hír ingatlanfejlesztés klímaváltozás Liget projekt MIPIM

Vajon a Liget projekt tényleg Európa, sőt a világ egyik legjobb projektje?

Alkalmazkodjunk a klímaváltozáshoz


beliczayerzsebet | 2017.02.22
Csodálkozunk, hogy a MIPIM zsűrije beválasztotta a Liget projektet a legjobbak közé, figyelmen kívül hagyva, hogy a Párizsi klímaegyezmény, illetve a klímaváltozáshoz alkalmazkodás, az ingatlanszakmával szemben is elvárás.

„A világ négy legjobb nagyprojektje közé került a Városliget átfogó fejlesztése a legjelentősebb nemzetközi szakrendezvényen Cannes-ban, a MIPIM ingatlanszakmai kiállításon és vásáron egyedüli, vagyis a legjobb európai uniós projektként.”

Így indul a Tervlapban megjelent, a Liget projekt honlapja alapján készült ismertető.

Elképzelhető, hogy magasról nézve, a MIPIM zsűrije beválasztotta ezt a grandiózusnak látszó projektet a legjobbak közé. Közelebbről azonban több sebből is vérzik a tervezett fejlesztés. A lista hosszan lenne sorolható, de itt csak a legkritikusabb kérdésre, a helyszín kiválasztására szorítkozunk.

Mintegy kétszáz évvel ezelőtt, az akkor még mocsaras területre, a látnoki képességű városatyák a Városliget létrehozásáról határoztak. Így jött létre a világ első olyan parkja, amelyet kifejezetten az ott élő lakosság életminőségének javítására szántak. Azóta a parkot sűrű városszövet veszi körül, és a park területének rovására is többször történtek beavatkozások. Ezek közül az egyik legjelentősebb volt a millenniumi ünnepségekre készített, eredetileg ideiglenesre szánt épületek együttese, amelyek közül többet később véglegesítettek. A II. világháború után újabb merényletek történtek a park ellen. Ide kerültek a Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV) épületei, illetve a park széléből, a Dózsa György úttal párhuzamosan, egy helikopterek leszállására is alkalmas széles felvonulási utat betonoztak le.

Szerencsére idővel a BNV-t kiköltöztették a parkból. Az építmények jó részét elbontották, és a még használatban maradt néhány épületet is a rendszerváltás után kiürítették. Időközben a hetvenes években a parkba épített kulturális csarnok, népszerű nevén a Pecsa is elavult. (A csúf épületek illetve romok elbontására, a helyük parkosítására azonban nem jutott energiája a park fenntartóinak.)

A továbbiakban gyakran rendeztek a Városligetben majálisokat, különféle hétvégi rendezvényeket, amelyek után csatatér, kitaposott növényzet maradt és a park fokozatos elhasználódásához vezetett. Rejtély avagy hungarikum, hogy sem a park felújítására, de még a megfelelő öntözésre, karbantartásra se jutott pénz évtizedeken keresztül. Ennek ellenére – amint ezt a kilencvenes években, az MTA Földrajz Tudományi Intézete által készült felmérés is igazolja – mindig is kedvelt maradt nemcsak a környéken élők, de az ide látogató turisták számára is.

2012 óta viszont fordult a helyzet. Hatalmas fejlesztéseket jelentett be a kulturális tárca a park rovására. Azóta a koncepció többször változott, miközben az új épületek parkba helyezéséhez állhatatosan ragaszkodtak a beruházás megálmodói. Hiába nyilatkozott sok neves szakember alternatív megoldásokról, készített egy 19 tagú építész csoport kompromisszumos javaslatot a park egységének megtartása érdekében, hiába bizonyítják közvélemény kutatások, hogy a környéken élők a parkfunkciót találják a legfontosabbnak – a program gazdái nem hajlandók érdemi egyeztetésekre. Évek óta folynak a tiltakozások, demonstrációk a park megvédése érdekében, mindeddig eredménytelenül.

Budapest zöldterületekben hiányt szenved. Az ökölszabálynak tekinthető 21-30 m2/fő zöldterület helyett csak mintegy 15 m2 jut egy lakosra, sőt a Városligetet határoló belső kerületekben az arány az 5 m2-t sem éri el.

Városi környezetben, az egyre gyakoribbá váló hőhullámok legdemokratikusabb ellenszerei a jól ápolt, összefüggően növényzettel teli, nagyobb kiterjedésű parkok. Feltételezzük, hogy mindezzel a tekintélyes nemzetközi zsűri is egyetért. Ismerik továbbá a Brundtland Bizottság 1987-ben kiadott „Közös jövőnk” című jelentését, amely felhívja a figyelmet a fenntartható fejlődés elvére, amely kiterjed az egész társadalomra, egyebek mellett a településszerkezetre, az egyes csoportok és egyének életmódjára és fogyasztási szokásaira, az emberi társadalommal szoros kapcsolatban álló természeti környezetre.

2016-ben az Európai Unió illetve 72 ország, az elsők között hazánk, valamint Kína és az USA is ratifikálta a Párizsi klímamegállapodást. Ahhoz, hogy az emberiség fékezhesse, illetve hogy alkalmazkodni tudjon az elkerülhetetlennek tűnő klímaváltozáshoz, mindenkinek a saját területén meg kell tenni a szükséges lépéseket. Joggal elvárható tehát egy nemzetközi zsűritől is, hogy bírálati szempontjai között hangsúlyos szerepet kapjon a kímaváltozáshoz való alkalmazkodás. Ez pedig éles ellentétben áll azzal, hogy díjazásra érdemesnek találjanak egy olyan ingatlanfejlesztést, amely egy zöldterületben szűkölködő nagyváros parkjának terhelését növelné.

A témába jobban belemélyedt szakemberek ellenvéleményére kíváncsi olvasóinknak ajánljuk a Városliget – Város – Vár / Mindent a maga helyén c. könyvet.
(Schneller István és Körmendy Imre, szerk. Magyar Urbanisztikai Társaság, Bp. 2015.)

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár

Tervlap
Archmaaik

Építési megoldások