Az otthon szentélye

Budapest észak-nyugati határszélén, a budai hegyek kezdődő lankáira felkúszó külvárosi kúriák között emelkedik a Wehner család rezidenciája. A nyolcvanas években épült házat kinőtték a fiatalok, de mégsem akart mindenki kiköltözni belőle. Változtatni kellett, hozzátoldani egy keveset, hogy az minőségileg szülessen újjá. A feladat nem ígérkezett egyszerűnek, hiszen a tető egy részét el kellett bontani, és a megmaradó részt is belakhatóvá kellett tenni. A megoldás azonban e fizikai nehézség ellenére lírai minőségű. Az újonnan épült fészek a régi épületen nem idegen testként, teherként csügg, hanem ahhoz szervül, burkolatával szelíden ráfed, egyfajta folytonosságot képez vele. Kétség se fér hozzá, hogy önálló életet él. Könnyűszerkezetes, egyenes karú falépcső vezet a fészek bejáratához, amely lebegve nyúlik a kert fölé méretes, felnyíló teraszával. A terasz talán nem is kellő szó - inkább egy súlytalan pavilont látni, amely a szellemi elmélyedés sajátos helye.

A lakás elrendezése belül a lehető legegyszerűbb, zavaró részletképzéstől mentes. A nappali, konyha és étkező egyetlen összefüggő teret alkot, amelynek meghosszabbítása a fedett terasz pavilonja. Az üvegajtón belépve a tekintet a feltárulkozó térben nem ütközik akadályokba, hanem a teraszajtó keretezett képsíkján át azonnal a szabadba jut. A teret a színek és a formák elemi összhangja jellemzi, amelyben a kortárs képzőművészet hangsúlyos-érzékeny szerepet kapott. A legtöbb bútor egyedi tervezésű, így az építészeti alkotóerő minden részletben jelen van. Egyszerű példa erre a bronzfényű vakolat, amelynek felületi játéka élettel tölti be a védelmet adó belső falakat, míg a külső faburkolathoz hasonlóvá színezi. A karcsú acélbordákon nyugvó, sugarasan burkolt terasz déli oldal érzelmes kivágással törik meg. Ez a kompozíció lelke: itt beragyoghat a fény, vagy beeshet az eső, így a nappali egyszerre nyílik a szabadba, és tekinthető fedettnek is. Az ég kékje és a nappaliban függő vörös-narancsos festmény kontrasztszíneket alkotnak, mely kontrasztban a természet elemei gyűlnek össze.

A nappalit jobbról nem ajtó, hanem egy pontosan metszett színváltás választja le a többi helyiségtől. A bronz és a meleg-tónusú fa színeit felváltják a fehér és a hideg, lazúros felületek. Kicsiny előtér után, amelyből gyerekszoba nyílik, keskeny, íves lépcső vezet az emeletre. A lépcső járólapjain még visszaköszön a fa, a lépcsőtér azonban hófehér, s így kicsiny volta ellenére illuzionisztikusan tágas hatást kelt. A lépcső az emelet fehér termébe vezet. E szobának közvetítő szerepe van: vékony textilfelületű, eltolható falakkal mosdó, fürdőszoba és háló nyílik belőle. Az eltolható falak szolidan választják el a mögöttük lévő helyiségeket, nem foglalják el a szabad mozgásteret. A szobát egyedül a ház tetőszerkezetének elemei szelik át, amelyek között egy helyen kicsiny ablak enged be kevés nyugati fényt. A helység hossztengelyében mindkét végén nyitott, nagy ablakokkal néz le a kertre.

Részletek

Kiemelést érdemel a fürdőszoba is. A fekete mozaikcsempével borított térben szoborként áll a vékony üveglapokból metszett fapadlós zuhanykabin. Az éles, kontrasztos szerkesztőelv, a megtisztított gondolkodásmód az utolsó részletekig érvényesül. Ugyanez igaz a belső bútorokra, legyen szó szekrényről, vagy a karcsú acélbordákból készített, tetőhajlatban elhelyezett könyvespolcról. A térburkolatok kiválasztásában is összhang látszik: a padló anyaga megjelenik a szekrény ajtaján, a tetőszerkezet anyaga a lépcső mellvédfalában. Örömteli az ablakot is szemügyre venni. Olyan megoldást láthatunk, amely szükségtelenné teszi az előre gyártott ablakok divatját: egyedi tervezésű, elegáns sík képkeret foglalja be az ablaküvegeket. A tiszta részletmegoldások, és a lényegi mivoltuk miatt megélhető belső terek megszentelik a mindennapi élet profán szükségleteit.

Építészet: Pethő László és Wehner Viktória
Szöveg: Katona Vilmos
Fotó: Máté Gábor