Változik a forma, a forrás és az építészeti nyelv, miközben az útkeresés megmarad. Árkay Aladár pályája a szecessziótól az új templomépítészet felé vezet, majd fiánál, Bertalannál folytatódik. A százéves Rákócziánum is változik, miközben a tér őrzi építészeti karakterének lényegét. Hol húzódik a határ változás és megőrzés között?

Leállt a Budavári Palota északi szárnyának rekonstrukciója, a közismertebb nevén "A" épületként emlegetett, a közelmúltban nagy mértékű bontáson és építésen átesett épületszárny építkezéséről a kivitelező szeptember 30-áig köteles levonulni.

Hajógyár épült, hajó sosem készült benne. Az Atlantica nagyszabású terveiből egyedi ipari épületegyüttes maradt ránk, amelyet később a honvédség használt, körülötte pedig szinte érintetlen természeti világ alakult ki. A természet értéke ismert és védett. De ismerjük-e ugyanígy az épített örökség értékeit – és tudjuk-e, mit kellene megőrizni belőlük?

1970-ben Budapesten megnyílt az ország első, diákok számára létesített önkiszolgáló étterme. A Pajtás egyszerre volt válasz a gyermekétkeztetés gondjaira és egy új vendéglátási rendszer kísérlete. Története azt is megmutatja, miként formálja a kiszolgálás módja az étterem terét – egészen az utolsó, 2017-es ebédig.

Egy csésze kávéhoz elég egy asztal és egy szék. Kávéházhoz azonban már tér kellett: kerekasztalok, amelyek körül társaságok, olykor „Kerek Asztalok” születtek. A Múzeum Kávéház másfél évszázados története arról is szól, hogyan alakította egymást tér és használat, miközben változott a kávézás, az étkezés és maga a vendéglátás.

Kevés iskola mondhatja el magáról, hogy történetében egyaránt megjelenik egy város fejlődése, a magyar iskolaépítészet változása és több nemzedék személyes emlékezete. A Jedlik Ányos Gimnázium ilyen iskola. Megújulása ezért nem egy épület átalakítása, hanem egy hetven éve íródó történet új fejezete.

A Dunapark, Budapest ikonikus art deco kávéháza történetével közel kilenc évtized városi életének lenyomatát őrzi. Ugyanaz az építészeti tér három különböző korszakban három eltérő életformához alkalmazkodott, miközben Hofstätter Béla és Domány Ferenc eredeti térgondolata végig felismerhető maradt.

A Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete és az Icomos Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület által szervezett vitaestsorozat június 10-ei alkalmának témája a műemléki hatóság, a hatósági munka volt. A felkért résztvevőkö kívül a közönség sorai közül is számos szakember megosztotta tapasztalatait.

A budai Vár két újonnan megnyitott épülete az elmúlt napokban bőséges kommentárt kapott. Most következik egy képi dokumentáció arról, hogy alakult át a Karmelita és az egykori Vöröskereszt-palota, s milyen terek jöttek létre, végül is milyen városi nézőpontot kínálnak ma. Két különböző építészeti történet, meglepően hasonló panorámával.

A Citadella új kiállítása nem tárgyakat mutat, helyette inkább hatásokat kelt. A bástya tereiben felépített jelenetek a szabadság történetét mesélik el, mégis inkább annak hiányát erősítik. A rövid, megélt pillanatok helyett a következmények képei maradnak. Ami megszülethetne bennünk, itt előre el van mondva.

A Hegyvidék modern építészete a két világháború között című kiállítás következő helyszíne a Barabás Villa. A kiállítást a Budapesti Városvédő Egyesület 12. kerületi csoportja állította össze, Beöthy Mária építész, a BVE 12. csoport vezetője és Surányi András grafikusművész. Épületfotók: Rosch Gábor építész és Maczkó Erzsébet fotóművész

Kiemelték a veszprémi Szent Mihály Főszékesegyház északi tornyában függő monumentális, körülbelül 3400 kilogrammos Szentháromság-harangot, amelyet az elmúlt 300 évben egyszer sem mozdítottak el a helyéről.