Megrendülten tudatjuk, hogy 2019. július 12-én, életének 92. évében visszaadta lelkét Teremtőjének Dr. Nemcsics Antal, a Budapesti Műszaki Egyetem, Építészmérnöki Kar, Rajzi és Formaismereti Tanszékének egyetemi tanára, festőművész, színdinamika kutató, a Magyar Tudományos Akadémia, VI. Műszaki Tudományok Osztálya, ASSOCIATION INTERNATIONALE DE LA COULEUR, Magyar Nemzeti Bizottságának alapító elnöke, az Építéstudományi Egyesület Színdinamikai Szakosztályának alapító tiszteletbeli elnöke, a a Magyar Képző-, és Iparművészek Szövetsége Interdisciplináris Szakosztályának elnökségi tagja, az AIC Színtervezési Bizottságának volt alelnöke, a Szín és Fény Nemzetközi Közalapítványt (BME, AIC MNB, CIE MNB) alapító volt elnöke.
Művészete a polgári tradíciókon alapuló, a magyar valóság érzelmeket forraló ereje, művészként a magyar művészet poeta doctusa, aki a kolorit merevvé válása nélkül alkalmazta színdinamikai kutatásainak eredményeit. E képek ereje, signifikáns jelentéstartalmuk hordozója a szín.
A Mester szakrális művei igen nagyszámúak – közel 100 –, és nagyjelentőségű. A templomokba készült freskók, secco-k, mozaikok, pannók, térrendezések, oltárok, pasztofóriumok, ambók, sedilék.
De talán az egyik legjelentősebb, leghangsúlyosabb művészeti területe a színes környezettervezés. Ez testesíti talán legjobban meg, a festőművészet – tudomány – építészet és környezet, megbonthatatlan hármasát. E körben igen nagyszámú tervet készített, az egyedi épületek, belsők terveitől – a középületek (templomok, könyvtár, iskola, óvoda, bölcsőde), lakóépületek (Budai vár, nagypanelos épületek), ipari épületek (gyógyszergyár), és a közlekedési épületeken (3-as metró állomásai) át, az egész kerületek, városrészek, települések vizuális koncepció terveiig. Ezek voltak az első hazai tudományos megalapozottságú színtervek, melyek példaként szolgálnak mind a mai napig.
A graduális építészképzés során egész építészgenerációkat tanított színtan – színdinamikára, és volt mesterük. Kivette azonban részét a festés, rajzolás, alakrajz kötelező, és fakultatív tárgyainak oktatásában is, nem is beszélve a nyári gyakorlati táborok oktatói gárdájának oszlopos tagjaként folytatott terepi munka tanításával.
A posztgraduális színdinamikai szakmérnök képzést nemcsak kitűnően megszervezte, hanem vezető mestere is volt 1986-tól. Keze alól több mint 100 színdinamikai szakmérnök, szakértő került ki, akik mind a mai napig a magyar színtervezés zászlós hajói, akikre – szép teljesítményeik okán – mindig lehet számítani.
Kutatói, tudományos tevékenysége mintegy 65 évet ölel fel. E munkássága a színdinamika tudományágának magyar kifejlesztése, definíciói, metodikái megteremtése. Kutatja három elem, a szín, az ember, és a környezet egymáshoz való viszonyát.
A Coloroid színrendszer megalkotásával az egyetlen esztétikailag egyenletes színrendszert hozta létre a világon. A színes környezettervezés metodikájának kimunkálása, és 2002. augusztusában az MSZ 7300 COLOROID-színrendszer nemzeti szabvány kidolgozásával először definiálta a színharmóniát, és a színtervezés módszerét COLOROID-színjellemzők használatával, mint szabványossági követelményrendszert.
Végül, de nem utolsó sorban szólnunk kell publikációs tevékenységéről, melyek nagy száma – több száz (300) tudományos szakcikk, és 17 szakkönyv – tiszteletet követel irányába, a nemzetközi színtéren alkalmazott oktatás, és máig tartó használatuk okán.
Az AIC Verena M. Schindler szerzőségével, a szomorú hír hallatán máris illően megemlékezett a Mesterről, bőséges bibliográphiát is közölve, valamint az AIC-hez küldött együtt érző kondoleálásokat.
Szende Árpád