A tervezői koncepció az épületet egy óriási asztalból vezeti le, ennek megfelelően a tetőszerkezet négy tartópilléren, mintegy az asztal négy lábán áll. Egy másik kulcselem a templomtér teteje, ennek lendületes formáját egy szomszédos román kori maradvány ihlette, amit a mai digitális eszközökkel „fordítottak le” a 21. század nyelvére.
A fénnyel és a transzparenciával való játék alapvető eleme a templomnak. A tető három, csigavonalban megformált nyílása vezeti be a fényt a belső térbe. Az istentiszteleti térből jut át a fény a gyerekek zónájába, ahol a keresztelőmedence is található. Mögötte helyezkedik el a közösségi tér. Ezt a térsorozatot flexibilisen zárható és nyitható válaszfalak különítik el egymástól, így egy folytonos térré is összekapcsolható.
A tető komplex geometriája a kivitelezésnél olyan speciális fémmegmunkálási és -szerelési technológiákat kívánt meg, amelyeket a hajóépítésnél használnak. Ez Le Corbusier-t idézi, aki a La Tourette-tel amúgy is fontos építészeti előképül szolgált.