Diddenék tanyája Rotterdam tetején

Több fényt kívántak, több levegőt, teret a mozgáshoz és pihenéshez, ahol a gyerekek szabadabban játszhatnak és ismerkedhetnek a természettel. Mivel egy ilyen kihívásra nehéz lett volna nemet mondani, a holland tervezők egy az átlagosnál radikálisabb megoldást hívtak elő képzeletükből. A tetősziluett bizonyos korlátok közti megtartásának feltételével a város illetékes építésügyi hatósága is üdvözölte az ötletet, hiszen az kiválóan illeszkedett Rotterdam urbanisztikai programjába. Németalföld második legnépesebb, és a világ egyik legnagyobb összforgalmát lebonyolító kikötővárosa ugyanis – a decentralizációs folyamatok ellenében – akkoriban növelni kívánta belterületeinek laksűrűségét. A holland tervezőktől megszokott fricska azonban itt sem maradhatott el, hiszen nagyvárosi padlásszoba helyett mégis egy vidékies házcsoport került a városias arculatért aggódó honatyák asztalára.

A terv roppant szellemes léptékcsalással éri el a „város felett lebegő falu” hatását. Teljes komfortú lakrész helyett csak három, nyeregtetővel fedett hálószobát építettek, amelyek közt kettő kisebb, egymással összetapasztott gyermekszoba is található. A kompozíció központi eleme a szülők hálója, ami a gyerekekénél értelemszerűen nagyobb, így a házcsoport hagyományosan megszabott, mondhatni „hieratikus” szervezettséget sugall. Épp úgy, mint vidéken.

A három kuckót magasított parapetfal veszi körül. A gazdasági kerítésre emlékeztető egyszerű szerkezet egy udvart foglal magában, míg a háztömegek között utcák, kisebb teresedések jönnek létre. A padokkal, fákkal és kerti bútorokkal tagolt fedetlen enteriőrt, a házak falait és tetejét egységesen világoskék poliuretán festékkel burkolták. A kék szín az építmények helyzetéből adódóan és az ég asszociációjaként lélektanilag kívülről is elfogadhatóbbá teszi a lebegő házakat, míg használói számára erőteljes belső atmoszférát teremt: a radikális egyszerűség elemét viszi a komplexitásában olykor túlterhelt városi tájba. A szobák belül nyers hatású falemez-felületekkel határoltak. Csigalépcsőkön át vezet az út a meglévő, de újraszabott lakrészekbe, amelyek négy évvel a megrendelés után egy javarészt kihasználatlan városi dimenzióval gazdagodtak. Az MVRDV bevallása szerint a Diddenék „tanyája” egy új városfejlesztési stratégia kísérleti műhelyének tekinthető.

Megbízó: Didden család

Program: 45 m² tetőtér-beépítés 120 m² terasszal

Átadás éve: 2006

Építészet: MVRDV

Tervezők: Winy Maas, Jacob van Rijs, Nathalie de Vries, Anet Schurink, Marc Joubert, Fokke Moerel, és Ivo van Cappelleveen

Statika: Pieters Bouwtechniek, Jan Versteegen

Lépcsőterv: Verheul Trappen

Kivitelező: Formaat Bou

Befejező munkák: Kunststof Coatings Nederland

Forrás és fotók: MVRDV, Archdaily