A faszerkezetek svájci mestere, Gion A. Caminada által tervezett, szerényen csak erdei kunyhónak (Waldhütte) nevezett többcélú rendezvényterem elsősorban erdei iskoláknak biztosít helyszínt, de magáncélra is bérelhető.
Két világ találkozik itt. Egyik a képeslapokról ismert Svájc. A közeli völgyet, melyben az Alsó-Rajna és Hátsó-Rajna Rajnává egyesül, mogorva, sziklás hegyoldalak veszik körül hófedte csúcsokkal, végeláthatatlan fenyvesekkel és a legelőkön békésen kérődző tehenekkel. Ennek feszül ellen a Rajnára rátelepedő vízerőmű, a legelő felett húzódó villanyvezetékek, a közeli vegyiüzem kéményei és a hegyoldalban sebként tátongó kőbánya. Ettől a bányától egy réten át az erdőhöz közelítve először mintha egy hajóorr sejlene fel a fák között, közelebb érve egy fabárka kontúrja rajzolódik ki, mely méltóságteljesen lebeg a fenyők tengerén. A bejárat is egy hajó ajtaját idézi: a négy lépcsőfokot mintha csak a beszállás idejére eresztették volna le a mély, de a szükségesnél semmivel sem szélesebb vagy magasabb nyílásból. Nem kevésbé izgalmas az épület erdő felőli feltárása sem, az ösvény fölé fél boltozatként magasodó homlokzatot a másik oldal fái egészítik ki, bekeretezve és kijelölve a megérkezés irányát.
Az épületbe lépve egy keskeny gardróbon keresztül tárul fel a belső tér. A falakon és oszlopokon a csiszolatlan, gyalult fa textúrája uralkodik. Az ívelten emelkedő mennyezet és a méretes oszlopok által kijelölt háromhajós elrendezés szinte egy szakrális tér érzetét kelti. A főhajó a rendezvénytér, eltolt középpontjában a meleget árasztó kőburkolatú kályhával. A bejárat felőli mellékhajó a kiszolgáló funkcióké, az erdő felőli oldalhajó pedig egy fedett terasz, melyen keresztül a fatörzsek közé látunk ki, és az épület egy finom átmenettel vezet át minket a természetbe.
Az építéshez felhasznált jegenyefenyőket a helyszíntől néhány kilométerre, 1400 m magasságban vágták ki kevéssel a decemberi újhold előtt, mivel az ilyenkor gyűjtött faanyagnak kedvezőbb tulajdonságokat tulajdonítanak. A homlokzatokon a kézzel hasított vörösfenyő zsindely finoman követi a falak és a tető ívét, sorai a hosszoldalakon a tető emelkedésével arányosan tágulnak. A terem kellemes akusztikájáról összefont vékony falemezekkel rögzített látszó gyapjú álmennyezet gondoskodik.
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
2026. március 6., Budapest, Jedlik Ányos Gimnázium 