Háború utáni típusházak Finnországban

A II. Világháborút követően a Szovjetunióhoz csatolt Karjalából több mint 100 000 menekült család érkezett Finnországba, az ország lakosainak 11%-a. Bár a finn városokban a háborúk pusztítása nem volt túl jelentős, de az 1944-45-ös Lappföldi háború során – a németek a felperzselt föld taktikáját alkalmazták – Lappföldön az épületállomány nagyrészt megsemmisült. 18 000 épületet gyújtottak fel, romboltak le. Emellett a háborús veteránokat, hadiárvák és hadiözvegyek is otthonhoz kellett juttatni. 
1945-ben Finnország történetének legnagyobb földosztását hajtották végre. A telkekre, kisebb-nagyobb birtokokra pedig olyan lakóházat kellett tervezni, amely számolt az eszközhiánnyal és fölépítése saját munkán alapult. Főleg vidéken épültek a típusterveknek megfelelő lakóházak. 1944-ben a Közlekedési és Közmunkaügyi Minisztérium Építésügyi Főosztálya kilenc típus terveit adta közre, a tervezők Aulis Blomstedt és Yrjö Lindegren (ő volt a Helsinki Olimpiai Stadion egyik tervezője) építészek voltak. Néhány nagyvárosnak saját típustervei voltak, de ezek sem tértek el jelentősen.

A házak
Az épületek fából készültek, másfél szintesek, azaz tetőtér-beépítésesek, nyeregtetősek. A házak általában körülbelül 7-8×8-10 méteresek. Az építők mindig az adott viszonyokhoz alakították a terveket. A rintamamiestalo közepén áll a téglából rakott kémény, eköré helyezték el a helyiséget. A földszinten tornác, előszoba, két szoba és a konyha található, az emeleten két szoba és hosszában, a tető alatt két, raktárnak használt szellőző folyosó. A tornác mérete is változó, és ha sok volt a gyerek, még egy szobát hozzáépítettek az épület végében. Az emeleten a két szobát nem mindig építették be rögtön, és volt, hogy pincét is kialakítottak. Ha volt pince, akkor oda került a szauna, ha nem, akkor külön épületbe. A vécé is az udvaron volt, olykor egymás mellett akár két-három ülést is elhelyeztek benne. A szauna, a fészer, a faház, a vécé gyakran került közös épületbe. Ha a telek tó vagy folyó partján állt, akkor a szaunát a vízpartra építették. 
Eredetileg, főleg vidéken, nem vezették be a vizet, csak a későbbi felújításkor. Ekkor vagy a pincében helyezték el a fürdőszobát, vagy a lépcső alatt levágva a konyhából, esetleg az előszobából egy részt. Vidéken gyakran saját kútból vették a vizet, és beton emésztőt helyeztek el az udvaron. 
A konyhában téglából rakott sparhelten (puuhella, puuliesi) főztek. A szobákban a fűtést leggyakrabban henger alakú, belül tégla, kívül fém kályhával (pönttöuuni) oldották meg. Az erdőben bőven volt fa a fűtéshez. Általában a felújítások során sem bontották le ezeket, hanem villanyfűtéssel egészítették ki. Manapság a hőszivattyús megoldásokat támogatja a kormányzat.

Szerkezet
A házak teherhordó szerkezete vagy hagyományos gerendafal, vagy szögeléssel összeállított keret, azaz faváz volt. Ez utóbbi úgynevezett „deszkaházban” a fa keretek között aprított fűrészpor volt a hőszigetelés, amit mindkét oldalon deszkafal tartott a helyén. Kívülről pedig egy újabb réteg léc védte a házat az esővíztől. A favázas szerkezetet viszonylag könnyen meg lehetett építeni különleges szerszámok nélkül, és különösebb asztalos szakismeretre sem volt szükség. Legtöbbször családi, baráti segítséggel, kalákában építették fel a házakat. 
A házakat kő vagy beton alapra építették, de előfordult, hogy vízszigetelő réteg nélkül, sokszor nedvességet vezető talajra építették, és nem volt ereszcsatorna sem.
Kompaktságának és egyszerű szerkezeteinek köszönhetően könnyen javítható és karbantartható.
A házak festésére növényi keményítő alapú festéket használnak, a leggyakoribb szín a piros. (Keittomaali – többek közt rozsliszt felhasználásával főzött, régen házilag készített külső festék, az északi országokban jellegzetes színekben kapható.)

A típusházak széles körben elterjedtek, és több mint húsz éven át a vidéki és külvárosi területeken a legszélesebb körben használt új építési formák maradtak. A városokban a házakat általában lakónegyedekben helyezték el a téglalap alakú telkek utcai végén, hogy a telek másik felét veteményeskertnek hagyják.

Manapság vidéken nagyon olcsón lehet hozzájutni ilyen házakhoz. Akik építették, már meghaltak, a gyerekek, unokák a városba költöztek. Viszont sok városinak az álma, hogy nyaralója legyen vidéken, így találkozik a kereslet a kínálattal. A városi házak ára már lehet magasabb is. 

Itt lehet böngészni az eladó házak között.

Forrás: Típusházak, Kaleva, Finna, Suomela