Jönnek a fiatalok az Öbölből!

Mikor Lina Ghotmeh épülete felkerült a Metszet legutóbbi lapszámának címlapjára, még nem gondoltuk, hogy nemsokára már előadóként köszönthetjük a Nemzetközi Építészkongresszuson. A libanoni születésű, Párizsban élő építész elnyerte az Osaka Expó "Gold Award for Best Architecture and Landscape", azaz Építészeti és Tájépítészeti Arany Díját, vagyis a legjobbnak bizonyult a Bahreini Királyság számára tervezett pavilonja. Mi nem ezért tettük a címlapra, hanem mert ez tetszett a legjobban a sok nívós oszakai épület közül – nekünk is. A Perzsa-öböl környéki fiatal építészek számos díjat nyertek világszerte, talán azért, mert a sok globalista, arctalan luxusépület között próbálták megalkotni azt a regionális építészetet, amelynek igenis vannak gyökerei a térségben. Vannak régi gyöngykereskedői paloták, büszkék a régi dhow-hajókra, épített és nem épített örökségükre. Ezek az építészek általában nyugaton iskolázódtak, és szereztek tapasztalatot, és mikor visszatértek a közel-keletre, új színt hoztak az építészetébe. Kik ők:

Noura Al-Sayeh – az Építészkongresszus 2026 kurátora
2010-ben nyert Arany Oroszlánt a Velencei Biennálén, Bahrein első kiállításának („Reclaim”) kurátoraként, majd a 2015-ös milánói világkiállításon a Bahreini Pavilon helyettes főbiztosa volt, amely ezüstérmet kapott a legjobb építészet és tájkép kategóriában. Lausanne-ban (EPFL) diplomázott építészként, tervezőként dolgozott Jeruzsálemben, Amszterdamban és New Yorkban. 2015 óta Al-Sayeh Holtrop vezeti az UNESCO világörökségi projektjét, a „Pearling, Testimony of an Island Economy” (Gyöngyhalászat, egy sziget gazdaságának tanúsága) című projektet, amely 2019-ben elnyerte az Aga Khan Építészeti Díjat a Muharraq revitalizációs projekt részeként. A Bahreini Kulturális és Régészeti Hatóság építészeti ügyekért felelős tanácsadója.

Sophia Al Maria 
Művész, író és filmkészítő. Munkáit többek között a Gwangju Biennálén, a New Museumban és a Whitney Museum of American Artban (New York), a Velencei Biennálén, valamint a londoni Tate Britainben, az Ullens Kortárs Művészeti Központban Pekingben állították ki. Írásai megjelentek a Harper’s Magazine, a Five Dials és a Triple Canopy hasábjain, emellett a Bidoun közreműködő szerkesztője. Ő alkotta meg és fejlesztette tovább a „Gulf Futurism” (Öböl-futurizmus) fogalmát, amely a nyugati kulturális hatások és a Perzsa-öböl arab államaiban végbemenő gyors modernizáció összefonódását ragadja meg. A katari születésű londoni művész nyerte 2025-ben a Frieze London Művészeti Díjat.

Aziz Al Qatami
Építészeti tanulmányait a Pratt Institute School of Architecture intézményében végezte, majd a Columbia Egyetemen szerezte meg építész mesterdiplomáját. Vendégkritikusként számos nemzetközi intézményben közreműködött, többek között a Columbia Egyetemen, a Pratt Institute-ban és a Kuvaiti Egyetemen. 2009-ben alapította meg az Atelier Aziz Alqatami irodát, melyet 2012-ben a Velencei Építészeti Biennálén és a párizsi Institut du Monde Arabe-ban mutattak be. Részt vett a 2016-os és 2018-as Velencei Biennálén, a Gwangju Biennálén, a Sultan Gallery, a Contemporary Art Platform Kuwait, a Design District Dubai és a Neuer Aachener Kunstverein (Aachen) kiállításain. A GCC művészkollektíva alapító tagja, munkáit többek között a MoMA PS1-ben, a Sharjah Art Foundationnél, a Whitney Biennálén, a párizsi Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris-ban, a Berlini Biennálén, kasseli Fridericianumban, valamint a new yorki New Museumban állították ki.

Khalid Al Gharaballi

Khalid Al Gharaballi kuvaiti művész és építész, aki Kuvaitvárosban él és dolgozik. Miután először Fatima Al Qadirivel New York Cityben kétfős stúdiót hoztak létre, Khalid 2012-ben Kuvaitvárosba költözött, hogy Aziz Alqatami, Monira Al Qadiri, Barrak Alzaid, Amal Khalaf, Nanu Al-Hamad, Fatima Al Qadiri és Abdullah Al-Mutairi mellett társalapítója legyen a GCC művészkollektívának. 2016 óta munkáit bemutatták a MoMA PS1-ben, a Sharjah Art Foundationnél, a párizsi Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris-ban, a kuvaiti Sultan Galleryben, a pekingi UCCA-ban, valamint a New Museumban és a New York-i Whitney Museum of American Artban; továbbá részt vett a 9. Berlini Biennálén, a Manifesta 11-en, a 4. Marrákesi Biennálén és a 78. Whitney Biennálén. Emellett az Atelier Aziz Alqatami partnere.

Anne Holtrop
Amszterdamban alapította meg irodáját 2009-ben, 2014 óta Bahreinben tart fenn irodát. Az amszterdami Rietveld Akadémia, majd az ETH Zürich, jelenleg a svájci Accademia di Architettura Medrisio professzora. 2015-ben valósult a Bahreini Királyság nemzeti pavilonja a milánói expóra, valamint a Museum Fort Vechten, amely Hollandia legnagyobb világörökségi területének része. További megvalósult projektjei közé tartozik a muharraqi Green Corner Building, a Siyadi Pearl Museum a világörökségi bahreini Gyöngyösvény részeként, valamint a Maison Margiela több márkaboltja Londonban, Párizsban, Oszakában és Sanghajban. Épül a Misk Art Institute Rijádban. 2007-ben a Prince Bernhard Kulturális Alapítvány Charlotte Köhler Építészeti Díjával tüntették ki. 2016-ban elnyerte a Iakov Chernikhov Nemzetközi Díjat, majd 2019-ben az Aga Khan Díjat. 

Lina Ghotmeh
Libanoni születésű építész, a párizsi székhelyű Lina Ghotmeh Architecture alapítója. Jelentősebb projektjei közé tartozik a 2025-ös osakai Expón aranyérmet nyert Bahreini Pavilon (ld. Metszet 2025/6 szám címlapján), a londoni British Museum Western Range kiállítótereinek áttervezése; Katar állandó pavilonja a Velencei Biennálén; az Ateliers Hermès Normandiában, amely Franciaország első energiapozitív ipari épülete; a Stone Garden lakótorony Bejrútban; valamint az Észt Nemzeti Múzeum Tartuban. 2023-ban ő tervezte a londoni Serpentine Pavilont. Számos rangos elismerésben részesült, köztük a 2020-as Schelling Építészeti Díjban, a Great Arab Minds kezdeményezés 2023-as Építészeti és Design Díjában. Lina Ghotmeh munkáit számos intézményben állították ki, többek között a római MAXXI-ben, valamint a 17. és 19. Velencei Biennálén.

Jelentkezzen az Építészkongresszusra!

Tavaly Remco Siebring, Anne Holtrop munkatársa adott elő: