cikk A Kotsis-fivérek építészettörténet kiállítás Kotsis Iván Lechner Tudásközpont

Egy termékeny balatoni nyár gyümölcse – Kotsis Iván rejtélyes kéziratának születéséről

Avagy mit találtunk a nagy, szürke dobozban?


pestimonika | 2017.05.04
Kotsis Iván életművében tervezői, tanári és szakírói tevékenységei egymással szorosan összefonódó területeket jelentettek. Nagy szakmai tudását publikációk, jegyzetek, könyvek őrzik. Létezik azonban egy kézirat, mely eddig rejtve maradt a nagyközönség elől.

Kotsis Iván oklevele megszerzését követően, 1911 őszén került az újkori építészeti tanszékre Hültl Dezső adjunktus mellé tanársegédnek. Már a kezdetekben megmutatkozott jellegzetes – szigorú, mégis emberséges – tanáregyénisége, melynek köszönhetően igen nagy népszerűségnek és tiszteletnek örvendett diákjai körében. A Megfagyott Muzsikusban már 1912-ben megénekelték tanítványai:

„Ifjú asszisztensünk: Kotsis Iván
Renaissanceból igen sokat kíván.
De mi úgy megszerettük a télen
Tripoliszba küldtük közköltségen”


Csasznek Géza Kotsis mozin című – Arany János Családi köre által ihletett – tréfás költeménye, amely szintén az építész kar diáklapjában jelent meg, a vetített képes újkori építészettörténet előadások hangulatát idézi meg:

„Péntek van és este ki-ki nyugalomra,
Kotsis az újkorit ásítozva mondja.
Egy hallgató meglóg, neki megy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.

És a hallgatóság, mely figyelni restel,
A padra lefekszik hosszan elnyúlt testtel,
S mire egy palazzó feltűnik a vásznon,
Mindenki szemére ráborult az álom.”


Az építészképzésben egészen 1930-ig a tervezés és az építészettörténet szorosan összetartozott. Ez utóbbi stúdium előadásból és még több óraszámú gyakorlatból állt, amely során általában valamilyen megadott stílusban kellett a hallgatóknak tervezniük. Kotsis elengedhetetlennek tartotta az építészettörténet oktatását, ahogyan azt is, hogy ezt a munkát gyakorló építészek végezzék. „Az építészettörténetet úgy kell tanítani, hogy a hallgató ne csak megértse, hanem szépségeit meg is érezze, s hogy inspirálja őket. Félig tudományos, félig művészeti stúdium legyen. Ezért olyan tanár tanítsa, aki az alkotóművész szűrőjén keresztül adja át az anyagot a hallgatóságnak […].”

Kotsis bár tervezőként idővel elhagyta az építészettörténeti stílusok formáit, termékenyítő hatásuk és fegyelmező erejük számára a későbbiekben is inspirációs forrásként és támaszul szolgált. „[…] ha nem dolgoztam volna magamat annak idején a történeti stílusokban való tervezésen keresztül, nem lett volna elég ízlésbeli, valamint arány- és formaérzékbeli alapom. A történeti formákkal való foglalkozás ezenfelül a legjobb iskola a fegyelmezett építészi gondolkodás elsajátítására is […].”

Hagyatékának részeként a Lechner Tudásközpont szakkönyvtárába került Újkor építészete című összefoglaló mű saját kézzel rajzolt ábrákkal kísérve mutatja be Európa építőművészetét a 15. századi itáliai reneszánsztól egészen a magyar klasszicizmusig. A rendelkezésünkre álló források alapján, a nagy szürke kartondobozban megbúvó oldalakból felépülő kézirat lehet az a mű, amelyet Kotsis – az önéletrajza szerint – a műegyetemről való méltánytalan eltávolítása után állított össze. „Élményszerűen szép nyarat töltöttem 1949-ben a Balatonon, ahol kertemben két hónapon keresztül napestig rajzoltam az illusztrációkat, ezerkétszázon felüli ábrát, jól kifejező ceruzatechnikával […]. Mire befejeztem, a kiadhatás lehetősége is megszűnt, […] a kommunista irányítás alatt álló Tudományos Akadémia nem engedte meg kinyomtatását. Boldog voltam, hogy hosszas utánjárás után kéziratomat épségben vissza tudtam kapni.”

A szerző országok szerint, időrendben mutatja be az építészettörténet alakulását. A kézirat oldalpárjain a gépelt szöveges részek és az illusztrációkkal teli tablók kéz a kézben járnak. Az egyes „fejezetek” hol építészek, hol bizonyos épülettípusok, illetve „tartalmuk szerint egybefoglalható” épületek köré rendeződnek, melyeket alaprajzok, homlokzatok, különféle metszetek és perspektivikus rajzok tesznek befogadhatóbbá.

A mű Kotsis Iván írásaként való azonosításában nagy segítséget jelentett a kézirat egy, a családtól kapott, hozzávetőleg azonos tartalommal bíró, kisebb formátumú mappába rendezett verziója, amelyhez előszó valamint szerző- és címmegjelölés is tartozik. Kotsis ebben az előszóban hangsúlyozza, hogy azért tulajdonított nagy jelentőséget az alapos, precíz illusztrációnak, mert „az architekturát legjobban rajzban lehet kifejezni és az épület jellegét kihangsulyozottan visszaadni […].” Nem beszélve arról, hogy az „építészekhez mindig kevés szóval kell szólni, az ábrákból többet, szívesebben és maradandóbban értenek, mint a szövegből”.

Kotsis Ivánhoz a korstílusok közül – saját elmondása szerint – az olasz reneszánsz állt a legközelebb, mely vonzalma hosszabb-rövidebb itáliai tartózkodásainak köszönhetően fejlődött ki benne. A szóban forgó kézirat Olaszország építészetével foglalkozó része az egész műnek több mint egyharmadát teszi ki, a római San Pietro épületét például három egységben tárgyalja a szerző. Ugyancsak terjedelmes a francia és a német építészet történetére vonatkozó anyag, de az európai országok mellett egy rövid kitekintést tesz az észak-amerikai építészetre is.

Kotsis művének kiindulópontjai minden bizonnyal személyes élményei és emlékei, valamint tanulmányútjai alkalmával skiccelt vázlatrajzai voltak. „Mindenütt vázlatkönyvvel napestig jártam és rajzoltam az épületekről, valamint feljegyzéseket készítettem […].” Feltehetően egy általa „nyersen” szerkesztett segédanyag – melyet felhasználva és csiszolgatva azután az Újkor építészete született – már rendelkezésre állt előadásai során is. E feltevést alátámasztja a szerző gondolata, miszerint az előadási anyag csökkentésének legjobb módszere, ha a tanár maga írja meg a könyvét.

A szerző számára oly kedves, sajnos kéziratban maradt írás már a maga korában is különleges értékkel bírhatott. Ezt többek között Pogány Frigyes – vélhetően erre az írásra vonatkozó – gondolata is alátámasztja: „tömören, lényegre koncentrálva és egyúttal vizuális élmény erejével tudatosítja az építészet történeti fejlődését és ízig-vérig építészi magatartást, szemléletet tükröz”.

Kotsis Iván az Újkor építészete című kéziratának egyes részei a május 10-én nyíló Kotsis-fivérek kiállítás keretében lesznek láthatóak.

Mádl Janka - Lechner Tudásközpont

Fotó: Lechner Tudásközpont/ Kis Ádám

Források:
Az újkor építészete című kézirat (Lechner Tudásközpont szakkönyvtára)
Kotsis Iván: Életrajzom. Szerk.: Prakfalvi Endre. HAP Tervezőiroda Kft. - Magyar Építészeti Múzeum, 2010.
Megfagyott muzsikusok 1898-1974. Szerk.: Gerle János. Bercsényi 28-30, 1987.
Csonka Pál: Nekrológ Kotsis Iván elhunyta alkalmából
Szontagh Pál: Tudós tanár – tanár tudós: Dr. Kotsis Iván építészprofesszor
Dr. Szentkirályi Zoltán: Adatok a magyar építészképzés történetéhez

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár




Építési megoldások