A változatos programoknak helyet adó Hejdar Alijev Kulturális Központ az azt körülvevő tér és a belső terek folyamszerű összefonódásaként jött létre. A köztér a földszint folytatása, egyszerre mindenki számára nyitott csarnok és rendezvényeknek helyet adó terek sora. A hullámok, hajlatok és görbületek alakította felület egyszerre több funkciót is ellát, így fogadja, átöleli és irányítja is a látogatókat a kulturális központban, elhomályosítva az építészet és tájépítészet, kültér és beltér közötti hagyományos határokat.
A folyamatosság nem számít új elemnek a régió építészetében. A kalligrafikus írás szőnyegről falra, falról mennyezetre, mennyezetről kupolára szövődő folyama átmenet nélküli kapcsolatot létesített a hagyományos építészet elemei és az általa belakott föld között. Zaha Hadid a történeti építészetet nem hagyományos elemek utánzásával vagy a múltbéli ikonográfia átvételével értelmezi, hanem annak tisztán kortárs interpretációja, ha úgy tetszik tartós hullám, mely gondolati hátterében kétségtelenül tovább folytatható. Idővel talán az épület körül jelenleg elhelyezkedő lakótömbök helyén is a hagyományokra érzékenyebb építészeti alkotások jöhetnek létre, és akkor már tágabb környezetéhez is köze lehet, nem ufóként áll majd a lakótelep közepén.
Forrás >>