PhD, építész, teoretikus, szakíró
Egy szürreális képben járunk, amely lelki szemeink előtt megelevenedik. A képen egy kis házikó kúszik a sivatagban. A nap hevesen tűz és a kis házikó láthatóan szenved, szomjazik. Oázis, vagyis az ő nyelvére lefordítva, egy város után kiáltozik:
– Várost! Kell egy város!
Kilépünk a képből és Archibaldot látjuk, amint az irodája falai közt elmerengve szemléli. Professzor hátulról odalép hozzá és megszólítja:
– Elég szomorú ez a kép, nem?
– Tudja professzor, sokkal jobban szeretnék a sivatagba, mint a városba tervezni.
– Miért?
– Mert akkor az emberek csak az én épületemet bálványoznák.
– Fiam, amiről beszélsz, az nem építészet, csak délibáb…
Újra a szürreális képben vagyunk. Házikó a távolban megpillant egy nagy várost. Felcsillan benne a remény, de a város délibábként szertefoszlik a szemei elől. Házikó kétségbeesetten felkiált:
– Miért?!
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
Építész Tervezői Nap május 21-én