy abban folyamatosan működjön a légkondicionáló. A városban szükséges elképesztő mennyiségű energiát jelenleg főleg földgáz működtetésű erőműből nyerik, valamint most építenek egy atomerőművet, ami a folyamatosan bővülő igényű energiaellátást a jövőben biztosítani tudja.

Dubaj azt üzenheti az építészetben dolgozó szakembereknek, hogy igenis van igény olyan minőségű épületek tervezésére, kivitelezésére és karbantartására, mint amelyekre itthon mindig nemmel válaszolunk. Nagy mennyiségben is megvalósítható az épületek teljesen egyedi kivitelezésben való építése. Itt minden épület különbözik a többitől, de ehhez egy nagyon erős szakmai háttérre, centrális támogatásra, kontrollra és akaratra van szükség. És lám, ez a folyamatos építés újabb és újabb gazdasági előnyöket hoz, mely egyre csak egymást erősítő – egymásba fonódó – folyamatként pumpálja éjjel-nappal a pénzt az országba. Sokkal nagyobb szabadságban, így itthonról elképesztőnek tűnő lehetőségekkel építenek, amellyel azonban rendkívül okosan élnek. A városban, ahol még a mobiltelefon tornyokat is pálmafának álcázzák.