A Breezeway House (Szellőút Ház) a déli oldalán végighúzódó gyalogösvényről kapta a nevét, Macmasters Beach tengerparti külvárosában található Sydneytől északra.
A "szellőút" gondolata a tervezés gerincvonalává vált, olyannyira, hogy a hasonlóan elnevezett épületen belüli oldalfolyosó a földszinti bejárattól kezdődően az északi fekvésű hálószobák mellett a legfelső, nappali szintig végigvezet a déli homlokzaton. Külső falát lamellaszerűen kinyitható ablakok sora határolja, enyhe fuvallatot engedve a házba, a déli kontinensen tradicionálisan előszeretettel használt verandák kortárs leképezéseként.
A Sydney-ben élő család Macmasters Beach-en épült második otthonának első emeletén egy nyitott terű konyha-étkező-nappaliba érkezik a szellőút, mely tagolt nyitott és fedett teraszok láncolatával nyújt változatosan kialakított helyeket a család tagjainak a szabadidő eltöltéséhez. Az oldalfolyosós kialakítás lineárissá tette a tömeget, helyet hagyva a fáknak és a tagolt kertnek az északi oldalon.
Az építészek a hagyományos elrendezést úgy fordították meg, hogy a hálószobákat az alsó szintre helyezték, a lakótereket pedig annak tetejére, és mindenhonnan megközelítést biztosítottak a szabadtéri területekhez. Az északi oldalon acélszerkezeten nyugvó kétszintes, szögletes terasz ugrik ki, megtörve a lineáris formát. Ez a többszintes terasz a tetőszinten a fák lombkoronáját érinti, lejjebb árnyékolt, legalul fedett pihenőhelyet képez, egyben a peremén elhelyezett lépcsővel külső összeköttetést biztosít az emeletek között.
A két végén hegyesszögben végződő épület a fügefák ágai közé nyújtott konzolos elemekkel hoz létre tereket a "lombházélményt" nyújtó pihenés, szabadtéri étkezés, játék és a parkolás számára. Az érkezési pont fölé emelt épületrészt és erkélyt expresszív, ágszerű, hajlított acél oszlopszerkezet támasztja, szimbiotikus kapcsolatot teremtve az építészet és a táj között. A földszinten fa emeletes ágyakkal felszerelt, elválasztható nyolcfős háló a tulajdonosok kérésére készült, akik olyan nyaralót szerettek volna, amely egyszerre egy, két vagy akár három családi csoportot is képes befogadni. A két fő hálószoba és a gyermekek emeletes ágyas szobája további rögtönzött alvóhelyekkel egészíthetők ki.
Változatos, a tájolásra, használatra, kilátásra, napjárásra válaszoló részletek sora teszi az épületet különösen sokrétűen használhatóvá. Beépített ülősarkok, grillező, árnyas zugok, elkülönült, merengésre alkalmas kilátópontok biztosítanak lehetőséget a pillanat élvezetére egyedül vagy társaságban.
"Dinamikus, rugalmas teret biztosít a levegő, az emberek és a fény mozgásához" – fejti ki az épületről David Boyle építész.
Az építészek gazdag anyagpalettát választottak a házhoz, beleértve téglafalat, fát, szálcementet és betont. Hasonló anyagokat használnak a ház homlokzatán és belső helyiségeiben, a tervezők azon törekvéseinek részeként, hogy "kétértelműséget" teremtsenek a beltér és a kültér között. Például mind a fekete ciprus lambériát, mind a halványabb keményfa kereteket kint és bent is alkalmazzák.
A tolóajtók és a magasan elhelyezett tolópanelek hozzájárulnak a beltéri és kültéri tartózkodás közötti térbeli különbségek elmosódásához, ugyanez tükröződik a padlófelületek anyaghasználatában, valamint a keményfa keretekben, és a tégla és szálcement burkolatban.
A választott anyagok természetesek, fenntarthatóak és robusztusak, és patchworkszerűen úgy lettek komponálva, hogy a készítő keze munkája kézzel fogható legyen a nyers megjelenés és a gondos kidolgozás idők múltával továbbérő és felfedezhető részletei révén.
Forrás: Dezeen
Képek: Brett Boardman
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
